My Dearest -Levi x Oc-

9.rész

Ma szabadnapja volt Aurorának, tehát amint haza ért úgy döntött hogy kissé rendbe rakja magát. Ezalatt azt érti hogy a lakását. Nem igazán takarított mióta beköltözött. Nevelőanyja halála nagyon megviselte őt, meg hogy senki nem volt mellette aki támogatta volna. Legalább is eddig.
Levi fényt hozott az életébe. Nem tudta miért, de mióta vele újra találkozott, reményt kezdett érezni, hogy van kiút. De tényleg nem tudta miért érzi ezt, mivel valójában nincs túl sok esélye ebből a helyzetből kimászni. Nem tud más munkát találni. De legalább már kissé reménykedik.

...

Délután négy lehetett mikor befejezte a takarítást. Büszke magára hogy eddig eljutott. Másnak lehet kis dolog, de neki nem. Majd váratlan kopogást hallott. Egy ideig gondolkozott hogy ki lehet az, de végül elindult az ajtó felé.
Levi volt az.

-Szia, miért jöttél? És honnan tudod hogy hol lakom? - kérdezte a lány zavarodottan. Mert az biztos hogy neki nem mondta meg a címet.
-Hange mondta meg a címet. Csak a ruháimért jöttem. - közölte a férfi. Aurora nem emlékezett arra hogy Hangenak megadta volna a címet. De mindegy is.
- Bocsánat hogy neked kellett eljönnöd érte, el is felejtettem. Fáradj beljebb, egy perc és hozom! - majd a lány elszaladt a szobája felé.

Levi eközben végig nézett a lány lakásán. Észre vette hogy nemrég takarított, érezte az illatát. Bár a férfi még mindig piszkosnak látta a lakást. Majd ismét kopogás hallatszott. Levi kiváncsi volt hogy ki zavarja ilyenkor Aurorát, ezért gyorsan az ajtóhoz lépett majd ki is nyitotta azt, ezzel megelőzve Aurorát.
Egy nő állt ott. Inkább már néninek kéne nevezni.

-Jónapot! Aurora kisasszonyt keresem.- szólalt meg a vén nő, goromba tekintettel.
-Miért?- kérdezte feldúltan Levi, majd Aurora is oda ért.
-Jónapot! Itt vagyok. Miért keres?- hadarta el a lány.
- Ki kéne fizetnie az albérleti díját. Ha egy héten belül nincs itt a pénz, mehet is. - közölte.
-Esetleg még egy kis időt adna? Nem tudom egy héten belül össze gyűjteni. - kérdezte kissé feszült tekintettel a lány. Tudta hogy nem fogja megengedni, amúgy se bírja őt. De egy kérdést megért. Hátha.
-Mint mondtam, egy héten belül. Ha ez nem lesz meg, holnap adja le a kulcsot.- felelte idegesen.
-Várjon! - szólt közbe Levi. -
-Már most le adja a kulcsot. - erre Aurora nagy szemekkel bámult. Mégis mit gondol Levi?!
-Rendben, akkor lent várom a kulcsot. - majd el is tűnt.

...

-Te mégis mit gondolsz!? Nem fogok tudni hol élni! Most mit csináljak?
-Nálam fogsz lakni.- válaszolta egyszerűen Levi.
-Mi?- kérdezte meglepetten a lány.
-Nálam fogsz lakni, amíg nem találsz egy normális munkát és találsz egy lakást. Egyébként se tudtál volna semmit se kezdeni nem? 
- Hát jó... - Aurora ígyhát bele egyezett, igaza volt a férfinek úgyse tudott volna mit csinálni.
- Pakolj össze, add le a kulcsot és gyere le a parkolóhoz. Lent várlak.- majd a férfi el is indult lefelé, mivel látta hogy nincs sok cucca. Aurora sose nézte ki volna a férfiből hogy ilyet tenne.