ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

már el is telt egy év?

A N N A 

-Még egy kicsit!!! -kiabáltuk mindannyian, amikor hajnal négykor egyszerre szólalt meg mindegyikünk ébresztője. Nem volt kellemes ilyen korán kelni, de nem akarunk későn hazaérni. 

Ötkor sikeresen útnak is indultunk. Szerencsére alig voltak még autók az autópályán, így Dominik és Brúnó tolta neki, mint az állat. Az őszintét megvallva, ha Zitával nem imádkoztuk volna végig az utat Prágáig, akkor lehet megcsappant volna a focista- és zenészfizetés...

Gyors' bedobtunk egy "reggelit", vagyis a jó kis benzinkutas hot-dogot, aztán itt is bemutatkoztunk. Nyilván senki se hozott be aprót, a blokk meg ugye minek... Pici Zita és Pici Anna átmászott a gyerekek bejáróján, a srácok meg egyszerűen átugrották azt a szart az illemhelyiséghez vezető úton.

Egy órácskára Bécsben is megálltunk a vásárban. Mentünk egy apró kört, de aztán inkább tovább álltunk, mert a tömegnyomor és a heringparti elég gyenge kifejezés volt az ott uralkodó helyzetekre... 

Itt már megejtettük a búcsúzkodást, ugyanis innentől kezdve egyesen száguldottunk hazáig, ahol lepakoltunk, majd irányunkat vettük Mamához és Papához, ugyanis meg kell sütni holnap estére a sütiket!!!! Ez az egyik kedvenc dolgom a karácsonyban.

-Na végre! Ezer éve láttunk titeket! -ugrott fel mindegyik a konyhaasztaltól.

Szegény Dominik... sok törtnetet meséltem már neki, de azt nem, hogy Papa "tesztje", ami arra mér fel, hogy beillessz-e a családba, az egy tálca sör elfogyasztása közösen. Én nagyon jól szórakoztam a sütemények gyártása közben Mamával, miközben a furábbnál furább témákról beszélgettek. Holnap a vacsorán még a végén csendben fogunk ülni és nézni egymást (ami az én családomban szinte lehetetlen, de mindegy...), ugyanis tényleg mindent érintettek.

December 24!!!! Kezdődhet a hivatalosan engedélyezett egy hetes evés! Első megálló: Mama. Az ebéd után a vércukorszintünket is helyre raktuk egy kicsit, majd nekileselkedtünk a kaparósoknak. Én vagyok a szerencsés a családból, mert mindig az enyém a nyerő szelvény. Eddigi legnagyobb nyereményem az kereken kemény nyolcszáz magyar forint volt. 

Erre tessék! Őfelsége Szoboszlai Dominik megérkezik, erre idén nemhogy ő lesz az isten kedvence, aki nyer, még a rekordomat is pofátlanul megdönti egy húszassal! Legalább a tankolás le lesz tudva az ünnepekre...

Miután "kisgyerekek vagyunk", otthon is megkaptuk az ajándékainkat. Anya nem akarta odaadni, de addig hisztiztünk, amíg rá nem vettük.

"Sajnos" elég hamar leülepedett az ebéd, így újból az asztalhoz kellett ülni, de már Papáéknál. Szokásosan alig vártuk, hogy megjöjjenek a drága keresztszüleim, és végre itt is kezdetét vehesse a vad ajándék-csata. Ez a sokadik kedvenc dolgom!

Kaptam papucsot!!!! Most mi van? Minden évben ezt kérek. Egy év alatt pont elhasználódik...

Jóreggelt! Valamilyen csoda folytán kilenc órakor már útnak is indultunk kedvenc rokonaimhoz. Idén a nagy banzáj elmaradt, mert senki nem ért rá, így majd egyszer valamikor összezörren a banda, de mivel épp útba esnek Dominikék felé, azért egy köszönésre megálltunk a lovardában.