My Dearest -Levi x Oc-

11.rész

Miután megebédeltek mindkettejük ment a saját dolgára. Aurora könyvet olvasgatott, de nem igazán tudta ezzel elfoglalni magát, nagyon mehetnéke volt valahova. Levi meg az ablakokat takarította, amik igazából nem is voltak koszosak, csak simán megszokásból csinálta.
A lány Levi mellé lépett majd csak bámulta.
A férfi egy ideig nem törődött vele, de kis idő után rá nézett.

-Mi az? - kérdezte Levi.
-Unatkozom.
-És az megoldás hogy engem bámulsz takarítás közben?
-Talán. - felelte a lány.
-Najó, hova szeretnél menni? - kérdezte Levi unott tekintettel. Tudta hogyha nem csinál valamit, a lány egésznap a nyakán lógna.
-Nem tudom. - mondta az értelmes választ Aurora.

Egy kis gondolkozás után Levi megszólalt:
-Vedd a pulóvered, kissé hideg lett kint. Meg persze a cipőd.
-Mi , hova megyünk? -kérdezte meglepetten a lány.
-Majd meglátod.

* út közben *
Aurora nagyon kiváncsi hogy hova mennek, mert már elhagyták a várost.
Konkrétan csak az erdőket és mezőket látott. Majd a távolban egy farm szerű helyet fedezett fel. Nem hitt a szemének. Lovakat is látott. Csak nem lovagolni fognak?
Sose nézte volna ki a férfiből hogy ilyet megtenne érte.

...

Levi éppen be zárta a kocsit, majd közölte Aurorával hogy jöjjön utána.
Az istállóba mentek be. Majd a lány nem bírta megállni hogy ne kérdezzen.

-Levi, ez a tiéd? Ha igen, hogy? Mert ez elképesztő! - mondta csillogó szemekkel.
-Tudod, Kuchelé volt régen. Ne kérdezd, nem tudom hogy volt egy egész nagy farmra pénze. Miután meghalt, az enyém lett. Nagyon más nem jár ide, csak néhány alkalmazott akik etetik és gondozzák a lovakat.-Aurorának le esett az álla. Egyáltalán Levinak hogy lehet pénze arra hogy tanárként ezt így fenn tartsa. De mindegy is. Gondolta a lány.

Aurora végig nézett szinte az összes lovon. Egyen megakadt a szeme.
Fakó szőre volt, fekete sörénnyel. Egyik szeme égszínkék volt, míg a másik barna. Gyönyörű volt.
Levi a lány mellé lépett, és ő is el kezdte figyelni a lovat.

-Ő Kuchel kedvence volt, Clio.- szólalt meg a férfi.
-Eszméletlenül gyönyörű. - mondta Aurora majd tovább bámulta a lovat, míg az Ackermannak a lányra tévedtek szemei. Zöld szemei, barna, kissé hullámos haja és a szép mosolya. Gyönyörűnek tartotta. Levi furán érezte magát. A lány megdobogtatta a szívét, még sose érzett ilyet. Idegen volt számára ez az érzés. Ígyhát nem is tudta miaz. De nem fordított rá nagy figyelmet. Csak tovább figyelte Aurorát ahogy Cliot simogatja.

-Nem szeretnél felülni rá? - kérdezte a férfi.
-Tényleg lehet?
-Persze.
-Nagyon köszönöm Levi! - mondta egy nagy mosollyal a száján Aurora.
-Tch, nincs mit.

...

Mindketten felszerelték lovaikat, bár néha Aurorának kellett egy kis segítség, mert már régen ült lovon.
Levi lova szép éjfekete volt, úgyszint fekete sörénnyel. Apolló volt a neve.

Megfogták a kantárszárakat majd kivezették a lovakat az istállóból. Levi közölte a lánnyal hogy ő megy majd elől.
Egyikük se túlságosan magas, ezért mindketten megfogtak egy kissé már szar állapotban lévő széket és ráálltak,
majd könnyedén felpattantak a lóra.