ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

minek vettetek két happy mealt?

4 évvel később...

A N N A

-ZITA! -rontottam be "lakásunkba", ahol régóta már csak a barátnőm és Brúnó éldegél. 

-Vidd el a kutyát sétálni, vagy bánom is én mit csinálsz, de most menj innen szerintem -nézett barátjára, akinek nem kellett kétszer mondani a dolgot. Tudja már mit kell tennie, ha így rontok be, minden kérdés nélkül. Amúgy nincs is kutyájuk...

-Tíz per?

-Hetvenmilliárd! 

-Jó ez nagyon rémisztően hangzik, mondd már mi van!

És a mai napon ötödik alkalommal törtem ki zokogásban. Ráadásul tizenegy óra sincs! Nagy nehezen újra megembereltem magam, és elővettem a terhességi teszteket...

Megszólalni se tudott... Hirtelen azt se tudta, melyik univerzumban van. Tudom, hogy nehéz velem az élet, és sokszor sajnálom is, hogy ilyen csomagot kapott magának, mint én...

-Ez... ez... jézusom! Most akkor... Úristen!!!!

-És most mi lesz? -néztem értetlen fejjel. Az összes agysejtem megint az s.o.s. szabadnapot választotta.

-Elmegyünk a mekibe ketten, hogy már most megeddzük ezt a Bogyókát a közös életre, aztán addig keresünk egy dokit is.

-Benne vagyok, asszem...

Mire megérkeztünk kedvenc helyünkre kerek-e világon, addigra nemhogy orvost, de már időpontot is találtunk nagyjából két óra múlvára. Nem értem miért így mondom, Zita intézte az egészet.

-Akkor mindent szeretnék tudni az elejétől kezdve!

-Mindent nem fogsz, ne is haragudj! Legyen elég annyi, hogy kb egy hónappal ezelőtt... és most, hogy már másfél hete késett... szóval igen. 

-Még mindig nem fogtam fel... -tömte magába a szendvicsét, amit eddig én is imádtam, most viszont nagy önuralom kellett, hogy ne teremtsem vissza a zacskóba, kicsit más állapotban...

-Na kösz! És akkor én?????????

------

-Látja ott az a két kis bogyókát? 

-Persze... de miért kettő? Ezt most nagyon nem vágom... -mondtam a dokinak, miközben a mellettem ülő és kezemet szorongató Zita egyből levágta mizu.

-Ez úgy néz ki, hogy két baba lesz. Egyenlőre nagy a valószínűsége, hogy kettő is marad.

-Hogy tessék? -készütem ki a mai napon már sokadjára. -Eredetileg egyet se rendeltünk, erre egyből kettő jön?

-Magának milyen jó humora van! -nevetett a doki. Az bazmeg, kurva vicces. Az ilyen poénokat általában nem viccnek szoktam szánni, főleg nem ilyen helyzetekben... -Esetleg van a családban ikerpár? 

-Öööö... ja, hát végülis én is majdnem az lettem, de szerencsére csak egy lett belőlem, meg apai ágon a Mamámnak van egy ikre. Érti mit akarok...

-Ezúton minden érthető. Nos, végeztünk is! A recepción megkapják majd a papírokat, két hét múlva pedig ismét találkozunk. És még egyszer gratulálok!