─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Nehéz az emlékektől és az érzésektől megszabadulni, sőt egyenesen lehetetlen. Próbálkozhatsz, de soha sem fogsz tudni megszabadulni tőlük, csak szimplán elnyomni őket ami pedig fájdalmasabb.
Főleg ha ezek az emlékek és érzések egy olyan személyhez köthetőek aki melletted volt mindig is. Már csak akár ragaszkodás miatt sem lehet megszabadulni tőlük, pedig csak tönkre tesz és semmi mást nem tesznek, mert ezek nem boldog emlékek, érzések.
Mind Kiyomi és Wakasa megpróbálta a másikat kitörölni az életükből, de nem sikerült nekik. Minden egyes alkalommal oda jutottak vissza, hogy mennyire hiányoznak egymásnak, azok ellenére ami történt köztük.
Talán azért képtelenek egymás nélkül élni, mert őket egymásnak szánta a sors. De ha ez így lenne akkor boldogoknak kellene lenniük, de ehelyett inkább csak még több fájdalmat okoznak egymásnak. Egyszerűen képtelenek együtt lenni és képtelenek egymás nélkül lenni. És ez az ami megöli a kapcsolatukat és ez felül kerekedik még a szerelmükön is. Mert a szerelem nem minden ami egy kapcsolatban kell. A szerelem magában semmit sem ér, akkor sem ha viszonozzák ezt az érzést.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Kiyomi teljesen összetört és fogalma sem volt arról, hogy most mit tegyen vagy hogyan legyen tovább. Csak azt tudta, hogy egyedül akar lenni és legszívesebben eltűnne a világról.
A parton ülve sírt és azon gondolkodott, hogy hol cseszte el ismét. Pedig most semmit sem tett amivel ezt érdemelte. Itt Wakasa volt az aki túl reagálta és minden haragját Kiyomin töltötte ki amit amúgy nem is neki kellett volna kapnia.
De Wakasa tisztában van azzal amit tett és tudja, hogy mennyire nem kellett volna Kiyomival így viselkednie. Ezért is aggódik miatt, főleg, hogy látta milyen állapotban van.
"Véletlen nincs ott Kiyomi?" kérdezte Wakasa Shinichiror felhívva, mert tudja, hogy Kiyomi Kagamihoz elsőnek történjen bármi is.
"Miért lenne itt? Veled kellene lennie." mondta Shinichiro.
"Kicsit összekaptunk, így nincs velem." felelte Wakasa az igazat eltorzítva, mert ez a veszekedés nem volt olyan kicsi.
"Kicsit? Mennyire kicsi az a kicsi?" kérdezte Shinichiro és előre félt a választól. Wakasa pedig elmondott mindent úgy ahogy volt.
"Ha nem Kiyo-chan akkor neked kell mindent elcseszni. Ti lehetetlennek vagytok!" mondta Shinichiro teljesen kiakadva Wakasára.
"Tudom, hogy elcsesztem és tudom mennyire Kiyominak van igaza." mondta Wakasa idegesen, merr nagyon dühös volt önmagára.
"Akkor minek kellett így viselkedned! Kiyo-chant te ismered a legjobban, szóval még okod sem volt így viselkedni vele!" szidta le Shinichiro Wakasát.
"Nem akartam ezt tenni, csak dühös lettem és nem gondolkodtam!" mondta Wakasa.
"Jogosan kérdezte Kiyo-chan, hogy szereted még őt vagy csak birtokolni akarod." mondta Shinichiro, mire Wakasától nem érkezett válasz.
"Inkább gondolkodj ezen, én pedig elő kerítem Kiyo-chant, mert nem okés, hogy nem ide jött." mondta Shinichiro és letette a telefont.
Shinichiro megpróbálta felhívni Kiyomit, de a lány nem vette fel, szóval elkezdett bepánikolni, így inkább még párszor megpróbálta, de semmi sikerrel nem járt.
Nem akarta Kagaminak elmondani, mert tudta, hogy elkezd majd aggódni Kiyomi miatt és nagyon dühös is lesz, szóval Shinichiro egyedül próbálta elérni Kiyomit. Mindenkit felhívott ahová Kiyomi mehetett volna, de senki semmit se tudott róla.
"Shinichiro te mit csinálsz?" kérdezte Kagami az ajtóban állva azt látva, hogy a férje idegesen hívogat mindenkit.
"Semmit!" vágta rá Shinichiro zavartan.
"Már legalább fél órája a telefon a füleshez van ragadva. Jobb lesz ha most mondod el." mondta Kagami fenyegetően és Shinichiro nem bírta magában tartani az igazat, így gyorsan elmesélte a dolgokat.
"Meg fogom ölni Wakasát." mondta Kagami idegesen.
"Az ráér később is. Inkább most Kiyo-chant kellene megtalálnunk, biztosan nagyon maga alatt lehet." mondta Shinichiro aggódva a lányért.
"Majd én megkeresem. Van egy tippem hol lehet." mondta Kagami és elindult Kiyomit összeszedni. Pontosan jól tudta hol keresse, hisz túlságosan is jól ismeri a lányt.
