Bízz bennem! /Alice In Borderland/

2.♣️

Izanami

-Várj! - szóltam közben mire értetlen pillantást kaptam - Lehet van mögötte csapda. - amúgy ez engem miért is érdekel?! Nem én nyitom az ajtót. Képzeletben le kevertem magamnak egy pofont amiért ilyen hülye vagyok és húzom az időt.
-Még 3 perc maradt! - szólalt meg a csaj ismét, hogy még ez is idegesítsen. Hiába, ahogy fogy az idő kezdek egyre nyugtalanabb lenni.
-Muszáj kinyitni!- mondta a magas barna hajú fiú, és egy fél másodperces habozás után kinyitottam az ajtót. Mikor semmi se történt elindultunk befelé.
Sehol semmi.

-Figyu... Ez így nem túl egy... - be se tudtam fejezni, szinte fel se fogtam mi történt. Egy sötét ruhás, szintén ló álarcot viselő alak mozdult felém. Már felkészülten a lövésre, de a mögöttem érkező szőke elő kapott egy sokkolót amivel ki ütötte a másik fogót. - Szép! - mondtam az el terült embert nézve.
-Tudtam, hogy még hasznát fogom venni! - amint ezt ki mondta, az álarcos fel kapta a fegyverét és közénk lőtt vele, alig tudtunk elhajolni, éppen az iménti megmentőmet vette célba, de gyorsan be zárta az ajtót a fiú, és a csinos pofija helyett az ajtóba ért célt a lövés. Így hármasban maradtunk a szobában.

-Baszki ez komoly??! - amint el hagyta ez a mondat a számat engem kezdett lőni, sikeresen elhajoltam előle. A másik fiú megpróbálta elvenni a fegyverét.
-Siess!! Hatástalanítsd a bombát!- kiabálta miközben próbálta lefogni a támadót. Felugrottam és kerestem a kart vagy vezetéket, vagy bármit amivel megakadályozhatom a robbanást.

-Találtam egy gombot! Meg még egyet! Egyszerre kell megnyomni!! - kiabáltam ahogy tudtam.
-Akkor mégis mi a francra vársz?!!
-A két gombok egymással szemben lévő falakom vannak! Nem tudom egyszerre megnyomni!
-Mivan?! - a lövések betöltötték a teret, földre esett a srác. Ez kurvára nem lesz jó...

Még mielőtt le lőhette volna, oda szaladtam és erősen falnak löktem a fogót, amitől elvesztette az egyensúlyát és elesett én pedig minden erőmmel azon voltam hogy el tartsam a fejemtől a fegyver végét. A női hang elkezdett hangosan tíztől vissza felé számolni. Hirtelen egy éles fájdalom hasított a combomba ami végig terjedt a lábamon. Volt nála egy kés. Egy francos kés! Éreztem ahogy minden izmom megfeszül az életben maradásért. Az ajtóban megjelent egy rövid hajú lány aki rémülten nézett rám először.
-Nyomjátok már meg azt az istenverte gombot!! - oda rohantak és egyszerre megnyomták végre valahára.

,,Feladat teljesítve!"
A támadóm hirtelen megállt és már nem küzdött. Vissza tért a társaságunkba a szőkeség is. Szinte lehetett hallani ahogy mindenki fellélegzett.
-Baszki... - morogtam ahogy a lábamban terjedt a fájdalom. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a lábaidat tudd használni. Ha nem tudsz játszani vége mindennek. Szó szerint.
Egy éles hang, zavarta meg a csendet, és valami meleg, ami az arcomról folyt le. Tekintetem fel emeltem, de a fogó élettelen szemeivel találtam szembe magam. Akarmi is volt a nyakán, az felrobbant, beterítve vérével a fehér falakat, mag egy kicsit engem is.

Rám jött a rosszullét, ezt a látványt egyszerűen nem lehet megszokni. A késsel a lábamban mit sem törődve igyekeztem sietve felállni. Meg éreztem a vállamon a segítő kezeket amitől még jobban megrémültem.
-Ne érjetek hozzám!! - kiáltottam el magam, a pillantásom találkozott a többiekével, hasonlóan rémültek voltak, kivéve a szőke. Pillantásunk találkozott, de nem mondott semmit. Az arca kifejezéstelen volt, mintha nem tudta volna eldönteni hogy mondjon-e valamit.

❤️♦️♠️♣️❤️♦️♠️♣️❤️♦️♠️♣️

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, amiért elnézést kérek! ❤️
Dolgozok, ezért igyekszem előre megírni a fejezeteket, hogy ne legyen nagyon csúszás.
További szép napot nektek!😊