Bízz bennem! /Alice In Borderland/

6.♣️

Legyetek üdvözölve! - vonta magára a figyelmemet egy félig meztelen pali aki nekem így első látásra nem tűnt százasnak. Nem is volt túlzottan szinpatikus. - Bocsássatok meg a durva fogadtatásért, de nem szeretjük ha utánunk kémkednek. Az én nevem Takeru Danma. De nyugodtan hívjatok Kalaposnak. Ti kik vagytok? - Nézett végig rajtunk érdeklődve. Egyikünk se szólalt meg először.

-Lenne néhány kérdésünk amire azt reméljük itt választ kaphatunk. - tért a lényegre Arisu.
-Persze hogyne, de először ismerkedjünk már meg, mégis csak barátibb lenne a hangulat. - már mindenem zsibbadt és fogyott a türelmem ami ritka, de nem éreztem magam túl fényesen.
-Még mindig ki vagyunk kötve ha nem tűnt volna fel, ez aztán mondhatom kurvára baráti.- mondtam unottan és próbáltam egyenletesen venni a levegőt.

-Mégis mit képzelsz magadról?! - emelte fel a hangját mellettem valaki, aki az át vérzett kötésre tette a kezét, ujjait bele mélyesztve a sebbe. Össze zárt fogakkal küzdöttem hogy egy hang se csússzon ki a számon, nem fogom megadni neki ezt az örömöt.
Egy fekete hosszabb hajú fiú volt, akinek az arcában ezüst piercingek csillogtak. Látszott rajta, hogy minden pillanatát élvezi. Beteg állat.
Szokták mondani ,,Ha szemmel ölni lehetne..." Na én pont ezt próbáltam vele megvalósítani.
-Kérlek, adj okot rá! - hajolt közelebb bepofátlankodva a személyes terembe, majd hozzá nyomta fegyvere végét a halántékomhoz.
-Niragi! - szólt rá egy katona mintás nadragot viselő, sebhelyes férfi, aminek hatására, ezek szerint a Niragi ak nevezett személy, elhúzódott, kezével elengedve a lábam ami igazi megváltás volt már számomra.

-Na, akkor kezdjük elölről.- megvárta ameddig mind a hárman bemutatkozunk.
El mondta mi is a Part, hogy itt a meg nyert kártyákat leadják, hogy össze gyűljön a pakli. Mutatott egy nagy falat, amin szerepelt az összes kártya, és elég nagy részük ki volt húzva. Gondolom azokat már még szerezték. Az elképzelés az, hogyha mindegyik kártya megvan, akkor egy személy vissza mehet az igazi világba. Elméletileg ez megbízható forrásból van. Hát nem tudom...
Nem mondta ki, de tuti hogy saját magára gondolt. Közölte, hogy itt mindenki lényegében azt csinál amit akar. Szó szerint, bele értve a töménytelen alkohol fogyasztástól kezdve a drogokon keresztül minden szabad, meghogy ez Utópia meg ez egy ország... már lassan követni se tudtam mi a francról beszél itt nekem össze vissza. Agyára ment az Utópiája szerintem...

Elmondta azt a néhány szabályt, amik felett viszont nem huny szemet:
-1. Ami a tulajdonotokban van kártya, és amit az elkövetkezendő időkben szereztek, azt azonnal, amint vissza tértek a játékról, le kell adni! - oké kapja be de komaly mostmár.
-2. A Parton mindenkinek fürdőruhában kell lennie! - duplán kapja be.
Nagyokat pislogtam és vártam, hogy azt kiabálja ,,Csak vicceltem!" és mindenki elkezd nevetni, de nem, a csávó tök komoly maradt, ahogy mindenki más is.
-Aha világos... És ha inkább passzolnánk ezt a nagyszerű ajánlatot? - tettem fel a kérdést.
-3. szabály. Az árulókra halál vár. - Aha, értem tök világos. Idióta...

Ebbe jól belekeveredtünk. Szóval vagy csatlakozunk vagy kinyírnak. Jó kilátások.
-Na mit mondasz? - Hajolt közelebb Niragi - Van kedved játszani? - már most utalom ezt a fickót. De nyilván, meghalni nem akarok.
-Jól bele rángattalak titeket. Neharagudjatok. - szólalt meg egyszer csak Arisu, akinek hangjából érezni lehetett a megbánást. Kezdtem megsajnálni. Próbáltam mosolyt erőltetni magamra, ezzel is tudatni vele hogy én tényleg nem neheztelek rá. Szintén így tett Usagi is.
-Önszántunkból jöttünk veled, nem kényszerítettél... Mint egyesek. - néztem vissza a piercingesre össze húzott szemmel. - Nincs kedvünk meghalni.

-Akkor hát ez egyet jelent. Üdvözlünk titeket a Parton, mindig örülünk az új embereknek. - egy asztalhoz sétált amin volt néhány dolog, közöttük a kártyák két kupacban. Gondolom az egyik pakli tőlem volt a másik pedig Arizuéktól. - Ezeket nálatok találtuk amikor átmotoztunk. - felvette a kártyákat, és elkezdte át nézni őket.
Én végig néztem a társaságon, szemügyre vettem őket. Mindenki csak ridegen bámult, de a leghűvösebb tekintet mind közül egy bizonyos személynek volt. Tekintetem lejjebb vándorolt, és a karján neki is látható volt az a kis karkötő szerűség mint itt mindenkinek. Hogy nem vettem eddig észre?

-Hát ez csodálatos! - kiáltott fel a Kalapos.
- Két kártyával bővült a pakli. - A két kártyát zsebre tette. Az egyik a kőr 9, amit én szereztem meg, sok életért cserébe. Nem hiszem el... csak úgy elveszi??
-Ezekért cserébe, vezetőségi rangot ajánlok fel nektek.
Nem hittem a fülemnek. Még szép hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel.
-Én elfogadom. - mondtam röviden és lényegretörően. Ez még az előnyünkre válhat. Jelentőségteljesen Arisura néztem. Ő is elfogadta. Pompás.

-Üdv kolléga! - néztem fel Niragira egy szemtelen mosollyal, aki úgy szorította a fegyverét hogy már elfehéredett a kézfeje.
-Kitűnő! Kérlek, engedjétek el őket! - éreztem ahogy a kötél meglazul végre. Már teljesen elgémberedtem. Úgy fel pattantak a székről mint még soha, nehogy a végén meggondolják magukat. Olyan jó érzés volt újra szabadnak lenni. Imádkoztam, hogy csak most össze ne essek, de póker arcot erőltettem magamra.