ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

windows xp leáll

D O M I N I K

-Hahooo! Ébresztő...

-Nemár anyaaa, még egy kicsiiiit...

-Dominik! Ha nem kelsz fel, akkor itthon hagyunk. Már vagy fél órája Rád várunk...

-Ahhh jólvan...

Most idézhetném Zámbó Jimmyt (átvirrasztott éjszakák...), de nincs hozzá sok lélekjelenlétem. Hajnal egy körül lehet, hogy már aludni kellett volna, nem pedig Kristóffal nyitogatni a ládákat. Na de nincs hiszti, nyomás a kis lurkóhoz! Minden percet ki kell használnunk, mert ha minden jól megy, legközelebb már csak otthon találkozunk.

Miután a hölgykoszorúm legnagyobb örömére elkészültem, az első utunk egy édességboltba vezetett. Nem kell mindig hatalmas ajándékokat adni egymásnak. A szándék a fontos, és Szofit ismerve ennek lehet, hogy jobban örül, mintha egy egész játékboltot vettünk volna neki. 

-Zitaaaa!!! Van szeder! -rohangált Anna fel-alá. Teljes megőrült.

-Inkább ide gyere, és vigyünk patkányt!

-Várj, előbb hozok epres kábelt!

-Cukorsokkot fogtok kapni, Ti bolondok!

-Nyugi van Dominik, mi csak hozzuk a formánkat -nevetett Barátnő-barátnőm -még a békákból nem is raktunk! 

-Gyere kisfiam, inkább válassz Te is egy kakasos nyalókát!

-Nemár anyu, Te is? Meg fogok őrülni tőletek, az egyszer biztos...

Mire a fél bolt kiürült, és a nőszemélyek táskája dugig volt a sok édességtől, végre útnak indulhattunk mostmár tényleg a kis törpéhez. Természetesen ezen a negyed órás úton is akkora karaoke partit csináltak, hogy még Én is csatlakoztam...

Régebben énekelt egy lány a város túlsó
oldalán
a sötétségben a fényre várt

Elképzelt százezer mesét
összetette a két kezét
s dúdolni kezdte az életét

Hidd el az élet köztünk szép
Ne add fel testvér a reményt
S megtalálod az igazi fényt

Ha egyszer visszagondolsz rám
A város másik oldalán
Látod minden valóra vált

Anya csapatott be először a kisasszonyhoz, mi meg az ajtó előtt úgy izgultunk, mintha most látnánk életünkben először a Mikulást. Ez a mai nap is izgalmas lesz asszem...

-Szia kislányom! Jól aludtál? -hallgatóztunk kintről a lányokkal.

-Aha... Ugye nyertek Domiék????

-Hááát... Kérdezd meg tőle.

-De még tuti alszik! Amúgy is délután ér csak rá...

-Biztos vagy benne? -tettem meg drámai belépőmet a szobába.

-DOMIIIIIIIII!!!!

-Hát szevasz Törpilla! 

-Hát Te???

-Tegnap a meccs után nem hazamentem... Vagyis de, csak ide. És kérdésedre a válasz, nemhogy csak nyertünk, Én rúgtam a győztes gólt. Ide süss -foglaltam be megszokott helyemet mellette az ágyon, miközben elővettem a telefonom, hogy megmutassam, milyen jó is voltam tegnap. hehe

-Anna nem jött veled? -kérdezte, amikor meglátta hármunkról a közös képet a képernyőn.

-Már vártam mikor érdeklődsz felőlem -jött be Ő is nevetve -és nézd ki jött még velünk...