ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

oltogatod itt a csávókat rendesen

D O M I N I K 

Ma reggel megint minden a "régi" kerékvágás szerint ment. Miután nem bírtunk hétnél tovább aludni, összepakoltuk a bőröndjeinket, és elindultunk felkelteni a hétalvó gyertyatartónkat.

-Na mi van pupák??? Ma nekünk kell nélküled enni??? -dörömböltünk Bendi szobájának ajtaján. Gondolom repdestek a folyosó lakosai...

-Haha, nagyon vicces... -engedett be minket a paplan mintájú focista. Biztos jót aludt.

-Gyerünk Bendi! Menj, kapd össze magad, én addig bepakolok neked, mert kedvességem határtalan!

-Jajj Doma, tudtam én, hogy egyszer összeszedsz egy rendes leányt... -vigyorgott barátom. 

-Igazad van! Főnyeremény az Én Annám, az biztos...

-Majd akkor is így fényezzetek, ha nem hallom... -nevette ki a beszélgetésünket. Nehezen viseli a folytonos bókokat mind tőlünk, mind a csapattársaimtól... Majd hozzászokik!

A kórházba ma már külön autóval mentünk, ugyanis amint muszáj lesz eljönnünk, már hazafelé is vesszük az irányt; Bendi Fehérvárra, Mi Lipcsébe. El tudjátok képzelni, mennyi kedvem van ehhez... De megértettem miről papol mindenki! Muszáj leszek edzeni, küzdeni... Szofi miatt! Na meg Anna, Bendi, és Magam miatt is...

-CsáCsumiCsőtésztaPalacsintaCsütő!

-Na, látom tombol a jókedv.

-Végre megjöttetek! Kezdtem unatkozni...

-Jajj Szofikám, mi lesz veled holnaptól... -ült le most mellé Bendi meg Anna. Na szép, kitúrnak a saját testvérem mellől. Még jó, hogy akkora az ágy, hogy Én is elférek a végén.

-Akkor már nem fogok rátok várni. Majd nézek mesét, meg játszok a Matimmal, meg a Julival...

-Hogy kikkel??? -néztem értetlenül a húgomra.

-Jajjmár Domi! Azt hiszed, hogy miután elmentek délelőtt meg ameddig nem jöttök délután, addig én itt fekszem és unatkozom? Matim meg Juli is magyarok. Ők is itt vannak. A fiú akkor jött, amikor én. A szomszéd szobában van. Juli meg azelőtt jött, hogy ti is ideértetek pénteken. Tök jókat játszunk!

-Hát ez menőőő!!! Nem szólsz nekik, hogy jöjjenek át? -kérdezi Anna, aki nagyon beleélte magát már előre a nagy gyerekzsivajba. Jajj, mi lesz itt, óvoda??? Erre nem állunk készen Bendivel!

-Uhhh jóóóó!!! Matim amúgy is találkozni akart Domival, de megmondtam neki, hogy hozzám jöttök játszani, nem pedig hozzá.

-Hogy mit csináltál??? -kérdezte Bendi miközben majd' megfulladt a röhögéstől.

-Mondoooom!!! Ő is focizik, és nem akarta elhinni, hogy A Szoboszlai Dominiknak vagyok a tesója. Tiszta bolond... aztán  megmondtam neki, hogy akkor nem is akarjon veled találkozni, ha nem hisz nekem!

-Mi a fasz Hugi! Mióta lettél ekkora nagymenő??? Oltogatod itt a csávókat rendesen! Büszke vagyok! -öklöztünk össze. Tipikus tesók vagyunk mi is, nem kell azt hinni, hogy csak jól le vagyunk fizetve azért, hogy ne utáljuk egymást.

-Csak nehogy szerelem legyen a vége... -poénkodott Anna, bár ez még viccnek is rossz lenne... -Na gyere Szofi, hívjuk át a kisbarátokat!

A N N A

-Na most, hogy nincsenek körülöttünk a fiúk... ki is ez a Matim??? -érdeklődtem a kiscsajszimnál, aki csak sejtelmesen mosolygott egyet.