Bízz bennem! /Alice In Borderland/

9.♥️

Elindultunk lefelé, ahogy Kuina elmondása szerint a kajákat tartják. Egy nagy szobába léptünk be, ahol több asztal is volt a falak mellett a bal oldalon, a másik oldalt pedig hűtők és mindenféle kaja felsorakoztatva a polcokon, amit főzni igazából nem is kell, csak ezek a gyorsan elkészíthető kaják. Volt néhány evőeszköztartó és tányér is az egyik polcon.
Rajtunk kívül senkise tartózkodott bent, reggelihez már késő volt, ebédhez viszont korán.

-Nyugodtan egyetek bármiből.- Mondta Chishiya és oda sétált az egyik nasis bolchoz, majd le emelt egyet. Ő és Kuina helyet is foglaltak az egyik asztalnál. - Ha éhesek vagytok, csak le jöttök ide és nyugodtan ehettek bármit. - El is indultunk keresni valamilyen kaját. Usagi mellett álltam meg, aki egy instant tésztával nézett farkas szemet amihez csak víz kell, meg néhány perc, és el is készül a saját dobozában. Régebben ettem ilyet, a sulis időszakban jó barátom volt.
-A kihálás szélén nem lehetsz válogatós. - Mondtam neki, aztán sóhajtás kíséretében mind a ketten levettünk egyet. Arisu meg valami levest választott. Nem éppen rendes igazi főtt ételek de hát ez van.
Csak akkor jöttem rá milyen éhes is vagyok, miután megkóstoltam. Még ez is életmentő, és valami elkepesztően finom.
-Honnan van ez a sok étel? - kérdezte Arisu.
-A harcosok szoktak ki menni értük. - felelte Kuina. A harcosok... Szóval Niragiék. Valahogy nem tudom elképzelni őt ahogy hozza a ,,bevásárlásból" a nagy szatyrokat.

-Hát ez nagyon jól esett! - Dőltem hátra a széken. Végre úgy érzem vissza tér az erőm.
-Mi hiába mondtuk hogy egyen, kínálhattuk akármivel, csak a fájdalom csillapítókat vette be. - kezdte Usagi a panaszkodást.
-Mit csináljak, ha nem volt étvágyam?
-A lényeg, hogy mostmár van. Kérsz? - kínált meg kekszel Chishiya, ezzel a gesztussal meglepve engem.
-Aha! Köszi! Csendes vagy Kuina, csak nincs valami baj? - kérdeztem tőle, mintha egy álomvilágból tért vissza nagyokat pislogott.
-Nem, dehogy. Semmi. - Mondta röviden, de Chishiyaval ahogy egymásra néztek... Olyan rideg volt a tekintetük. Vagyis inkább a fiúé. Kuinának a vonásain mintha talán egy kis szomorúságot látnék. De biztosra nem tudnám megállapítani. Olyan volt mintha szavak nélkül kommunikálnának egymással. Vissza néztek rám de gyorsan elkaptam a tekintetem, ne higgyék hogy bámultam őket. Pedig pont azt csináltam.
Miután jól laktunk mind, körbe jártuk a hotelt. Igazából sok látnivaló nem volt a medencén és a sok bulizó embereken kívül.
Igazából sok dolgunk sem akadt, a napra. Próbáltuk megtalálni a helyünket a Parton, de én többnyire a szobámban voltam.

Chishiya

-Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet.
-Szerintem meg ennél jobb lehetőségünk nem lesz! - mondtam kiállva a tervem mellett.
-Ha valaki megtudja hogy elloptuk a kártyákat...
-Ha valaki megtudjak hogy ELLOPTÁK a kártyákat... De nem fogják! Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor a Kalapos távol van. Mi öten vagyunk. Közülük majd valaki be megy a kártyákért, ketten a folyosón lesznek majd, megint ketten pedig figyelik hogy a Kalapos biztosan ne menjen vissza idő előtt. - Vázoltam fel a tervet ismét.
-Így annyira egyszerűnek tűnik ahogy elmondod. - támasztotta meg az állát.
-Meg ússzuk simán, aztán amilyen gyorsan tudunk lelépünk.
-Szerinted könnyem bele mennek majd?
-Arisu elszánt, a barátai halála miatt, ő egészen biztos. Usagi már nem biztos, de gondolom te is észrevetted hogy ők ketten elég jóba vannak, szóval a fiú meg fogja győzni szerintem.
-Jó, de mi van Izanamival? Ő nagyon alaposan át gondolja a dolgokat, nemhiszem hogy őt könnyen be adná a derekát.
-Ez igaz, de van még időnk ameddig a Kalapos elmegy játszani. Ez idő alatt kell ki ismernünk, hogy hajlandó-e kockáztatni és össze játszani. - Csak csendben hallgatta végig amit mondtam. Mi nem jöhetünk ki szarul ebből a helyzetből, az egészen biztos.

