My Dearest -Levi x Oc-

6.rész

Reggel van.
Aurora kipattant a puha ágyából, reggeli ébresztője miatt, majd a fürdőbe igyekezett. Rendbe rakta magát, utána reggeli képp egy almát bekapott a szájába, s sietett is kifelé.
Ma korán kezd, nem a legkipihentebb állapotban, ugyanis tegnap sokáig elhúzódott a műszakja.

...

Leszállt a buszról, majd a benzinkút felé haladt.

...

Már fél egyet üthetett az óra, mikor egy régi ismerős szaladt felé. Ez az illető, nem más volt mint Hange.

-Helló Aurora!- kiáltott Hange miközben kezét lóbálta a magasban integetésképp.
-Szia Hange! Mi szél hozott herre felé? Tegnap Levi volt ugyanitt. Milyen különös. - mondta a lány.
-Tegnap én is itt voltam, pontosabban Shorty kocsijában vártam kint.
-Shorty? -kérdezte meglepetten.
-Levi, így becézem. Bár ő nem igazán rajong érte, de ez mellékes.- mondta humorosan.
-És mond csak, akárki mással még tartod a kapcsolatot a gimiből?
-Nem, nem igazán. - felelt a másik kérdésére.
-Értem. A barátoddal élsz együtt vagy valami hasonló?
-Nekem nincs barátom, egyedül élek.- válaszolt kissé kínosan.
-Jaa rendben. - egy kis csend után újra kinyitotta száját.
-Ha nem bánod én megyek is, van pár elintéznivalóm.
-Nem baj, menj csak. Szia Hange!
-Szia, majd később találkozunk! -köszönt el a bolondos barnahajú.

...

Hangeval történt talákozásuk óta már eltelt két hét. Ma Aurorának szabad napja van, ritka az ilyen. Ilyenkor általában leszokott menni egy közeli réthez ahol néha még egy kis festegetést is meg ejt ha van rá ideje.
Most sem tett máshogy, el csomagolta a festék és ecset készletet, majd persze egy vásznat is. Össze fogta hosszú frissen mosott haját, majd indult is a kijárat felé.
Egy rövid kis séta után megérkezett a virágokkal teli rétre.
A közepén egy hatalmas tölgyfa. Ennek árnyékába foglalt helyet, majd elő kikészítette a szükséges eszközöket és neki is látott.
A madárcsicsergések, a fa leveleinek  susogása a szellő által, s még hozzá a friss nyári levegő. Erről mindig Klara jutott eszébe, mikor még kisebb volt vele kijárkált egy hasonló mezőre.

Annyira el bambult a nagy semmibe, hogy észre se vette a háta mögött settenkedőt.
Hirtelen az illető megfogta Aurora vállait. Vagyis csak szerette volna, ha a lány nem próbált volna beverni neki egyet. De a férfi elkapta az öklét, s amikor Aurora meglátta hogy Levi az, engedett az erején.

-Levi, te hogy-hogy itt vagy? És bocsánat az előbbiért, azt hittem valami idegen vagy.
-Ide szoktam kijárni, és nem baj.
- Értem. - válaszolt a lány, majd nem tudta hogy mit mondjon. Így egy ideg csönd állt be közéjük.
-Mit festesz? - szólalt meg.
-Tájképet. Még tervezek hozzá tenni néhány apróságot.
-Például?
-Két lovat. Nyargalni fognak a mezőn, egy fekete és egy fakó.
-Szeretsz lovagolni? - kérdezte a férfi, mire Aurora előszőr rosszra gondolt, majd tisztították gondolatait s válaszolt.
-Igen, kisebb koromban több lehetőségem volt rá, de mostmár semmi esély sincs rá. Tudod... mindig is arról álmodtam hogy egyszer egy kis farmon élek, nem messze a várostól lovakkal együtt. Igazából nem tudom hogy ezt miért mondtam el, fölöslegesen járatom a számat.- mondtam egy kínos mosollyal az arcomon.
- Értem, és nem járatod fölöslegesen a szád.

... csend lett közöttük, de nem az a kínos fajta csend, hanem a jóleső.

-Egy család.- szólalt meg Levi ezzel együtt megtörve a csendet.
-Tessék? - kérdezte értetlenkedve a lány.
-Az álmom. Mindig is egy család volt. De ez olyan lehetetlennek tűnik.- a férfi nem tudta hogy ezt miért mondja el pont neki. Erről még nem igazán mesélt senkinek.
-Miért tűnik lehetetlennek? Ne add fel! - bátorította.
-Egyszer össze jön, találkozol majd egy szép nővel, feleségül veszed és családot alapítotok. - folytatta egy mosoly kíséretében. De nem teljesen igazi volt. Aurora ha beleképzel abba hogy Levi netán valamikor egy nővel lesz, összeszorul a szíve, nem tudja miért.
De másrészről örül egy kissé. Hallotta még fiatalabb korában hogy Levi mi mindenen ment keresztül, de a részleteket nem tudja pontosan. De akkor is. Csak legyen szép jövője.
Gondolta Aurora.