Kötelesség vagy szenvedély?

24.

Reggel Toto telefonjának a rezgésére ébredtünk. Toto nehézkesen oldalra fordult ásított, majd felvette a telefont.

Toto: Tessék Wolff

Susie: Itt Susie, tudunk beszélni

Toto: Nocsak Susie, milyen számról hívsz? -ült fel az ágyban

Susie: A reptérről hívlak

Toto: Milyen reptér? – nézett rám meglepve, -én csak meghúztam a vállam és felültem

Susie: Megyünk hozzád Bakuba

Toto: Hogy hová? -ugrott talpra

Susie: Hát a versenyre

Toto: Mi a jó istennek jössz te ide, amikor sose jöttél, sose érdekelt semmi -emelte fel a hangját

Susie: Szeretnék veled beszélgetni, talán még megtudjuk menteni a házasságunkat

Toto: A mit? Na ne nevettess megcsaltál ki tudja mennyi emberrel és most mentegetni akarsz – horkant fel

Susie: Rájöttem, hogy elbasztam és azt hiszem érdemlek még egy esélyt

Toto: Semmit se érdemelsz, de jó gyere a fiúnk miatt hajlandó vagyok veled beszélni.

Susie: Köszönöm szia

Toto: Szia

Én csak bámultam magam elé, Toto pedig kinyitotta a terasz ajtót és kiment. Bele bokszolt a korlátba és csak nézett az égre.

- Most mi lesz? – léptem ki mellé

- Ami eddig is – vonta meg a vállát

- Most ezt nem értem – ültem le a székre

- Eljátszom vele, hogy minden rendben, beszélgetek vele, de úgy sem tudja megmenteni a dolgokat

- Szóval akkor én húzzam meg magam? – kérdeztem szinte suttogva

- Legalábbis a hétvégére, aztán kitalálok valamit. – lépett oda

- Persze – hajtottam le a fejem

- Nézd, te sem akartad még felvállalni, innentől kezdve nekem is fenn kell tartanom a látszatot – guggolt le elém

- Nyilván, megértem, akkor majd bulizok a többiekkel – suttogtam

- Ne haragudj – húzott magához és csak ölelt.

Pár percig ölelt, aztán felöltözött és ott hagyott én csak néztem magam elé, majd gépiesen felöltöztem, de nem az étterembe mentem, hanem Vettelhez.

- Jó reggelt – álltam meg az ajtóban

- Jó reggelt – nyújtózkodott

- Én ébresztettelek? – léptem be a szobájába

- Ami azt illeti – nevetett

- Bocsánat, csak beszélgetni akartam – sóhajtottam

- Baj van? – húzott fel egy pólót

- Azt hittem minden helyre jön, de nem ... volt valaha már dolgod olyan kapcsolattal, amibe féltél belevágni, és eleinte nem akartad felvállalni? – néztem rá

- Volt igen, de pont emiatt hamar vége is lett – ült le

- Hát én is ettől félek – dőltem a vállának

- Nézd, ha szereted, akkor harcolj, akkor tegyél meg mindent, hogy nyílt legyen a dolog, de ha csak egy kaland akkor ne emészd magad – simogatta meg az arcomat

- Eleinte csak kaland volt, de most magam sem tudom mit érzek – dőltem hátra

- Beleszerettél? – fordult hátra

- Valami olyasmi – sóhajtottam

- Akkor sok szerencsét – nevetett

- Minek nekem ellenség, ha itt vagy te – horkantam fel

- Nézd nem szeretek tanácsokat osztogatni, főleg nem olyannak, akit kedvelek. – dőlt le mellém

- Én is kedvellek, ezért vagyok itt – fordultam felé

- Sejtettem, de magadnak kell eldönteni, hogy mit szeretnél, neked kell tudni, hogy megéri-e a harcot, vagy csak szórakozás volt.

- Igen igazad van, azt hiszem hagyom magamban ülepedni a dolgot – ültem fel

- Addig, ha gondolod társaságod leszek – nevetett

- Annak örülnék – nevettem

- Akkor irány az étterem, farkaséhes vagyok – kuncogott

- Nyomás – nyitottam ki az ajtót.

Az ebédlőben már ott ült Toto, Helmut, Apa, Verstappen, Ricci és Jessica

-Sziasztok – köszöntek

- Sziasztok – ültünk le

Jessica küldött felém egy kósza pillantást, intettem, hogy írjon.

Jessica: Ez meg mi?!

Regi: Beszélgettem vele, mert kiakadtam...

Jessica: Ne is mond, Toto nem normális

Regi: Szóval már tudsz Susie-ról

Jessica: Le is ordítottam miatta Toto fejét

Regi: Azt megnéztem volna 😊

Jessica: Nyugi fogod látni.

Egy ördögi mosolyt villantott és bele ivott a kávéjába. Reggeli után a pályára mentünk, de én semmire sem tudtam koncentrálni csak Toto, Susie és Vettel szavai jártak a fejemben. Annyira kusza ez az egész és fogalmam sincs mit csináljak. Csak ültem és néztem magam elé, mintha egy buborékban lettem volna, hallottam a külső ingereket, de semmire sem tudtam figyelni. Csak egy valamit tudtam: ismételten beleszerettem Toto Wolffba...

És itt kezdődtek a valódi bonyodalmak, amit akkor ott még csak elgondolni sem tudtam...