─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Wakasa megtudta, hogy hogyan van Kiyomi Shinichiro által és nagyon bűntudata volt. Ő nem ezt akarta, csak nem úgy jöttek ki a dolgok ahogy kellett volna.
Az elmúlt napban egyfolytában az a kérdés járt a fejében amit Kiyomi mondott. Elbizonytalanodott egy kicsit a saját érzéseiben és már nem olyan biztos a szerelmében. Szereti Kiyomit, de már ő magam sem tudja, hogy hogyan szereti őt, milyen érzéseket táplál iránta. Egyszerűen elveszett a saját érzéseiben.
Viszont ebből az állapotból szívesen segítenek neki a barátai. Kagami vészhelyzeti gyűlést rendezett, mert ezt muszáj megvitatniuk. Ők, mint külső szemlélők, sokkal jobban tudják mit kell tennie Wakasának és Kiyominak. Mindannyian hisznek a szerelmükbe és tudják, hogy nekik együtt kell lenniük. Ez csak egy átmeneti időszak és mindez azért történt mert túl gyorsan akartak haladni. Az elmúlt éveket nem lehet kitörölni, de ők pont ezt akarták és minden egyszerűen összegabalyodott körülöttük.
De szerencsére itt van nekik a kerítő csoportjuk, akiknek mindig van tervük, hogy hogyan békítsék ki őket. És mégha néha hülye ötleteik is vannak, eddig minden alkalommal összejött a tervük, szóval most is sikerülnie kell az elképzeléseiknek.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── "Kiyomi haza költözik." kezdte a megbeszélést Kagami.
"Komolyan?!" lepődtek meg mindannyian egyszerre.
"Komolyan, viszont holnap visszamegy, hogy összepakoljon, szóval ezt kellene kihasználnunk." mondta Kagami.
"Mégis hogyan? Waka teljesen elveszett, szóval képtelenség, hogy most kérjen bocsánatot Omi-chantól." mondta Takeomi.
"Csak gondoljatok vissza két évvel ezelőttre. Waka mennyire sajnálta, hogy nem állította meg Kiyomit. Pedig nagyon fájt neki az ahogy Kiyomi szimplán neki vágta a gyűrűt." emlékeztette a többieket Kagami.
"Igen és? Mondjuk el ezt Wakának is? Ettől észhez tér?" kérdezte Shinichiro nem értve hová akar Kagami kilyukadni.
"Nem, hanem ha Waka megint azt hinné, hogy Kiyomi végleg Amerikába megy akkor megállítaná őt, mert már egyszer elkövette a hibát, hogy nem szólt és ezzel együtt rájönne az érzéseire." mondta Benkei Kagami helyett.
"Köszönöm Benkei. Értitek?" kérdezte Kagami.
"Szóval hazudjuk azt Wakának, hogy Omi-channak végleg elutazik, hátha ezzel majd Omi-chan rohan." foglalta össze röviden Takeomi.
"Mi van akkor ha nem így lesz? Ha Waka-kun hagyja Kiyomit elmenni?" kérdezte a legrosszabb esetet Suzume.
"Nem lesz erre példa. Waka nem követi el kétszer ugyan azt a hibát, főleg, hogy most ő az oka mindennek." mondta Shinichiro biztosan.
"Akkor kezdjük el a tervet!" mondta Kagami és a részleteket még tisztázták.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Shinichiro a terv szerint felhívta Wakát teljesen átlagosan és véletlenül sem említette Kiyomit.
"Shinichiro siess már! Hamarosan indulnunk kell a repülőtérre!" mondta Kagami pont úgy, hogy Waka is hallja a másik oldalon.
"Repülőtér? Hová mentek?" kérdezte Waka érdeklődve.
"Oh, hát Kiyo-chant kísérjük ki. Két óra múlva indul vissza Amerikába." felelte Shinichiro.
"Vissza fog menni?" kérdezte Waka félve.
"Igen. Azt mondta, hogy végleg vissza megy, mert ide már nem köti semmi szép emlék és nem akar szenvedni az emlékektől." mondta Shinichiro az előre megbeszélt beszédét.
"Végleg?" kérdezett vissza Waka és teljesen bepánikolt, hogy most akkor ez azt jelenti, hogy többet nem fogja látni Kiyomit amibe pedig belehalna. Már a gondolat sem tetszik neki, hogy Kiyomit nem láthatja, nem hallhatja, nem érezheti az illatát.
"Végleg. De érthető is miért akarja ezt tenni és talán jobb is lesz neki így." mondta Shinichiro remélve, hogy ez hatni fog Wakára és elmegy Kiyomihoz. És be is vált, mert Waka kinyomta Shinichirot és látni akarta Kiyomit. Azt érezte, hogy bármit megtenne azért, hogy Kiyomi maradjon.
Eszébe jutottak az első napok amiket Kiyomi nélkül kellett töltenie és a megbánás amit érzet amiért nem kérte meg Kiyomit, hogy maradjon. És most nem akarja elkövetni ezt a hibát. Az sem érdekli ha Kiyomi utálja vagy többet nem akarja látni, de Waka nem engedheti, hogy ismét olyan távolra menjen tőle. A bocsánatát pedig majd valahogy ki fogja érdemelni, mert nem tud Kiyomi nélkül élni. Pont úgy ahogy Kiyomi se Waka nélkül.
─── · 。ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ─── Waka úgy sietett Kiyomihoz mint még soha. Rettentően félt, hogy ismét elveszití Kiyomit, a nőt akit mindennél jobban szeret.
Kiyomihoz érve egyfolytában a csengőt nyomta, remélve, hogy nem késett el és itthon van még. És mikor Kiyomi nyitott ajtót hihetetlenül megkönnyebbült.
"Ne menj el Kiyomi! Kérlek szépen maradj itt velem." ölelte át Waka a lányt amint meglátta.
"Waka?!" lepődött meg Kiyomi, mert bárkire számított, kivéve Wakát és erre a köszöntésre végképp nem számított.
"Tudom, hogy elcsesztem és nagyon sajnálom, de rohadtul szeretlek és nem akarom, hogy véletlenül is bajod essen. Nem érdekel ha nem bocsátasz meg, csak amnyit akarok, hogy maradj velem." mondta Waka azt ami elsőnek eszébe jutott. Nem gondolkodott, csak az érzései beszéltek belőle.
"Szóval még mindig szeretsz?" fogta meg a lényeger Kiyomi és elmondhatatlanul boldog lett attól amit Waka mondott neki.
"Mindig is szerettelek, most is szeretlek és szerezni is foglak hercegnő." mondta Waka minden egyes szavát komolyan gondolva.
"Helyes, mert én is így érzek." mondta Kiyomi őszintén.
