ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

még a végén beégettek minket...

A N N A

Hétfő reggel... el se hiszem. A hétvége... hát húhaaa...

Szombat reggel mind a tizenheten óriási fejfájással keltünk. Mi csajok viszonylag használhatók voltunk, de a fiúk... nagyon gallyra dobták magukat azalatt az egy óra alatt, ameddig maradtak még.

Jó társakhoz hűen hagytuk, hogy majd maguktól letaláljanak a szálloda éttermébe, így mi is egy tipikus csajos reggelit tarthattunk.

Már a kávéinkat ittuk a bárban, amikor is megérkezett mind a tíz jómadár.

-Na mi a helyzet arany virágszálak? -szólt oda nekik Dia, amire mindegyikük felkapta a fejét, és odavánszorogtak mellénk.

-Soha többet... ilyen... -kereste a szavak Carlos, aki bár egész hamar megtanult magyarul, mégse jött össze a mostani önkifejezése.

-Ahogy mondod haver... -ejtette vállamra fejét Dominik. Csak ne hányjon ide, kérlek istenem...

-Inkább menjetek, egyetek valamit -állította fel Timi a székben elfekvő Schafert -hátha egy kicsit vállalhatóbbak lesztek. Még a végén beégettek minket... -nevetett egy jót mindegyikünk, bár a fiúk fel se fogták, mit mondtunk.

A nap további része a napozásban és a fürdőzésben merült ki. Nagyon "elfáradt" mindenki az első este, így csak erre futotta.

Este tíz óra tájékán ismét útnak indult a csipetcsapat. Mindegyikünk óvatosra vette a figurát, így a szombat este tényleg a bulizásról szólt. A fiúk söröztek, mi lányok fröccsöt ittunk... Az a tipikus nyári hangulat, amit kislányként mindegyikünk csak remélni mert. És láss csodát...

Már kezdett világosodni, mire visszaértünk a szállásunkra, annyira jól éreztük magunkat. Azon viszont meglepődtünk, hogy fél kilenckor már lent reggeliztünk a nagy asztalunknál ülve. Nagyon jól esett mindenkinek ez az óriási, vicces, csapatos beszélgetés. Tök jól el voltunk, aminek nagyon örült a mi kis szektánk, ugyanis ha minden marad úgy ahogy, akkor meg kell szokniuk egymást a fiúknak.

Kaja után áthajóztunk Tihanyba, ahol sétálgattunk, ettünk, nézelődtünk, ettünk... aztán kb ennyi. Szégyen, nem szégyen, de nem vagyunk mi ilyen kulturális lelkek. Nem nagyon hatotta meg egyikünket se az Apátság gondolata, így inkább visszamentünk egy kicsit strandolni, mint az ovisok. 

Ha jót akartok magatoknak, nem játszotok "röplabdát lábbal?", főleg nem focisták ellen. Többet feküdtünk a homokban, minthogy két lábon álltunk. Azért nagyjából egyenlőek voltak az esélyeink, mert ameddig a hivatásos focisták egy csapatban voltak, addig tökéletesen legyengítették őket a kis muzsikusok meg a gép előtt punnyadók. Na nehogy azt higgyétek, hogy lenézem őket. Ellenkezőleg! Én vagyok a legnagyobb supporterük mióta világ a világ!

Este ismét útnak indult a brigád, hogy lezárjuk ezt a hétvégét egy jó kis tűzijátékkal a Balaton partján. Tiszta mesébe illő volt ez az egész megint. Ott ültünk mind a tizenheten az egyik stégen, és csak néztük, ahogy az sötétségből hatalmas színkavalkád lett.

A brigád nagy része ismét elég hamar belefáradt az estébe, Kristóf, Dominik és Én viszont hajthatatlanok voltunk, szóval maradtunk. Na nehogy azt gondoljátok, hogy szétcsaptuk magunkat. Valamelyik sátorban táncikáltunk addig, míg már állni is alig bírtunk.

Szabó Kristóf hallod annám, 
a barinőd eléggé ki van kelve
magából, nem hagy aludni