"Meg fogsz fázni." mondta Kagami amint meglátta a parton ülve Kiyomit.
"Ez érdekel a legkevésbé." mondta Kiyomi.
"Engem viszont ez nagyon is érdekel." mondta Kagami és Kiyomira tette a kabátját. Kagami leült a lány mellé és várta, hogy Kiyomi megszólaljon.
"Kagami szerinted borzalmas ember vagyok? Szerinted nem érdemlem meg a boldogságot?" kérdezte Kiyomi pár perc elteltével.
"Inkább csak naiv vagy." felelte Kagami. "Mikor középiskolában összejöttél Takehiroval nem láttad azt ami a szemed előtt volt. Azt sem ismerted fel, hogy Takehiro egyszerre randizott veles és Mitsukival vagy az sem, hogy Mitsuki mennyire utál téged." hozta fel a múltat Kagami.
"Igazából csak hinni akartam bennük." mondta Kiyomi magát védve.
"Pont ez az. Te mindenkiben hiszel és csak a jót láttod, kivéve önmagadat." felelte Kagami.
"Ez nem igaz. Éveken át Wakasát hibáztattam a szakításunk miatt ahol egyértelműen én voltam a hibás! Azért vagyok most itt." felelte sírva Kiyomi.
"Abban a szakításban nem csak te voltál jelen." emlékeztette Kagami a barátnőjét.
"Tudom, de ha én nem adom vissza azt a gyűrűt, akkor lehet ma boldogok lennénk. De ehelyett nézz ránk! Képtelenek vagyunk együtt lenni." mondta Kiyomi fájdalmasan.
"De egymás nélkül sem tudtok élni. Nem adhatod fel ennyi év után. Két éve nem láttalak úgy mosolyogni ahogy az elmúlt hónapokban tetted és azt a boldog Kiyomit csak is Wakasa képes kihozni belőled." mondta Kagami próbálva a lányt megnyugtatni.
"És ezt a szomorú Kiyomit is csak ő tusja kihozni belőlem." felelte Kiyomi és Kagami vallára dőlve csendben sírt.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Kagami haza vitte magával Kiyomit és egy percre sem hagyta magára a legjobb barátnőjét. Shinichiro is nagyon aggódott a lány miatt amikor meglátta és eszébe jutott a nap amikor Kiyomi Amerikába repült elsőnek. Akkor is borzalmasan nézett ki, de talán most még megviseltebb.
Miután Kiyomi átaludta az egész délutánt, készen állt, hogy haza menjen.
"Amúgy miért nem ide jöttél egyből hajnalban?" kérdezte Kagami mielőtt Kiyomi haza indult volna.
"Oh, csak már meg szoktam, hogy nincs senki akihez mehetnék ha valami rossz történik. Amerikában mindig a partra mentem olyankor és most is." mondta Kiyomi, mire Kagaminak bűntudata lett. Hisz eddig mindig önmagukat sajnáltatták, hogy Kiyomi elment, de igazából a lánynak volt a legrosszabb, hisz neki nem volt senkije Amerikában. Az egyetlen személy akihez tudott ott fordulni az Shuujin volt és rá döbbent, hogy ezért volt neki ilyen fontos a fiú.
"Kiyomi ne menj vissza Amerikába!" mondta ki Kagami azt amit évekkel ezelőtt is kellett volna már.
"Oké, nem igazán terveztem." felelte Kiyomi.
"Mi? Szóval maradsz?" kérdezte meglepődve Kagami.
"Igen. Úgy döntöttem haza költözök, bár nem tudom mennyire jó döntés így." mondta Kiyomi Wakasára utalva.
"A legjobb döntés!" ölelte át Kagami boldogan a lányt.
"De most engedj el, mert haza kell mennem összepakolni, hogy Amerikába menjek és ott is összepakoljak, hogy aztám visszajöjjek ide." vázolta fel a tervét Kiyomi és kimászott Kagami öleléséből.
"Mikor utazol?" kérdezte Kagami.
"Holnap után. Minél előbb el szeretném intézni." felelte Kiyomi, bár a nagy sietség igazából sokkal inkább azért van, mert szeretné egyedül átgondolni a tegnapot és ehhez arra van szüksége, hogy elmenjen innen.
