Kötelesség vagy szenvedély?

13.

Reggel kavarogtak a gondolataim és csak ültem az ágy szélén. Egyszerűen nem tudtam elindulni. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Csak néztem magam elé. Hogy baszódhatott el minden ennyire?! Minek kellett ide vissza jönnöm?! Ha nem hallgatok apámra akkor most boldogan tervezhetném az esküvőmet. Ehelyett most kezdhetem újra az életemet. Mindent építhetek fel újra. Ha kirobban a botrány, már nem maradhatok Angliában... Apám is elfordult.. Talán a nagynénémnél meghúzhatom magam egy ideig... Járkáltam fel-alá a szobában. Amikor valaki kopogott

- Tessék - mondtam és az ajtó felé fordultam 

- Bejöhetek? - nyitott be óvatosan Lewis 

- Te meg mit akarsz itt?! - kiabáltam 

- Nyugodj meg kérlek, beszéljük meg. 

- Mit kéne?! - ültem le 

- Nézd én nem ezt akartam... Nem tudtam, hogy ekkora szar lesz belőle - jött közelebb 

- Akkor mit tudtál? 

- Azt, hogy velem legyél, és gondoltam, ha visszaadom az életed akkor lehetünk együtt 

- Az én életem Anglia volt és Charles; és a világ legnagyobb idiótája vagyok, hogy vissza jöttem és hogy elmentem veled Amerikába 

- Ne mondd ezt.. 

- Ez az igazság és most kérlek menj 

- De Regi én 

- Nem érdekel mit akarsz mondani, hagyj békén. Vágtam rá az ajtót. 

Majd előszedtem a bőröndömet és mindent bele hajigáltam, fogalmam se volt, hogy hová menjek vagy kihez, csak azt tudtam, hogy minél messzebb akarok lenni Lewis-tól és a Forma 1-től...

A recepción azonban Totoba botlottam. 

- Regi hát te?! - vonta fel a szemöldökét 

- Elutazok - sóhajtottam

- Hová? - lépett közelebb

- Nem tudom 

- Na gyere - ölelt magához 

- Minden megoldódik hidd el, ne menekülj el újra - simogatta meg az arcomat 

- Már semmi sem lesz a régi

- De nem is kell, hogy a régi legyen, az új sem rossz, ne félj a változástól 

- Én nem akartam ezt a változást.

- Regina - lépett oda apa 

- Apa?!

- Ugye nem akarsz elmenni - lépett elém 

- Akartam... 

- Én is annyira hibás vagyok, mint te és másodjára nem veszítelek el - zárt a karjába 

- Apukám - sírtam el magam 

- Szeretlek - ölelt még jobban 

Vissza kísért a szobámba és mindent átbeszéltünk. Elmondtam neki Lewis-t is nem örült ugyan, de nem is tiltott. Bár talán ez a sztori már magától is megszűnt... Este Totóval és Jessica-val vacsoráztam sikerült megnevettetni. Vacsora után Lewis szobája előtt találtam magam.

- Gyere - szólt a kopogásra 

- Regi - szólt meglepetten. Éppen fürödhetett mert csak egy törölköző volt rajta 

- Zavarok? - kérdeztem 

- Dehogy - intett

- Ülj csak le- mondta és a fürdőbe ment. 

- Igazából nem tudom miért jöttem - néztem rá 

- Majd együtt kitaláljuk - nevetett 

- Apával átbeszéltük mindent; megoldjuk, hogy Charles ne veszítsen el mindent, de nem megyek férjhez - mondtam magam elé nézve 

- Én tudok segíteni? 

- Talán igen... Maradhatok továbbra is az asszisztensed? 

- Persze, én örülnék neki 

- Köszönöm - álltam fel és az ajtó felé indultam. 

- Várj - lépett elém Lewis

- Mit szeretnél? - néztem rá 

- Ezt - mondta és megölelt, szorosan ölelt és simogatta a hátamat. Én a vállára hajtottam a fejem és csak hagytam, hogy öleljen. 

- Köszönöm - mondta és elengedett. 

- Maradhatok még egy kicsit? 

- Ameddig csak szeretnéd- húzott az ágy felé 

Csak feküdtünk és néztük egymást. Aztán lassan hozzá bújtam és megpusziltam. 

- Mond csak lenne esélyem? - kérdezte halkan 

- Nem tudom - suttogtam 

- Azért megpróbálhatom? 

- Azt hiszem igen  

- Ez nekem elég. - mosolygott. 

Én kis idő múlva fel álltam és a szobámba mentem, majd szépen lassan elaludtam.