Bízz bennem! /Alice In Borderland/

1.♥️

Ma le jár a vízumom. Ez csak egyet jelent. Muszáj játszanom, vagy meghalok.
Egyik porcikám sem kívánta, hogy újra játszak, de az a tény, hogy egy lézer fejbe talál ha nem megyek, eléggé tudja befolyásolni azt mit is szeretnék. Ugyan azt szeretném mint itt mindenki más. Túlélni egy újabb játéknak nevezett mészárlást.
A falat támasztva vártam, hogy meg érkezzen a többi játékos is. Voltak akik szintén egyedül jöttek, de olyanok is akadtak akik két vagy több fős csapatban.
Sajat bőrömön tapasztaltam, hogy itt rohadtul nem szabad csapatban játszani. Ki fogtok egy kőr játékot és ott vége mindennek, a barátaid, szeretteid, mindenki akiben bízol az vagy hátba szúr, vagy meghal. Itt csak magában bízhat az ember.
El árasztottak az emlékek, de amilyen gyorsan csak tudtam, igyekeztem másra gondolni. Szemügyre vettem a többi játékost. Voltak akik teljesen meg voltak rémülve, mások beszélgettek, és volt aki karba tett kézzel magabiztosan várta a kezdést. Velem együtt.

,,A regisztráció befejeződött!" - kezdte mondókáját a női hang. A telefonon ismertették a nehézségi szintet, majd a játék nevét: fogócska.
Röviden összefoglalva, egy nagy emeletes házban leszünk és hatástalanítani kell egy bombát, amit a körülbelül 100 ajtó valamelyike mögött találunk még. Erre van 20 percünk, után fel robban az épületet velünk együtt. Közbe a fogó el akar kapni. Ennyi. Mi sem egyszerűbb.

Miután el mondta a csajszi a szabályokat, 5 percünk volt hogy elhelyezkedjünk. A többiek meg értetlenkedtek egy sort, én viszont el is indultam megkeresni a tökéletes helyet.
Ha józan paraszti ésszel gondolkodom egy olyan helyet kell találnom ahonnan be látom nagyjából az egész terepet és mindenkit merre jön megy. Nagyon sehova se lehet amúgy elbújni, hosszú folyosók vannak, meg a lépcső fordulók. Ennyi. Csak akkor fogom megszívni, ha a fogó fentről kezd. Na akkor aztán futhatok amerre látok. Néztem ahogy a többiek próbálnak valami jó helyet találni, volt aki tanácstalanul sétálgatott.

-Csatlakozhatok? - zavarta meg a gondolat menetemet egy hang, aminek tulajdonosa egyre közelebb ért hozzám. A fehér kapucnis srác volt, aki szintén egyedül érkezett.
-Felőlem. - küldtem volna el? Nem hiszem, hogy sok vizet zavar majd. Csak álltunk egymás mellett, csendben, ez idő alatt szemügyre vettem. Eléggé nyugodtnak tűnt, le fogadom hogy ez neki sem az első játéka.

,,A fogó elindult!"- szólalt meg a már jól ismert hang. Síri csend volt, ha egy tűt leejtettem volna, az épület másik oldalára is lehetett volna hallani.
-Na innentől lesz érdekes a játék. - jegyezte meg, magam sem tudom megállapítani hogy hozzám intézte-e a mondandóját, vagy csak magában beszélt.
-Biztos vagyok benne hogy van valami csavar a játékban. - ne mondja hogy bunkó vagyok, ha az előbb nekem beszélt biztos vár valami reakciót.
-Mire gondolsz pontosan? - nézet felém érdeklődve.
-Arra megy a játék hogy kinyírjanak minket. Tuti hogy a fogók nem szimplán csak megfogni szeretnének. -mondtam a két alkaromra támaszkodva- Szerintem fegyver lehet náluk. Vagy bármi olyan amivel ki tudnak nyírni. - egy fél perc se telt el és már meg is hallodtuk a fegyver éles hangját.
-Ráhibáztál.- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében. Csendbe néztük ahogy az emberek rohangáltak, majd az egyik sarkon be fordult egy lófejű ember. Ezt meg mégis melyik beteg állat találta ki?

Csak csendben álltunk egymás mellett továbbra is, valószínűleg úgysem találkozunk többet, ezért nem éreztem fontosnak megtudni a nevét sem.
A percek csak peregtek, az emberek fogytak. Hát ez így gáz lesz. Lehet csinálni kéne valamit, mert ez így nagyon sza...
-A fogó most megy fel a negyedik emeletre! -hallodtam meg egy fiú kiabálását- Segítsünk egymásnak hogy merre van! Az 5. emeleten már meg néztem az ajtókat!
-Okos. - jegyeztem meg inkább csak magamban. Egy lány kiabált neki vissza, aki úgy ugrált az elmeletek között mintha mindig is ezt csinálta volna.
A fogó most valahonnan alattunk lőtt egy szerencsétlen srácra, de időben sikerült lebuknia, el kerülve a golyókat.
-Érdekes nem?- szólalt meg mellettem a fehér kapucnis játéktársam.
-Mire gondolsz? - néztem értetlenül először, hiába néztem az emeleteket, nem láttam rajta semmi változást.
Aztán beugrott miért lőtt arra a szerencsétlenre olyan messziről.
-A fogó el árulta saját magát. -most lesz csak igazán nehéz feladatunk- A 3. emeleten van a bomba, a lépcső fordulótól jobbra az ötödik ajtó!!

Chishiya
Kellett ugyan egy kis rávezetés, de mitagadás, ésszel játszik a lány. Vagy csak nem szereti a fogócskát. Már csak néhány perc van a játékból.
-Azt hiszem, ideje ki venni a részünket, nem gondolod? - néztem rá miután kikiabálta magát.
-Pont erre gondoltam én is. Sietünk kell, a fogó mostmár tudja hova tartunk. - nem húztuk az időd, elindultunk lefelé a lépcsőkön lábujjhegyen hogy hangunk se legyen. Megkora szívás lenne már ha épp szembe futnánk a lófejűvel. De szerencsére nem jött.
Egyszerre értünk oda az ajtóhoz az agyát okosan használó sráccal. Aki már készült benyitni. Ez tényleg jó ötlet?

❤️♣️♠️♦️❤️♣️♠️♦️❤️♣️♠️♦️❤️

Remélem el nyerte tetszésedet az első rész! Ha igen, akkor kérlek jelezd nekem egy csillaggal!⭐🤗