Az ablakhoz sétáltam, a nagy tömeget páztáztam a szememmel. Most is, mint minden este, ment a hatalmas buli, mindenki berúgva, önfeledten szórakozik lent a medence körül.
Aztán meg akadt a szemem az egyik napozóágyon. Az újdonsült ,,barátunk", Izanami ült rajta. Az arcáról nagyon nem tudtam leolvasni semmit, de a testtartásán látszott hogy totál be van feszülve.
-Le megyek hozzá. - eddig fel sem tűnt, hogy Kuina is mellettem állt. Ajtó csukódás jelezte, hogy egyedül maradtam. Továbbra is Izanamit néztem, ahogy csak ott ült és nem csinált semmit. Nem tudom megmondani, hogy vajon csapat játékos-e, vagy inkább egyedül szereti csinálni a dolgokat. Néha amit mond, és amiket tesz ütik egymást.

Izanami

Miután kifetrengtem magamat a nagy ágyon, úgy gondoltam le nézek a medencéhez. Az összes szekrényt feltúrtam ami a szobában volt, de semmit se találtam amit felvehetnék a bikini felé. A levetett pulcsimat már próbáltam kimosni, de a makacs vérfoltok nem akartak kijönni.
Na jólvan, inkább le megyek és szét nézek mi a helyzet odakint.
Ahogy elindultam az egyik ajtón megakadt a szemem. Chishiya szobája volt az. Kezdtem magamat kellemetlenül érezni hogy csak itt állok. Be kopogjak? De miért is szeretnék kopogni? Van okom rá? Nincs.
Ezt gyorsan megtárgyaltam magammal és el is indultam inkább mielőtt több ostobaság jut az eszembe.

Ahogy le értem észre vettem egy napágyat a tömegben ami csak rám várt. Sokan voltak úgyhogy tétovázás nélkül el is foglaltam. Ahogy körbe néztem mást se láttam csak sok bulizó fiatalt. Sok fény, hangos zene. Igazi medencés buli, és lehet még én is tudtam volna jól érezni magam, ha nem itt és most ebben a helyzetben lennék.
-Tessék. - az arcom előtt egyszercsak egy pohár ital lebegett.
-Kuina? Mit keresel itt? - kicsit haboztam de el vettem a poharat, Ő pedig leült mellém. - Mi van benne?
-Hát így kell fogadni egy barátot? Gyanakodva?- kérdezte egy kis mosollyal. Barát? - Láttam hogy itt ülsz magányosan mint egy elveszett kisgyerek, és gondoltam megvígasztallak. Én kevertem, titkos recept. Idd meg, rád fér. - mutatta a poharat és bele kortyolt. Kissé haboztam, éreztem a pohárból áramló alkoholszagot.
-Nem is tudom...
-Jaj nyugi már, nem kevertem bele semmit! Kicsit feloldódsz tőle, de csak amennyire kell. Rád fér. - sohajtottam egyet, ettől még nem lesz semmi bajom egy pohár... Valamitől. Gondolom. Bele ittam, az alkohol pedig már égette is a torkomat. Nem tudom mi ez, de olyan mintha valami... nem is tudom micsoda, de tuti nem egy enyhe kis koktél, mert ezt alig bírtam le nyelni. Még a hideg is ki rázott.
-Jézusom... - nem tudom milyen arcot vághattam, de Kuina alig bírta vissza tartani a nevetését.

♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️♦️♠️♥️♣️

Szép estét nektek! Itt is az új rész!❤️
Elnézést a hosszabb kimaradásért, sok volt a munka.🙈
Ha tetszett kérlek jelezd felém!
👉⭐🥰