My Dearest -Levi x Oc-

26.rész

Aurora félve indult haza. Nem tudta mi tévő legyen. Elmondja neki? Nem. Egy ideig úgy döntött hogy nem mondja el neki. Legalább is egyelőre.
Próbált a lehető legnormálisabban viselkedni a férfi közelében. Vagyhát ezt tervezte. De amint haza ért, addigra már barátja otthon fogadta s egyből oda sietett hozzá.
-Mitt mondott az orvos?
-Semmi különöset, csak durvábban beteg lettem, vagy hasonló. De már a végén járok. - mondta egy kamu mosollyal, majd elment mellette a férfi mellett, mire újra megszólalt.
-Hasonló?
-Igen. - minél jobban próbálta a másik tekintetét kerülni.
-Hát rendben.

...

Egy nap telt el beszélgetésük óta. A férfinek viszont feltűnt hogy valami nincs rendben. Feltűnően kerüli őt, s a vele való társalgásokat. Levi már kénytelen volt ezt szó nélkül hagyni. Egy pohár vízzel a kezében indult meg az említett felé, aki a kanapén ült s nézte a televíziót. A férfi mellé ült, s a kanapé előtt elhelyezkedő kis asztalra tette le a poharat.
-Aurora. Mi a baj? - kérdezte a férfi a lány íriszeibe nézve.
-Tessék? Már miért lenne baj. Semmi sincsen.
-Hazudsz, és kerülsz engem.
-Tényleg nem. Csak rosszul vagyok a betegségtől, ennyi az egész. Ne bonyolítsd túl. - mosolygott a férfire.
Természetesen Levi tudta, hogy most se az igazat mondja. De végül bele törődött hogy nem mondja el. Majd este újra megpróbálja.

...
Levi az előszobába sietett a kocsi kulcsért, úgy gondolta hogy leugrik a közeli kisboltba, mivel ebédet szeretett volna csinálni, de elfogyott néhány hozzávaló. De ekkor meglátott egy papírt a polcon. Értetlenül megfogta kezébe, s olvasni kezdte. Szemöldöke az égbe szaladt miközben a sorokat vizslatta. Majd megindult Aurora felé.
-Ez igaz? - mutatott a kezében lévő papírra. Aurora falfehér színt vett föl. Elfelejtette hogy ott hagyta.
-Kérlek Levi! Ne hagyj itt egy ilyen időszakban!  Tudom korai, de akkor is. Én sem számítottam erre.  - kérlelte miközben szeméből könnyek ezrei eredtek meg.
-Sose hagynálak el. Főleg ezért nem. Őszintén örülök a babának. Korai tényleg. De együtt átvészeljük. - bíztatta a kétségbe esett lányt. A férfi tényleg örült. Majd Aurorához sietett, s megölelte, hagyta hogy a lány kisírhassa magát, majd megszakította az ölelést, s ahelyett az ajkaira tért át. Most nem durva , hanem gyengéd volt vele. Majd miután szétváltak, a lány hasára vezette kezét, s elkezdte simogatni azt.
-Olyan boldog vagyok hogy én lehetek a lányod apja, és nem más.
-Honnan tudod hogy lány lesz?- kérdezte kacagva a nő, szemében most már örömkönnyel.
-Tudom és kész.
-Ha te mondod.- majd szorosan megölelték egymást.

...

Gyorsan telt az idő. Aurora már három hónapos terhes volt. Sokszor ment vizsgálatokra, hogy megnézzék minden rendben van-e a babával, hova Levi is elkísérte őt. Szerencsére mindig egészséges volt az állapota.
Egyszer Hange is át jött látogatóba, s egyfolytában Aurora hasához beszélt, s kérdezett dolgokat, mintha kapna onnan választ. A bolondos nő hihetetlenül örült nekik. Tudta hogy egyszer össze jön. De ő se gondolta volna hogy ilyen korán.
Amikor meg otthon voltak, néha a férfi is kivett néhány szabadnapot, hogy tudjon vigyázni párjára. Nagyon aggódott érte, ugyan nem volt semmi baja, csak vigyázni szeretett volna rá.
Eközben a lány hasa nőtt, de nem túl sokat, hiszen ez még csak a harmadik hónap. Az-az már május volt. A következő hónapra tervezték esküvőjüket, amihez már sok dolgot előkészítettek. Viszont az esküvői szép ruhát, amit Aurora rendelt, kételkedett benne hogy a hasa miatt belefér-e még. De azért reménykedett. Nem volt túlzottan sok kedve átalakítani, vagy esetleg újat venni.