Kötelesség vagy szenvedély?

6.

Angliába érve nyirkos esős, ködös idő fogadott. Már hiányzott mosolyogtam magamban. Charles küldött értem egy autót. Hamar meg is érkeztünk a szokásos kis házhoz, Londonban mindig itt vagyunk. 

- Szia! - ugrottam a nyakába 

- Szia! - ölelt magához

- Hiányoztál- nyomott puszit az arcomra 

- Te is - viszonoztam a puszit 

- Apád tudja, hogy itt vagy? - nézett rám kérdőn 

- Nem, és nem is tartozik rá - sóhajtottam 

- Mi történt Regina? - ült le 

- Csak rájöttem, hogy az nem az én világom- ültem le én is

- De miből? 

- A fotózáson valahogy egyedül éreztem magam, pedig James volt a fotós. 

- Nem Mexikóban van? - dőlt előre 

- Azt mondta megunta - nevettem

- Nála ez hamar előfordul - nevetett 

-De ugye tudod, hogy vissza kell menned? - mondta szigorúan

- Sajnos igen... - nyúltam el a kanapén 

- Tudod kincsem azért sok izgalomról maradtál le - guggolt mellém 

- Miről? - húztam magamhoz 

- Katherine és Andrew szakítottak. Monroe kancája vesztett a derbin. 

- Tudjuk, hogy miért szakítottak? 

- Andrew félre lépett az egyik szobalánnyal 

- Nocsak - húztam fel a szemöldököm

 - Fura kultúra - összegezte. 

Ezután elment az apjához egy üzleti ügyben én pedig meg ebédeltem. Elolvastam az aznapi újságokat és bekapcsoltam a telefonomat. 5 nem fogadott hívás apától, 3 üzenet Lewis-tól és 2 Tototól. 

Lewis: Regi hová lettél? Azt mondták a szállodában, hogy még az ebéd után elmentél. Regi aggódok, mi történt? 

Toto: Regina mi baj volt az ebédnél? Olyan furcsa voltál. Regina kérlek válaszolj. 

Az üzeneteket hagytam és helyette apát hívtam. 

Christian: Regina Horner na végre 

Regi: Szia apa 

Christian: Hol az istenben vagy? 

Regi: Londonban 

Christian: Hogy kerülsz te oda? mi történt? 

Regi: Semmi, meguntam az ott létet, majd Ausztráliában találkozunk

Christian: Regi megértem hogy már nem akarod ezt a világot, de mint apád érdemeltem volna egy telefont... Na mindegy látom már más fontosabb. szia 

Azzal kinyomta...  Na ezt jól elcsesztem. Gondoltam és sírni kezdtem. Én csak el akartam kerülni Totot, de helyette az apámat bántottam meg. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek csak azt éreztem, hogy nehéz a lelkem. Egyszerre vágytam ide és húzott a szívem apához... 

Regi- riasztott álmomból Charles 

-Charles- öleltem meg 

-Jót aludtál életem? - puszilt meg 

- Igen - nyújtóztam

- Toto már 2* hívott, ha jól láttam - adta oda a telefont

- Nem akarok vele beszélni - fordultam a másik oldalamra 

- Regi tudod mit beszéltünk - bújt hozzám 

- Tudom, de nem akarom közel engedni 

- Nem is kell, elég, ha ő elhiszi - puszilta meg a hátamat 

- Szeretlek - bújtam a karjába 

- Én is téged - suttogta 

- Ugye nem gondoltad meg magad? - kérdezte halványan 

- Soha - húztam magamra a karját 

- Akkor erre igyunk egy teát- nevetett. 

Tea után úgy döntöttem, hogy túl esek a Totos telefonhíváson. 

Toto: Szia Regi, adom - szólt bele Jessica csicsergős hangja 

Regi: Rendben - válaszoltam meglepetten 

Toto: Szia Regi, na végre - sóhajtott 

Regi: Zavarok? - kérdeztem óvatosan 

Toto: Jaj dehogy zavarsz éppen sajttortát csinálunk 

Regi: Az finom, én is szeretem - nevettem 

Toto: Na látod ha maradtál volna kapnál 

Regi: Azért itt sem rossz sőt- nyújtóztam 

Toto: Miért mentél vissza? 

Regi; Hiányzott Charles - hazudtam 

Toto: Értem és találkoztatok? 

Regi: Persze, Londonban vagyunk 

Toto; És a versenyen ott leszel? 

Regi; Igen, de most megyek. szia 

Toto: Szia. 

Ha Jessica-val van akkor miért akart velem beszélni? Oké barátok, de most igazán lehetne köztük több is nem értettem az egészet. És akkor még tényleg nem tudtam, hogy mibe készülök bele sétálni. Sajnos erre Charles sem volt felkészülve.