Bízz bennem! /Alice In Borderland/

10.♣️

-Sziasztok! - hallodtuk meg Usagi és Arisu hangját, majd leültek mellettünk egy másik ágyra ami épp felszabadult. Először furán nézték a kezemben a poharat.
-Bele vittek a rosszba. -Kuina erre csak egy szemforgatással reagált, én pedig egy mosollyal kortyoltam még egy kicsit a pokoli italból.
-Ti amúgy együtt vagytok? - Tette fel a kérdést mellettem a lány. Na ez engem is érdekel, kíváncsian néztem Usagiékat akiken azért látszott kissé hogy zavarba jöttek.
-Nem. Dehogy! - felétek mind a ketten. Pedig Arisunak tuti tetszik a lány.
-Ha be jöttök egymásnak, miért nem... Értitek! - folytatta Kuina meg sem hallva szegény Arisut. - Itt meg vannak számlálva a napok, nem érdekes halogatni semmit.

Ezt neked is mondom.
-Aha. Mi?? - jövök rá hogy ezeket a szavakat hozzám is intézte. Most erre mit is kéne mondanom?
-Semmi. - Mondta de az orra alatt csak mosolygott. Vajon miben mesterkedik? Tettem fel a kérdést magamban miközben ittam még egy kortyot, a tekintetem pedig végig szaladt a sok sötét ablakon. És akkor megláttam Chishiyat ahogy ott áll a szobájában. Nehéz lett volna nem észre venni, hiszen a sötétben szinte világított a fehér pulcsija. A tekintetünk találkozott, az arcán pedig átsuhant a felismerés hogy észre vettem. Abban biztos lehetsz hogy ezúttal nem szakítom meg a szemkontaktust. Vajon mióta figyel minket onnan?

-Látjátok ezt a cigit? Amióta itt vagyok nem gyújtottam meg. Itt nem csak a szellemi képesség a fontos, hanem a testi... Hahó Izanami!! Figyelsz te rám? - hirtelen úgy meglepődtem a nevemet hallva hogy felé kaptam a fejem. A francba! Mire vissza fordítottam a tekintetem Chishiya eltűnt. Nem hiszem el... Mérgembe nem is egy kortyot ittam, el is kellett mondanom egy gyors imát nehogy vissza köszönjön.
-Persze, figyelek! - válaszoltam röviden.

-Mi ez a szar zene? - hallodtunk ki a tömegből egy hangot, ami számomra elég ismerősen csengett. Mindenki elhalkult és félre állt a közelgő csapat útjából. Valósággal megfagyott a hangulat a medence körül.
- Úgy látom pont jókor érkeztem. - szólalt mögöttem meg Chishiya.
-Mi a... - kapkodtam az ablaka és közte a fejem - Az előbb még ott... - mutattam az ablak felé - ...most meg...
-Csak nem figyeltél? - kérdezte higgadtan, de rám se nézett.
-Micsoda hogy én? Te figyeltél.
-Akkor miért lettél ilyen indulatos? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, táncol az idegszálaimon, és tuti hogy élvezi.
-Ne hívd fel ránk a figyelmet. - Kérte Kuina - Ők ott a harcosok. - biccentett a banda felé akik felénk tartottak. -Jelenleg béke van a Kalapos és köztük, de csak idő kérdése hogy ki törjön egy háború. Csak ők használhatnak itt fegyvert, pedig némelyik csak eszetlenül használja.

Egyenesen a mi társaságunkhoz jöttek. Niragitól is ki vagyok, de volt egy másik srác, akinek tiszta tetoválás volt az arca. Na tőle rendesen rázott a hideg, volt valami őrültség a tekintetében. Persze ez Niragiból sem hiányzott de ha választanom kéne inkább az utóbbival állok le veszekedni.
-A szőke srác? - zavartan néztem Agunira, szavait Arisuhoz intézte aki meg sem szólalt - Értem, szóval meghalt... És megmarad a semmirekellő. - kedves... - Hozzátok a lányt! - Adta ki az utasítást erre azaz állat, mármint Niragi, meg ragadta Usagit.
-Hagyd békén! - állt neki Arisu, akinek természetesen nem tetszett a dolog ahogy nekem se.
-Ne avatkozz bele! - ragadta meg a karját Kuina.
-Fogd meg! - adtam oda Kuinának a poharat miutál egy húzásra megittam a maradék tartalmát. - Nem viszitek sehova.
-Baszki, minek is jártatom a szám?! - Chishiya csak egy válrándítással felelt. Eddigi tapasztalataim szerint Ő inkább ki marad az ilyen helyzetekből. Mondjuk eddig én is ki maradtam, de mivel Usagi és Arisu is segítettek rajtam ezért úgy gondolom nekem is illik ki állni mellettük. Meg persze a bátorságomon sokat dobott az a pohár alkohol is amit viszonylag rövid időn belül megittam.

-Engedjétek el, Őt nem vihetitek sehova! - álltam neki Niraginak határozottan.
-A főnök azt mondta érdekli a csaj, úgyhogy azt ajánlom kurva gyorsan fogd be a szád mielőtt szetlövöm a csinos kis fejed! - körbe vett a néma csend minket, mindenki várta mi lesz a következő lépés.
-Engedd el! - mondta Aguni. Mindenki meglepetten nézett körülöttünk, Niragi és velem együtt. Ez könnyen ment. - Hozd az önként jelentkezőt!
-Önként... Mivan?! - Több se kellett, Niragi már el is kapta a karomat. - Ha egy ujjal is hozzám érsz, én esküszöm, hogy...
-Izanami! - Chishiya a szája elé tette az egyik ujját, finoman jelezve hogy fogja be. Most komolyan??
-Nahát te is le toltad közénk a képed? Kicsit kölcsön vesszük a barátnődet, remélem nem gond?

-Itt meg mi folyik? - lépett elő a tömegből Kalapos.
-Nem rád tartozik! - vágta rá Aguni.
-Ami a Parton történik, az minden rám tartozik. Niragi engedd el!
-Én csak egyvalakire hallgatok itt. - Azzal átkarolta a nyakamat, énmeg elkezdtem gondolkodni hol üssem meg először. Nem szabad sokat innom, úgy látszik kissé agresszív leszek tőle.
-Ez esetben Aguni, hallhatnánk hogy te kinek engedelmeskedsz? - Aguni hallgatott egy kis ideig, és úgy méregették egymást mit két oroszlán, akik bármelyik pillanatban egymásnak eshetnek.
-Természetesen rád. - mondta végül Aguni feszülten. - Engedd el! - Niragi, mintha olyan nagy szívesseget tenne, sóhajtás kíséretében elengedett.
-Elnézést, ezért a kis kellemetlenségért, kérlek folytassátok a bulit! - mondta mosolyogva Kalapos. Aguni és a harcosok pedig elmentek néhány gonosz pillantással jutalmazva minket.

-Usagi jól vagy? - fordultam a lány felé.
-Én persze. Na és te?
-Semmi gond. - válaszoltam.
-Szerencse hogy a Kalapos jött. - Kezdte Kuina. Na jó, el döntöttem hogy nekem nincs kedvem ezt hallgatni.
-Ki szellőztetem a fejem. - azzal el is indultam keresni egy helyet ahol nagyjából csend van.