─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── "Bocsánat a késés miatt!" esett be Kiyomi Takeomiékhoz.
"Nénikém!" szaladt Takanashi Kiyomihoz amint meghallotta a lány hangját.
"Történt valami amiért késtél?" kérdezte Kagami.
"Csak egy régi ismerőssel összefutottam." mondta Kiyomi mire Kagami nem is feszegette tovább a témát, mert nem gondolt bele többet.
"Igazán közel állhatsz azzal a régi ismerőssel." mondta Waka olyan halkan, hogy senki sem hallotta. A féltékenységet képtelen volt letörölni az arcáról ami mindenkinek feltűnt, de senki sem említette meg.
Takanashi végig Kiyomival volt és egy percre sem engedte el a lányt. Mindenki aranyosnak találta ezt, kivéve Wakasa, aki egy kis fiúra féltékenykedett. Nem volt elég neki, hogy egy másik férfival kellett Kiyomit látnia, de most még az unokaöcse is elveszi tőle a szeretett lányt.
"Tessék nénikém ez a tiéd!" mondta hatalmas mosollyal Takanashi és egy koronát tett Kiyomira.
"Ezt miért kapom Taka-kun?" kérdezte Kiyomi.
"És én miért nem kapok tőled még egy kavicsot sem?" kérdezte Kagami szomorúan aki határozottan nem Takanashi kedvence.
"Kagami nénikém te ijesztő vagy." felelte a kis fiú teljesen jogosan.
"Te pedig Kiyomi nénikém egy hercegnő vagy. Az én hercegnőm!" ölelte át Takanashi a lányt. Kiyomi arcáról pedig teljesen lefagyott a mosoly, hisz régebben mindig ezt a becenevet használta Waka.
"Tényleg a hercegnőd lennék? Biztos nekem akarod adni ezt?" kérdezte kedvesen Kiyomi.
"Igen! Már apu és anyu is belement!" mondta boldogan Takanashi.
"Szóval már a szüleid is bele egyeztek, hogy a hercegnőd legyek? Hát akkor nincs mit tenni." mosolygott Kiyomi és próbálta elnyomni az érzéseit amik kezdtek elő törni.
Néha még most is Wakának nehezére esik a lány a nevén szólítani, hisz éveken át hercegnőnek szólította, még akkor is ha dühös volt.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── "Taka-kun végre elaludt." mondta Kiyomi fáradtan, mert a kis fiú túlságosan is kifárasztotta.
A többiek már iszogattak és beszélgettek, már csak Kiyomira vártak, hogy ő is csatlakozon hozzájuk.
"Omi-chan mit fogsz csinálni a szülinapodon?" kérdezte Takeomi ezzel mindenkit emlékeztetve, hogy jövő héten Kiyomi szülinapja lesz.
"Nem tudom, mit csináljak Omi-kun?" kérdezett vissza Kiyomi, mert tudta, hogy már előre van terve a barátainak.
"Mi lenne ha elmennénk ismét Okinavába mint mikor még itthon éltél Omi-chan?" kérdezte Takeomi.
"Tényleg?? Az csodás lenne!" mondta Kiyomi izgatottan.
Mielőtt Kiyomi Amerikába ment volna és mielőtt még Takeomi is apa lett volna, minden nyáron elmentek Okinavába pár napra és a legszebb emlékeiket szerezték ott. És ez egy jó alkalom, hogy a hagyományokat vissza hozzák.
"Ugye mindenki eljön??" kérdezte Kiyomi leginkább Wakát, hisz ő az egyetlen kétséges.
"A jövő hét nekem nem jön össze." felelte Waka egyből lemondva a programot.
"De a jövő héten semmi dolgod sincs, szóval pont ráérsz." egyezett bele a kirándulásba Benkei Waka helyett is. Wakasa pedig nem vitatkozott inkább és elkezdte felkészíteni magát arra, hogy pár napig kénytelen lesz Kiyomi közelében lenni. Amivel nem lenne baj, ha nem vetné szét a féltékenység, meg persze a szerelem amit kénytelen titkolni.
Kiyomi izgatottan tervezte az utat Kagamival és teljesen figyelmen kívül hagyta a telefonját amire az üzenetek csak úgy jöttek. Viszont Kagami figyelemmel nézte, hogy Kiyomi kitől is kapja az üzeneteket és nem volt túl boldog amikor Shuujin nevét olvasta le. Nem kérdezett semmit sem Kiyomitól, de rossz érzés fogta el és érezte, hogy ebből még baj lesz, főleg ha Waka is tudomást szerez róla. De igazából ő már tud róla, mármint nem tud róla semmit sem, csak hogy van egy férfi Kiyomi közelében akit egyáltalán nem kedvel.
Kiyomi pedig csak naivan éli az életét abban reménykedve, hogy egyszer csak Waka legalább egy lépést tesz felé és ismét együtt lehetnek. Viszont ez csak egy remény, amire igazán kevés esély van.
