Bízz bennem! /Alice In Borderland/

5.♥️

Egy laza 10 perces séta után meg is találtuk Usagit.
-Izanami, nem nézel ki túl jól! - éppen ellenkezni készültem amikor határozottan a homlokomnak nyomta a tenyerét - Szerintem lázas vagy. - na ebből mostmár elég..
-Semmi bajom! - vettem el a kezét - Csak siettünk és kimelegedtem. - ezzel le is zártam a témát részemről. Figyelmemet a víz másik oldalán lévő fények vonták el. A korlátra támaszkodva néztük a nagy hotel szerű épületet, Arisu egy kis távcsövön keresztül.
-Szóval ez a Part. Tényleg létezik, és azok a játékosok onnan jöttek.
-Honnan lehet áramuk? - gondolkodott hangosan mellettem a lány. Ez egy nagyon jó kérdés.

Hátulról karok ragadtak meg, amik le fogták a kezem, a következő pillanatban pedig be kötötték a szám. Hiába próbáltam ellenkezni, a fényeket pedig már el is takarta a fekete zsák amit rá húztak a fejemre. A kezek erősen tartottak és határozottan elindultak velünk valamerre. A többieket is egy pillanat alatt elkaphatták. Ez egy csapda volt.... és mi szépen bele sétáltunk.

Elrángattak minket valahová, hiába próbáltam küzdeni, az erős kezek határozottan tartottak. A két csuklómat pedig össze kötötték a hátam mögött.
Egy kocsiba tuszkoltak be, gonosz nevetésükön kívül egy szót se szóltak. A hátsó ülésen lehettem, mert mind a két oldalamhoz ültek be még. Majd a kocsi elindult, az út további része pedig síri csendben telt.

Amikor megérkeztünk megragadtak, és megint jött a rángatás. Érdekes dologra lettem figyelmes. Mintha zene szólna valahonnan. A Partra hoztak volna?
Kicsit se óvatosan, le vágtak egy székre, aminek lábához éppen a bokámat akarták kötni. Egy határozott mozdulattal meglendítettem az épp lábam, bízva benne hogy el találok valakit.
-Rohadj meg! - hallodtam meg a dühös férfi hangját. Sikerült, ez nagyon jól esett.
-Ne bénázz már! - mondta valaki más és oda kötötték mind két lábam a székhez.
Nem volt túl kényelmes ami azt illeti. Sokáig voltam így, szerintem órákig. A hátam már majd le szakadt, a zsák alatt pedig nehezen tudtam venni a levegőt, és meleg volt. A sérült lábam is fájdalmasan lüktetett már megint. Borzasztó hányinger jött rám még plusszba.

Nem tudom hogy csináltam de elaludtam. Igen... Most raboltak el, megkötözték kezemet lábamat, egy zsák van a fejemen... Én mégis el tudtam aludni.
Egy ajtó csapódás keltett fel, és léptek hangja, ahogy körül vettek. Valami azt súgja nemsokára ki derül mi folyik itt.

Chishiya
A nagy terembe hívtak gyűlésre. Azt beszélik elfogtak valakiket akik a Part körül szaglásztak. Tök feleslegesnek tartom, hogy ott legyek, úgyis a Kalapos dönt az ilyen helyzetekről. Engem különösebben hidegen hagy.
-Kíváncsi vagyok kik keveredtek ide. Már így is olyan sokan vannak itt. Nem szeretem az ekkora tömeget, csak nyomorgunk egymás hátán. - szólalt meg Kuina mellettem. Csak vele ápolok itt jó kapcsolatot, nincs is szükségem másra.
-Itt minden nap fogynak az emberek. Pótolni kell őket, különben nem lesz aki hozza a kártyákat.
-Ez is igaz. Mehetnénk mi minden nap játszani, tudod kinek van kedve. - Mondta miközben a szájába vett egy cigit amit sosem gyújt meg. - Én itt megvárlak.- dőlt neki a falnak.
-Rendben, úgyse hiszem hogy sokáig elhúzódik.

A terembe belépve megláttam hogy már minden vezetőségi tag jelen volt.
A középpontban három szék volt, a három személlyel akiket elkaptam. Az arcukat még elrejtette a zsák, amit a fejükre húztak. Közelebb mentem hogy lássam őket, de mégis háttérbe próbáltam maradni, ugyanis annyira nem érdekelt a dolog, akkor is tudnék nyugodtan aludni ha el se jövök erre a kis ,,megbeszélésre".
-Vegyétek le róluk! - utasította a Kalapos, majd ketten oda léptek és meg szabadították az áldozatokat a zsákoktól, utána pedig a kendőktől amivel be kötötték a szájukat.
Kissé meglepődtem, rájuk nem számítottam.

Izanami
A szemem érzékeny volt a hirtelen fényre. A fulladás érzése elkezdett megszűnni, nedves arcomhoz hozzá tapadt a hajam. Vettem néhány mély levegőt, majd végig néztem a társaságon. Usagi és Arisu mellettem voltak, szintén székhez kötve. Senkit sem ismertem fel... De mégis! A szőke srác is közöttük állt. Az arca kifejezéstelen volt, de tudom hogy ő is megismert minket.

♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️

Itt is az 5. rész! Kérlek egy csillaggal jelezd nekem ha tetszik! ⭐🥰