─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Mivel túl sokáig maradt fent a többség, így nem tudták nyomon követni Kiyomi lépéseit és pontosan itt cseszték el a tervüket. Pontosan azt a tervüket mi szerint megakadályozzák a találkozást Shuujinnal.
Reggel mikor Kiyomi lement a partra napfelkeltét nézni akkor találkozott Shuujinnal aki a reggeli futását csinálta. Teljesen véletlenül találkoztak, de az egész reggelt beszélgetéssel töltötték addig míg Kiyomi nem kapott egy hívást Kagamitól, hogy hol van, mert reggeliznének.
Kiyomi pedig csak kedvesen meghívta Shuujin, hogy reggelizzen velük, nem gondolva, hogy ebből baj lehet.
"Nézzétek kivel találkoztam." mondta Kiyomi mikor visszaért a többiekhez. "Ő Shuujin, akivel még Amerikában találkoztam és segített a munkámban." mutatta be a fiút Kiyomi.
Mindenki csak nagy szemekkel nézett a férfira és elfelejtették, hogy be kellene mutatkozni. Wakasa volt az egyetlen aki tovább folytatta a reggelizést mit sem foglalkozva Kiyomival és Shuujinnal.
"Shuujin-kun? Oh, emlékszem te vagy az akiről Kiyomi-chan mesélt. Köszönöm, hogy ilyen jó barátja vagy Kiyomi-channak." szólalt meg elsőnek Suzume és kiemelte a barát szót, hogy Waka véletlenül se gondoljom másra, de az már rég mindegy.
"Egyébként Akashi Suzume." mutatkozott be Suzume kedvesen és ezzel a többiek is felébredtek a bambulásukból és elkezdtek bemutatkozni. A kivétel csak Wakasa volt akinek nem állt szándékában egyáltalán tudomást venni róluk, szóval Shinichiro mutatta be Wakasát.
"Ő az exed, igaz?" kérdezte Shuujin Kiyomitól, hogy csak a lány hallja.
"Igen, ő az." felelte Kiyomi.
Az asztalnál érezhető volt a feszültség és nem igazán szólalt meg senki sem addig míg Kagami be nem hozta Kiyomi tortáját.
"Boldog szülinapot Kiyomi!" köszöntötte fel Kagami a legjobb barátnőjét.
"Oh, köszönöm!" mondta Kiyomi teljesen meglepetten. "Azt hittem nem ünnepeljük meg."
"Miből gondoltad ezt? Persze, hogy megünnepeljük, hisz ez az első szülinapod velünk mióta elmentél." mondta Kagami.
"És az ajándékokat sem felejtettük el." adta át Shinichiro az ajándékát Kiyominak.
"Ez már tényleg túlzás." mondta Kiyomi teljesen meghatódva. Két éve már nem szereti a szülinapját, de el is felejtette, hogy milyen ha a barátaival ünnepel.
"Köszönök mindent!" mondta Kiyomi a sírás határán.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Szinte mindenki eltűnt kora délutánra, hogy elő készítsenek egy szép terepet ahol Waka és Kiyomi beszélhet. Arra is számítanak, hogy veszekedés lesz a vége, de hisznek benne, hogy talán még sem.
Addig is Kiyomi Shuujin és Wakasa társaságát élvezheti. Mármint Kiyomi és Shuujin beszélget Wakasa pedig hallgat.
"Kiyo-san ezt neked hoztam, csak nem tudtam hogyan kellene átadnom neked." vett elő egy dobozt Shuujin és átadta a lánynak. "Boldog szülinapot."
"Nem kellett volna Shuujin, de nagyon szépen köszönöm." mondta Kiyomi és kinyitotta az ajándékát amiben egy gyönyörű szép halvány lila ruha volt.
"Kiyomi nem is szereti a lilát." szólalt meg Wakasa amire még ő maga sem számított, mert ezt nem hangosan akarta kimondani.
"Tényleg nem a kedvencem, de ettől függetlenül nagyon tetszik Shuujin, szóval köszönöm!" ölelte át Kiyomi a fiút.
Kiyomi túlságosan is feszülten érezte magát a két fiúval, így inkább a mosdóba menekült, mert ez neki sok volt. Az is meglepte, hogy Wakasa közbe szólt, de az, hogy még emlékezett arra is, hogy Kiyomi melyik színt nem kedveli az már sok volt. Azt hitte Wakasa minden emléket kitörölt az emlékezetéből, de tévedett, hisz mindenre jól emlékszik.
Mindkét fiú csendben ült és véletlenül sem szólalt volna meg, de Wakasának tudnia kellett, hogy ki is ez a Shuujin és milyen kapcsolatban áll Kiyomival.
"Amerikában ismertétek meg egymást?" törte meg a csendet Wakasa.
"Igen. Az asszisztensem volt egy ideig és emellett közeli barátok is vagyunk." mondta Shuujin.
"Oh, értem." felelte Wakasa lezárva a beszélgetést.
"Tudod mikor megismertem nagyon maga alatt volt amiért szakítania kellett az akkori barátjával, meg persze hiányzott neki az otthona is. Volt mikor napokig bezárkozott és csak dolgozott, hogy ne gondolkodjon. Olyan szomorúnak még sosem láttam." mondta Shuujin.
"Ezt most miért mondod?" kérdezte Wakasa.
"Hogy tudd mit tettél vele." mondta Shuujin és komoly ellenszenvet érzett Wakasa ellen, hisz ő az oka amiért Kiyomi visszautasította.
"Hogy mit tettem vele? Én nem tettem semmit, ő volt az aki mindent így itt hagyott." mondta Wakasa a saját oldalát.
"Ha ő akarta volna úgy akkor nem lett volna olyan állapotban amilyenben volt. Egyáltalán nem érdemelted meg őt." mondta Shuujin kiadva magából amit érzett.
"Te ezt mégis honnan tudod? Nem ismered Kiyomi, engem sem és a kapcsolatunk végképp nem. Szóval jobb lesz ha inkább befogod és békén hagyod Kiyomit is." felelte Wakasa már sokkal idegesebben.
"Már miért hagynám békén a lányt akit szeretek?" kérdezte pimaszul Shuujin.
Wakasa visszaszólt volna, de Kiyomi visszajött és inkább magában tartotra a mondanivalóját. Kiyomi pedig mit sem sejtve az előbbi beszélgetésből leült a fiúk mellé és elkezdett valamiről mesélni.
Mégha hihetetlenül feszült is volt a légkör Wakasa egy percre sem hagyta Kiyomit magára Shuujinnal. Egyrészt hihetetlenül féltékeny lett, másrészt pedig nagyon nem szimpatikus neki Shuujin, emellett pedig Kiyomi túl naiv.
"Kiyomi gyere velem!" jött meg Kagami sok idő után. És ez csak annyit jelent, hogy elkészült Kiyomi meglepetés ajándéka.
