Kötelesség vagy szenvedély?

10.

Még mindig LA-ben voltunk Lewis-szal, én màr kevésbé voltam frusztrált ugyanis pár rövid cikken kívül mondhatni a kutya se foglalkozott velünk. Lewis ma adott 2 nagy interjút különböző magazinoknak, aztán az öccsével találkoztunk. 

- Szia tesó - ugrott a nyakába Nicolas 

- Szia öcsi - viszonozta Lewis 

- Szia Regi - puszilt meg 

- Szia Nic, hogy vagy? 

- Jól, na és te? 

- Én is 

- Ugye Lewis nem megy az idegeidre- nevetett 

- Néha - Az az mindennap - nevettem 

- Na jó azért ennyire nem vagyok borzasztó- nevetett ő is 

- Hová menjünk? - kérdezte és Nic-re nézett 

- Van egy új törzshelyem egy jó kis pub, mit szóltok? 

- Részemről rendben - intettem 

- Akkor induljunk. 

Kis Taxizás után meg is érkeztünk, egy nagyon hangulatos kis pub volt, halk Jazz zene. Szivarfüst. Leültünk egy boxba ők whiskyt én alkoholmentes mojitot kértem.

- Te nem iszol? - nézett meglepetten Nic 

- Nem, én rég nem iszom - dőltem hátra 

- Miért? - faggatott 

- Hosszú történet - sóhajtottam 

- Van időnk. 

- Majd máskor - intettem

- Lewis, haver - lépett oda 2 izmos srác az asztalhoz 

- Brian, Jack ti itt? - állt fel és megölelte őket 

- Ezt mi is kérdezhetnénk - nevettek 

- Csatlakoztok? - kérdezte Nic 

- Persze, de mesélj Lewis mi a helyzet? 

- Minden a régi, elindult a szezon, jönnek a szponzori megkeresések. 

- De a társaságod legalább kellemes - néztek rám 

- Nekem annyira nem - nevettem 

- Lewis már őt is kiborítottad? Ja amúgy Brian Mckenzie vagyok - nyújtotta a kezét 

- Regina Horner - viszonoztam 

- Jaj, te fogsz valami Lordhoz hozzá menni - csapott a homlokára 

- Akkor miért vagy itt Lewis-szal? -kérdezte Jack

- Az asszisztense vagyok - forgattam a szemeimet 

- De csak szeptemberig - sóhajtott Lewis 

- Akkor élvezd ki - boxolt Brian a vállába. 

Elkezdtek sztorizgatni, beszélgetni és azon kaptam magam, hogy már rég nem alkoholmentes mojitot iszok. Csak nevettem, majd egy kis idő múlva Lewis táncolni húzott.

- Ne, azt se tudom, hogy kell erre táncolni - ellenkeztem 

- Csak ölelj át és egyik lábról a másikra - kacsintott 

- Szerinted menni fog? màr rég ittam - sóhajtottam

- Figyelj, engedd el magad, csak lépj ki a szerepedből, legyél csak simán Regina - súgta és megölelte a derekamat 

- Na jó, de akkor nem vállalok magamért felelősséget - suttogtam 

- Majd én igen - nevetett és még szorosabban megölelt.

Csak ringaztóztunk, majd egyre gyorsabban mozogtunk ahogy a zene üteme megkívánta. Én csak mosolyogtam és élveztem ahogy Lewis szorosan ölelt. Kis idő múlva elhalkult a zene. Én pedig szédültem 

- Kicsit szédülök - intettem 

- Akkor menjünk - húzott magával 

- Azt hiszem menjünk - intett a fiúknak. Felöltöztünk és Taxiba ültünk. A szállodába érve gyorsan felmentünk a szobába, én elterültem Lewis ágyán.

- Ez az én ágyam - mosolygott 

- Most ez is megteszi - mosolyogtam 

- Nekem jó - bújt mellém 

- Nekem is - fordultam felé 

Ő megsimogatta az arcomat és adott egy puszit a homlokomra 

- Ezt miért kaptam? - néztem rá 

- Mert cuki vagy - jött közelebb 

- Mit szeretnél? - bújtam hozzá 

- Csak megölelni - font át a karjával 

- Azt hiszem nekem ezt nem szabadna - húzódtam el 

- Megbeszéltük, hogy te ma csak Regina vagy - húzott vissza 

- Az igaz - mondtam és egy óvatlan pillanatban megcsókoltam. Ő viszonozta és még szorosabban húzott magához. A hajamba túrt és maga alá fordított. 

- Olyan gyönyörű vagy - nézett rám 

- Te pedig olyan cuki és jó pasi - húztam újabb csókra 

- Ezt én most leveszem - kuncogtam és lehúztam a gyűrűmet. 

Ő újra megcsókolt. Én a derekára fontam a lábam. De aztán bekattant valami 

- Szerintem ezt ne - húzódtam el 

- Talán igazad van - mászott le rólam 

- De azért itt maradsz? - kérdezte 

- Persze - hozzábújtam 

Reggel fejfájásra és egy szuszogásra ébredtem

 - Úristen, hogy kerülök ide? - kiáltottam amikor megláttam Lewist félig rajtam 

- Mi van? - dörzsölte a szemèt 

- Itt mi történt? És hol a gyűrűm?!- sikkantottam 

- Este beittál, de ne aggódj csak csókolóztunk, a gyűrűt pedig te vetted le- morogta 

- Mi az hogy csak csókolóztunk? és mi az hogy beittam? - ugrottam ki az ágyból 

- Végre jól érezted magad és újra Regina voltál nem Lady... - ült fel 

- Csodálatos, ennek soha nem szabad megtörténnie 

- Miért? - kelt ki az ágyból 

- Mert én férjhez megyek és nem hozzád - álltam fel 

- De jól érezted magad; nevettél, táncoltunk, élvezted ahogy hozzàd értem.. sorolta és a kávéfőzőhöz lépett 

- Jó figyelj én semmire nem emlékszem, és örülnék, ha úgy tennénk mintha ez meg sem történt volna 

- Hazudj magadnak, én emlékezni fogok és akarok is. Én élveztem és semmit nem bántam meg. Te meg akkor játszd magad. 

- Azt is teszem- viharoztam a szobámba. 

Beálltam a zuhany alá és csak hagytam hogy folyjon a meleg víz. Közben a gyűrűmet forgattam és ki sírtam magam. Magam sem tudtam, hogy miért sírtam.. Talán mert Lewis-nak igaza volt és jobban vágytam a karjai közé mint a Lordok közé.. Talán jobban akartam őt, mint őrizni a titkot és feláldozni magam... 

A reggeli után csendben mentünk a reptérre, Lewis a telefonjába burkolózott és chatelt én újságot olvastam és próbáltam rendezni a gondolataimat. A repülőn sem szóltunk egymáshoz. Miután leszálltunk egy gyors szia után el is váltunk.. Egy ideig néztem utána, aztán sóhajtva taxit fogtam és apához mentem. Ott ismét ki sírtam magam és szépen lassan elaludtam.