─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── A városba visszatérve mindenki ment a saját dolgára és a munkájukat végezték tovább.
Kiyomi pedig el kezdett gondolkodni, hogy talán haza kellene költöznie végleg. Az elmúlt két hónap alatt amit itthon töltött rá döbbent, hogy mennyire jobb Japánban lenni mint Amerikában. Mármint imádja az amerikai életét, de oda nem igazán köti semmi, míg Japánban az egész élete.
Eddig még eszébe se jutott ez a lehetőség, bár nem is volt itthon húzamosabb ideig mióta elköltözött. De még nem biztos, hogy ez lenne a helyes amit tennie kéne és nem is áll készen arra, hogy végleg haza költözön ennyi év után. Viszont túl sok dolog szól amellett, hogy maradjon, mint amellett, hogy elmenjen. És most nem akar rossz döntést hozni ahogy a múltban tette.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── "Te mit csinálsz itt?" kérdezte Waka amikor meglátta Kiyomi az edzőterembe lépve.
"Jöttem edzeni." mondta Kiyomi.
"Kiyomi te utálsz mindent ami mozgás." mondta Wakasa továbbra sem értve Kiyomi jelenlétét.
"Ez nem igaz. Igazán atlétikus vagyok és szeretek mozogni." felelte Kiyomi, de még ő sem hitte el azt amit mond.
"Mégha két éve sem vagy itthon, nem tudod be adni nekem azt, hogy te megszeretted a mozgást." mondta Wakasa teljesen komolyan.
"Pedig Amerikában is jártam edzeni." mondta Kiyomi büszkén.
"Tényleg? Milyen időközönként?" kérdezte Wakasa, mert nem hit a lányban.
"Évente kétszer." mondta Kiyomi tovabbra is büszkén mintha ez valami példás dolog lenne.
"Semmit sem változol Kiyomi." nevette ki Wakasa a lányt.
Kiyomi pozitívan ment a futópadra, hogy majd ő fut, de mindössze két percig bírta és utána majd meghalt, viszont nem adta fel, szóval miután összeszedte magát visszament futni.
"Waka... Segíts! Meg fogok hal-" állt meg Kiyomi a mondandójában mikor meglátott két lányt ahogy Wakát nézik mintha még nem láttak volna férfit.
Kiyomi pedig állt ott és gyilkos szemekkel nézte a két lányt, főleg mikor az egyik elindult Wakával beszélgetni. Nem hallotta, mert túl messze volt, de hihetetlenül féltékeny lett. Ami még a számára is új volt, mert soha sem volt az a féltékenykedő típus. Tudta jól, hogy Wakát nem veszítheti el, mert szereti őt és szimplán a bizalma miatt egyetlen egy lányra sem volt féltékeny. Most viszont az, mert van veszíteni valója. Waka nem a barátja és simán elmehet randizni akárkivel, amit Kiyomi véletlenül sem szeretne.
Miután a lány oda adta Wakának a számát és a fiú egyedül maradt Kiyomi oda rohant, ezzel együtt pedig kikapta Waka kezéből a telefont.
"Mint legjobb barátod szerintem nincs szükséged erre a számra." mondta Kiyomi és kezdte kitörölni a számot.
"Mióta vagyunk legjobb barátok?" kérdezte Wakasa ezen a kis részleten fenn akadva.
"Mostantól!" mondta Kiyomi és büszkén adta vissza Wakának a telefonját ahonnan sikeresen kitörölte a lány számát.
"Várjunk te tényleg kitörölted?" kérdezte Waka a telefonját megnézve.
"Igen! De inkább köszönd meg, mert megkönnyítetten a dolgodat. Nem kell foglalkoznod felesleges személyekkel." mondta Kiyomi boldogan.
"Mi van akkor ha én foglalkozni akartam volna vele?" kérdezte Waka a lányt kötekedve, mert tudta, hogy most az egyszer Kiyomi féltékeny.
"Ugyan Waka, az a lány csak egy éjszakát akart tőled amire neked nincs szükséged." felelte Kiyomi, de tagadni sem tudta volna, hogy zavarja az amit Waka mondott.
"Ezt mégis honnan gondolod legjobb barátom?" kérdezte Waka.
"Tudom, mert a legjobb barátod vagyok." mondta Kiyomi.
"Oké, akkor köszönöm legjobb barátom." mondta Wakasa aki aranyosnak találta Kiyomi reakcióját, hisz még sosem látta még a lányt féltékenynek.
Viszont ez a barátság még inkább kikészíti őket. Jobb mintha ellenségek lennének, de sokkal rosszabb mintha együtt lennének. Mind a ketten szenvednek az érzéseik miatt, de most sokkal jobban mint bármikor máskor a szakításuk óta.
