ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

taktikát váltottam

A N N A 

Esküszöm kezdem megkedvelni a hajnali ébredést. Mondjuk nyáron mindig is szerettem a napfelkeltére ébredni, főleg, hogy akkor jó hűvös és friss a levegő és ez a kettő együtt... ahhhhwww legjobb kombó. 

Kit áltatok, ez tizenhárom éves fejjel volt kibaszott jó buli. Hajnal ötkor felkelni, és reggel hétig videókat nézni, mert miért ne, aztán zsa iskola. 

De most na, itt is van egy kibaszott nagy erkélyem, olyan kilátás, ami mindig is a legnagyobb álmom volt, és egy Dominik... Ha a mostani énem meglátogatta volna a kicsit, fix kiröhögte volna, bármennyire is mindig ezt akartam. De nincs idő álmodozniiiiii!!!! Munka vaaaan!!!!

A nap nagy része a szokásos forgatókönyv szerint haladt. Ki-be rohangáltunk Elenával, ugyanis most az összes vendég kint akar leülni a kis teraszunkon... Ma már a negyvenhetedik jéghideg vaníliashaket gyártom, mindenki ezt akarja inni. Azért a negyvennyolc, valamint negyvenkilencedik az nekem és a munkatársamnak készült... Nekünk is kell a pihenő ilyen melegben, naa!!!

Az ebédünk a stílusosság kedvéért barackkrémleves volt vanília fagyival. A világ legjobb dolga! Utoljára kislányként ettem ilyet, az egyik nyári táborban. Bea néninek ez volt a konkrétan Michelin-csillagot érő kajája. Szerencsére mi "nagyok" minden körben dupla adag fagyit kaptunk bele, na meg a repeta is első soron a miénk volt. A régi szép idők... Mai napig nem értem, hogyan éltük túl minden évben azt az egy hetet. Egész nap a "hegyen" mászkáltunk, fel-le futkostunk, számháború minimum háromszor, kilátóban alvások, saját bunker építés... A legjobb dolog volt falusi gyerekként felnőni.

-Én ezután nem tudok felkelni... ez kurva jóóó voooolt -ájuldozott Elena, mert teleette magát. 

-Én mondtam... Túúúlságosan is jó. Máskor is hallgass rám! Tudom én mi a jó, főleg ha kajáról van szó -nevettem, mivel először hallani se akart az ötletemről.

-Ahogy látom, nem csak az ebédet tudod jól beválasztani -nézett át rajtam egy sejtelmes mosollyal.

-Nem értelek -nevettem, ugyanis tényleg gőzöm se volt, mire gondol.

-Úgy tűnik, épp jókor érkeztem- kapta el vállaimat két kéz.

-Baszki Dominiiiiiik!!!! Mondtam a múltkor is, hogy ne ijesztgess!!! -akartam volna megfordulni, hogy le tudjam cseszni, de inkább csak egy virágcsokorral találtam szemben magam -Hát eeez???

-Csak úgy. Mielőtt lelépnék... Na mehetünk? Segítened kell bepakolni!

-Jajj Te...

Szerencsére már megérkezett a műszakváltó csipetcsapat, így Elena, meg mi is nyugodtan leléphettünk. Dominik, Willi és Peti gépe hatkor indul, így nem sokat fognak tudni aludni, már ha egyáltalán próbálnának is... Mire hazaérnek, addigra úgyis kipihenik magukat a repülőn.

-Na halljam, mi miatt vagyok itt? Tudom hogy nem pakolni...

-Inkább bámultad volna a fejem facetimeon egész délután úgy, hogy három utcányira vagy, minthogy élőben hallgasd a faszságaimat?

-Háát... ott legalább le tudlak némítani! -húztam az agyát, mint mindig -Nemáám, csak úgy gondoltam, hogy ameddig bepakolsz, kicsit magadba szállsz, és rákészülsz a vasárnapra. Ha valami fontos biszbasz előtt álltam, mindig ezt csináltam... vagy bulikáztam a családdal, és szétcsaptam a maradék épp agysejtem, de ez mellékes. Te inkább ne rúgj be ma este...