─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Kagami és Kiyomi késő estig fent voltak és filmet néztek vagy pedig a kedvenc színészeikről beszéltek. Ismét úgy érezték magukat mint mielőtt minden megváltozott volna mindkettőjük életében.
Shinichiro pedig arra ért haza, hogy a két lány a földön alszik és minden szanaszét van a házban. Bár nem lepte meg ez a látvány, mert mikor egyetemista volt Kiyomi és Kagami akkor ez az állapot minden napos volt a számukra.
Akkoriban mindig Wakának kellett jönnie Kiyomiért, hogy haza vigye, mert a lány a hol létéről sem tudott mikor felébredt. De azok az idők már rég elmúltak és most már Kiyomi és Waka ellenségek akik egy légtérben nem képesek meg maradni, mert makacsok.
"Kiyo-chan neked nem kellene dolgoznod?" kérdezte Shinichiro mikor a lány még mindig náluk volt.
"De, kellene, viszont nincs kedvem." felelte Kiyomi teljesen őszintén.
"Ki fognak rúgni." mondta Shinichiro aggódva a lányért.
"Ah?! Engem? Ugyan, sosem tennének ilyet." mondta magabiztosan Kiyomi, mert a legjobb ügyvédnek tartsa magát az egész kontinensen.
"Azért a helyedben én bemennék dolgozni." tanácsolta Shinichiro a barátjának.
"Kagami adj valami ruhát." állt fel Kiyomi és egyáltalán nem akart haza menni egy kicsit sem. Bár nem lehet hibáztatni, hisz a szülei mindig zaklatják azzal, hogy mikor megy már férjhez, mert ideje lenne. Vagy azért minden másnap azt is megemlítik, hogy milyen nagy szégyen volt Wakát elhagyni, mert ő tökéletes férj jelölt Kiyomihoz, hisz ő az egyetlen aki elviseli a lányt.
Kiyomi szenvedve elkészült, hogy munkába menjen, de legszívesebben inkább az ágyban fekve nem csinált volna semmit, mert neki jelenleg az, hogy itthon van az a vakációval egyenlő.
"Este Taka-channak lesz a szülinapja ne felejtsd el." mondta Kagami mielőtt Kiyomi elment volna.
"Hogy felejteném el a kedvenc unokaöcsém szülinapját? Ne félj Kagami." mondta Kiyomi, aki mellesleg elfelejtette Taka szülinapját. Pedig tegnap Takeomi is emlékeztette, mert Taka Kiyomi miatt a legizgatotabb mindenki közül.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Kiyomi szét unta magát a kávézóban ahol a munkáját végezte, mert otthon kicsit sem tudna dolgozni a szülei miatt.
"Nem vonja vissza az eljárást! Csak mert mondott önnek néhány szép szót máris nem akar válni?" kiabált Kiyomi az ügyfelével és a kávézóban mindenki őt nézte, hisz mindezt angolul tette.
"Nehéz a munka?" kérdezte Shuujin a lány mellé ülve amikor Kiyomi letette a telefont.
"Shuujin! Te mit keresel itt?" kérdezte Kiyomi mosolyogva.
"Szükségem volt egy kis friss levegőre az irodai után." felelte Shuujin.
"Na azt mondjuk én nem bánom, hogy nem kell bent ülnöm az irodába." mondta Kiyomi boldogan.
"Helyette inkább itt szórakoztattod az embereket." nevetett Shuujin a többi vendégre utalva.
"Nem kiabálnék ha az ügyfelem továbbra is válni szeretne. Olyan naivak tudnak lenni néha az emberek." mondta Kiyomi a fejét fogva.
"Lehet vissza kellene térned a bűnügyhőz." tanácsolta Shuujin.
"Azt is csinálom továbbra is, csak jelenleg több válási ügyem van. Viszont nekem elegem van." hajtotta le a fejét az asztalra Kiyomi mire Shuujin megsimogatta a fejét.
Igazán meghit pillanatnak tűnt kívülről és egy ismeretlen talán azt is hihette, hogy ők nem csak barátok. És pont ezt hitte Waka is aki pont a kávézó előtt sétált el.
Kiyomi direkt ezt a helyet választotta, mert közel van az edzőteremhez és gondolta így láthatja Wakát, viszont arra nem számított, hogy Shuujin is itt lesz. Emellett Waka se Kiyomira, se Shuujinra nem számított, főleg nem ilyen helyzetben.
Waka nem szólt egy szót sem és elment mielőtt Kiyomi megláthatta volna, viszont a féltékenység kiült az arcára. Sosem tudta titkolni az érzéseit ha Kiyomiról van szó és ez most sem ment neki, csak jelenleg ezzel nem tudod semmit sem csinálni, mert Kiyomival hadban áll és nem esze ágában sincs veszteni a lánnyal szemben.
