Bízz bennem! /Alice In Borderland/

8.♠️

Szorosan össze csavartam magamon a törülközőt és ki mentem a fürdőből. Viszont Chishiya helyett Kuina fogadott abban a fotelben, ahol a fiút hagytam. Valószínűleg látta az arcomon, hogy nem rá számítottam.
-Bocsánat hogy csalódást okoztam. Talán csak nem mást vártál? - kérdezte sejtelmes vigyorra húzva a száját.
-Én aztán nem!
-Hát persze... Chishiya mindjárt vissza jön, csak meg kértem hogy hozzon néhány dolgot amivel rendbe teheti azt a vágást. Ha így haladsz nem fogsz tudni játszani. De mivel téged Ő úgysem érdekel... - Nézegette a körmeit.
-Várj! - szakítottam félbe - Rendbe teheti? Talán ért hozzá? - fel állt a kezében valami fekete anyaggal.
-Ért. Mesélte, hogy az igazi világban orvos volt. - adta a kezembe a bikinit - Vedd ezt fel gyorsan mielőtt vissza jön! Nagyjából ez lehet a méreted szerintem, de megkötőset hoztam szóval könnyen állíthatod.

Megköszöntem és vissza is mentem a fürdőbe. Elkezdtem felvenni az egyszerű szabású bikinit, tényleg semmi extra nem volt rajta. Az a tipikus egyszerű, de nagyszerű fazon volt. Két oldalt a derekamon megkötöttem a bugyi részét, a felsőjét a nyakamnál és hátul is. De hosszan lógott le a hátamon, úgyhogy inkább kereszteztem mell alatt és így kötöttem hátul újra meg. Mindjárt más.
-Szóval orvos mi? - akaratom ellenére is meg jelent lelki szemeim előtt Chishiya ahogy a hófehér köpenyben egy sztetoszkóppal a nyakában felém tart hogy megvizsgáljon.

Jézusisten hogy lehetnek ilyen gondolataim?! Arcomba szökött a vér, hideg vízzel próbáltam kezelni a helyzetet.
Amint újra kiléptem a biztonságos kis fürdőből, ahol tudtam, hogy senki se zavar, már a szobában Kuina mellett Chishiya is ott várt. A fiú szinte rám se nézett csak felvette a gumikesztyűt.
-Ülj le az ágyra és dőlj hátra kérlek! - mondta röviden és tömören. Bármikor máskor nagyon szívesen hallottam volna ezt a mondatot, kivéve most.

Össze szedtem minden bátorságom, az ágyra már le volt terítve egy törülköző. Gondolom arra kellett, hogyha elkezd vérezni a seb akkor ne az ágynemű legyen olyan. Oldalt feküdtem az ágyon hogy a sérült lábam legyen felül. Egy vese tálban megláttam az ollót, a cérnát és a tűt amivel kínozni készül.
-Ez kicsit csípni fog. - már fújta is a fertőtlenítőt. Én rezzenéstelen arccal tűrtem, de belülről ordítottam - Nem fogok hazudni, fenn áll a vérfertőzés esélye, de mivel ezt jelenleg nem tudjuk nagyon kezelni ezért bízzunk a legjobbakban.
-Aha.... Mi?!
-Semmi nem untatlak vele. Mikor ettél és ittál utoljára? - huh basszus. Kettőt és könnyebbrt.
-Nos azt hiszem... - El kezdtem számolni. Tegnap reggel ugye a gyógyszert vettem be a vízzel. Tegnap előtt azt hiszem ettem. - Igen megvan! Emlékszel a fogócskára? Na aznap ettem, az tegnap előtt volt. Inni pedig tegnap reggel. - csak bámultak rám mint akik szellemet látnak - Mivan?
-Még kérded? Téged nem a játék nyír ki, ki csinálod te saját magadat. - mondta Kuina kárba tett kézzel- Szerintem a körbevezetést kezdjük a kajás részlegen majd. - Csak a szememet forgattam, nem reagáltam.

Chishiya óvatosan neki állt összeöltögetni. Nagyon szakszerűen csinálta, rohadtul fájt, de nem néztem oda, inkább valami sokkal kellemesebb látványra figyeltem.
Szerencsére csak egy pár öltés kellett csak, aztán még körbe tekerte tiszta gézzel jó sokszor hogy védve legyen.
-Rendben, készen is vagyunk. Mindig cseréld le a kötést tisztára! - Mondta miközben elkezdte leszedni magáról a gumikesztyűt.
-Köszönöm szépen, hogy tudom meg köszönni? - ahogy rám nézett fura csillanást láttam tekintetében.
-Majd kitaláljuk valahogy. - azaz érzésem, hogy már ő tudja.

Mindezek után végre elindultunk, Usagival és Arisuval pedig pont találkoztunk a folyosón. Ők is már át öltöztek, Usagi a fürdőruha felett viselt még egy cipzáros pulcsit. Nekem is találnom kell egyet.
-Azt hittünk már itt hagytatok. - jegyezte meg egy kis mosollyal Arisu.
-El lettem látva szakértő által. - mutattam a lábamra.
-Nahát ez nagyszerű. Így te is részt tudsz venni a játékokon. - Mondta Usagi. A játék basszus... Holnap le jár a vízumom, egy pillanatra meg is feledkeztem arról hogy hol is vagyunk... Valószínűleg az arcomra ki ült az aggódás, Usagi meg is bánta hogy szóba hozta.

-Gondolom ti is éhesek vagytok. Szóval az első hely ahova megyünk legyen a kajás részleg. - szólalt meg Chishiya és zsebre dugott kézzel indult el a folyosón.-Hoppá! Majdnem elfelejtettem! - a zsebéből elő húzott néhány olyan karkötőt, ami itt a Parton mindenkinek volt és mind a hármunknak a kezébe nyomta. - Ezeket vegyétek fel kérlek! - aztán tovább indult.
Gyanakodva néztem... Vajon meg ráz ha megpróbálok elmenekülni?

♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️

Még is hoztam az új részt!🤗
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, kérlek ha tetszett jelezd nekem!
👉⭐😘
További szép estét!❤️