My Dearest -Levi x Oc-

15.rész

Veszekedésük óta néhány nap telt el.
Azóta nem szóltak egymáshoz, csak ritkán ha szükséges volt. Mindketten kerülték a másikat. Időre volt szükségük. Ebben egyeztek meg.

...

Aurora épp a kisboltból sétált visszafele. Úgy volt vele hogy itt az idő megbeszélniük a kettejük kapcsolatát.
Ígyhát mikor hazaért, leült a kanapéra és várta a férfit. Csak nézett ki a fejéből, s gondolkodott. Tudta hogy mindjárt itt lesz mivel általában ekkor végez.
És igaza volt. Nagyjából tíz perc múlva nyitódott is az ajtó.
-Szia Levi. - köszönt Aurora.
-Hello.
-Tudod, szerintem itt az idő beszélgetnünk.
-Ahogy szeretnéd.- ezután Levi lepakolt, majd az asztalhoz ült Aurorával szembe.

-Levi, én szeretlek. Teljes szívemből. Még sose volt ilyen ember az életemben mint Te. Sok mindenben segítettél, mindig kihúztál a szarból. Nélküled nem tudom hol lennék most.
Megértem ha kicsit furának éreznéd a korkülönbség miatt, de ha szeretjük egymást mi más számít? Ugye te is így gondolod? - mondta a lány.
-Tch, én is szeretlek. Csak tudod annyira hihetetlen ez az egész. És féltelek. Gondolom hallottad a múltamat. Isabel, Farlan, Erwin, Kuchel. Mind meghaltak.
De azt nem tudod hogy kik voltak ők pontosan Kuchel kivételével, és hogy én ki voltam régen. - a lány megrázta fejét.
-Rendőr voltam régen. Erwin volt a főkapitány. Még egész fiatal voltam, fene tudja miért mentem rendőrnek. De nem csak én mentem. Velem együtt barátaim, Farlan és Isabel. Olyanok voltak mintha a testvéreim lennének. Majd egy küldetésen rosszul sültek el a dolgok, és nem tudtam őket megmenteni. Erwin meg nem sokkal ezután feláldozta magát hogy végre sikerüljön a küldetés és elkapjuk a bűnöst. Én meg nem voltam ott, mikor megtudtam volna menteni. De nem. Ez is az én hibám.
Majd ezután az édesanyám...
Mi van ha ezután te jössz? Akik a közelemben vannak nincsenek biztonságban. De attól még szeretlek. És ez így nehéz. - mondta szomorúan a férfi.
-Sajnálom, nem tudtam hogy ezeken mentél keresztül. De hidd el Levi, nem a te hibád. Még ha úgy is érzed, nem a te hibád! Engem ígérem nem fogsz elveszíteni, én mindig is a nyakadon lógtam szóval ez most se lesz máshogy! Szeretlek Levi. - mondta már a majdnem könnyeket hullajtó Aurora. De erősnek kellett lennie, hogy Levinak ne kelljen.

-Köszönöm Aurora. Köszönöm hogy vagy az életembe. - mondta őszintén a férfi. Majd megfogta Aurora állát, s közelebb hajolt hozzá és össze érintette ajkaikat. Nyelvével bejutást kért a szájába, amit Aurora meg adott. Így már még jobban egymásba olvadtak. Egy kis idő múlva a levegő hiány miatt elváltak. Mindketten örültek hogy végre eljutottak eddig.