Bízz bennem! /Alice In Borderland/

7.♦️

Chishiya

Elsőként hagytam el a termet. Ez az egész az előnyömre válhat...
-Na, mi volt bent? - érdeklődött Kuina ahogy elindultunk a folyosón.
- Az újak közül ketten vezetőségi tagok lettek. - meglepődöttség ült ki az arcára. - Az újakkal voltam fogócskázni. Mind a hárman játszottak.
-Ha így emlékszel rájuk, akkor valamivel ki érdemelték ezt nálad, igaz? - ja, így is fogalmazhatunk. Mondjuk sokat nem beszéltem velük, meg kell győződnöm róla hogy jó szövetségesek lennének.
Kuinával egymással szembe ültünk le a szobámban.
-Barátkozz velük kicsit! Derítsük ki mennyire bízhatunk bennük.
-Nahát Chishiya, végre mást is be veszünk. Mi történt veled?
-Az ég világon semmi. Csupán megláttam a lehetőséget, és élni szeretnék vele.

Izanami

Egy rövid hajú lány, mint kiderült utólag Ann volt az, aki meg mutatta a szobánkat. Belülről sokkal nagyobb volt ez a hely mint ahogy tegnap este tűnt kívülről. Simán el tudnék tévedni.
-Az ajtókat nem lehet zárni, a zárakat tönkre tették, hogy senkinek se lehessenek titkai. Ez lesz a te szobád. - mondta rám nézve - A szobákban mindent találtok amire szükségetek lehet. Valamennyi vezetőségi tagnak a szobája ezen az emeleten van. - Rideg egy csajszi...

-Izanami, lehet nem jó ötlet szétválni. Te nem vagy jól. - mondta Usagi miközben végig mért. Lehet igaza van...
-Csak aludnom kell kicsit. - tekintete az át vérzett kötésre esett - Semmi baja. Kicsit felszakadt.
-Ugyan ne aggódjatok, a szobáitok közel vannak egymáshoz. - indult tovább Ann, látszott rajta hogy semmi kedve ehhez az egészhez. A hátunk mögött ajtó csukódásra lettünk figyelmesek. Ahogy a hang irányába néztünk meg láttuk azt a bizonyos szőke srácot, aki kezdem úgy érezni, hogy mindenhol ott van. Egy magasabb lány volt mellette, akit viszont még sosem láttam. Gondolom a barátnője lehet. A csend nagy volt. Az a kínos csend.

-Ti vagytok az új szomszédok? - kérdezte a lány, és elindultak felénk.
-Ömm... azt hiszem igen. - válaszoltam.
-Ha innentől át vennétek azt megköszönném. Van még néhány dolgom. - mondta Ann és a választ meg sem várva, a folyosó végén eltűnt. Szinpi csajszi.
-Az én nevem Chishiya, ő pedig Kuina. - szólalt meg hirtelen a fiú. Mivel Chishiya, már bent megismert minket, főleg Kuina felé intéztem a szavaimat.
-Ő itt Usagi, ő pedig Arisu. - mutattam be a... Nem is tudom hogy mondjam. Társaimat? Barátaimat?
-Sziasztok! - köszöntek egyszerre.
-Én pedig Izanami vagyok! Nagyon örülök. - a lány végig mért minket, kicsit sem visszafogottan, úgy igazán tetőtől talpig végig futtatta a szemét.
- Jól nézel ki! - mi? A zavart pillantásokat ezúttal nem tudtam leplezni.
-Köszi. Pedig elég ramaty állapotban vagyok. - Mit mondhatnék erre? Eléggé zavarba jöttem. Most esik le hogy mi itt állunk büdösen, piszkosan, zsíros hajjal, amíg ők... Hát igen jól néznek ki el kell ismerni.
-Nyugodtan fürödjetek le! Utána körbe vezetünk. Van bikinitek? - zavartan néztünk össze a többiekkel. Honnan is lenne? - Jó ez hülye kérdés volt. Majd én hozok nektek. - Azzal el is indult a folyosón. De még hátra fordult.
-Gyertek, a ti szobátok is erre van! - Mondta a többieknek, akik el is indultak utána.
- Itt megvárlak. - Zavarta meg bambulásomat Chishiya.

A szoba nagyon tetszett. Letisztult, volt egy jó kis franciaágy, amin már alig várom hogy ki aludjam magam, hiszen az elmúlt két napban a földön vagy egy széken aludtam. Volt egy saját fürdőm. Egy saját!! Majdnem elsírtam magam a boldogságtól. A szobában volt még egy kis asztal, székek, egy nagy ablak, ami a lenti medencére nézett.

Vissza néztem a nyitott ajtóra, Chishiya a vele szembe lévő falnak támaszkodott zsebre dugott kézzel. Tényleg ott akar megvárni?
-Gyere be nyugodtam. Ne ácsorogj ott addig. -először nem mozdult, az ajtóhoz sétáltam, hogy be zárom ha nem jön - Nem két percet tervezek a fürdőben tölteni. Csak mondom. - El lökte magát a faltól és elindult felém, majd közvetlenül előttem megállt. Egy fél fejjel körülbelül magasabb volt nálam ezért fel kellett néznem rá.
-Nem vagy szívbajos, hogy rögtön be hívsz a szobádba? - mondta kifejezéstelen arccal.
-Nos a zárak úgysem jók, szóval ha akarsz úgyis bejössz akár tetszik, nekem akár nem. De nemhiszem hogy olyan lennél aki védtelen sérült lányokat erőszakol meg. - arrébb álltam és mutattam hogy kerüljön beljebb. Egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában, majd be fáradt, én pedig bezártam az ajtót. Hátra dőlt az egyik széken, én pedig egyenest a fürdőbe vettem az irányt.

Végre levettem a koszos ruhákat, és kerestem egy törülközőt. A fürdőszobai szekrényben, ahol kis tusfürdőket is találtam, hajszárítót, fogkefét, amiken az egykori szálloda címere szerepelt. A fürdő nagyon tágas volt, volt kád is és zuhanyfülke is, egy jó kis modern fürdő. Eddig ez a kedvenc helyem, és ezt nehéz lesz űberelni.
Már csak a kötés volt a lábamon, amit óvatosan elkezdtem lehámozni.
-Baszd meg Nigari! - morogtam, a sebem vérzett és egy fokkal se volt szebb, sőt egyre nagyobb ívben volt piros és szét volt repedve úgy tisztességesen... Ez így soha nem gyógyul meg, sőt, az a csoda hogy nem fertőződött még el.

A zuhanyfűlkébe álltam végül be, és megnyitottam a hideg vizet. Először a sebet mostam ki, legyek túl rajta. Igazából nem tudtam hogy most ezzel jót teszek-e, vagy csak rontok a helyzeten. Óvatosan először apránként folyattam rá a vizet, nem közvetlenül. A vizet vörösre színezte a vérem ahogy folyt le a lábamon. Nagyon óvatosan bántam a tusfürdővel, nehogy a sebbe menjen, mert itt halok meg.
A hajamat is meg mostam, csodálatos érzés volt, mintha ki cseréltek volna. Miután végeztem egy törülközőt csavaltam magam köré és fogat is mostam. Nagyon cuki volt a kis fogkrémes tubus. Hajszárítás után, a tükörbe nézve végre fel ismertem magamat. Tiszta voltam, tiszta haj, tiszta ruhák... Francba a ruha. Itt fürdőruhát kell hordani, teljesen elfelejtettem.

♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️

Meg is hoztam az új részt, remélem tetszett! Ha igen, kérlek jelezd nekem!⭐🤗
Legyen szép napod!❤️