ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

most vagy soha

D O M I N I K

-Mostmár igazán elmondhatnád, hogy miért jöttél el gyalog, este tizenegykor, és mit mondott Matyi! -akadt ki egy kicsit Anna. 

-Ez a geciláda Nándi...

-Bővebben?

-Ha nem kürtöljük világgá, hogy együtt vagyunk, akkor Ő fogja azt híresztelni, hogy egy arrogáns, veszélyes lányba szerettem bele, aki majdnem megverte őt...

-Picsába... tudtam, hogy valami nincs rendben nála, de hogy ennyire -sétáltunk eléggé idegesen Lipcse utcáin. -Hé Dominik! Te honnan ismered Nándit? Azóta se mesélted el...

-Huhh... hát először is... jó, inkább kezdem a másodikkal. Miatta szakítottunk Donatellával. Legszebben fogalmazva: félrekúrt. Ugyanaz a sztori, mint Ákosnál.

-Ribanc... na a másik meg egy faszkalap pornósztár.

-Szóval igen. Az első meg... U14 óta együtt játszottunk a válogatottban. Nagyon jóba voltunk, egészen addig, ameddig nem kellett választania Rossinak, hogy melyikünket akarja a felnőtt csapatba vinni -szorítottam rá összekulcsolt kezeinkre, mert még mindig fáj ez az egész, pedig nem ma volt már. -Szerinte Ő sokkal jobb volt nálam, és csak apám miatt jutottam be. Tény is való, sokszor ügyesebb volt, de valamiért mégse Ő kellett Marconak. Nagyon köcsög volt velem... A nagyokkal pénteken lett volna az első edzésem, csütörtökön pedig az utolsó velük. Kirúgta a lábamat, hogy véletlenül se tudjak ott lenni, és azt hitte, hogy majd megnyílik előtte a lehetőség... Csakhogy visszanyalt a fagyi. Rossi nem vitte a helyemre. Na ez volt az, amit végleg nem is sikerült feldolgoznia...

-Egyszer nagyon csúnyán beolvastam neki... Kint voltunk Palermoban Timinél. Elmentünk buliba és hát na... kicsit berúgtak. Még az volt a szerencse, hogy full betegen, de elmentem. Antibiotikumot szedtem, így Én nem ihattam. Mikor hazaértünk alpárian nekiállt üvöltözni Tájmival, hogy mekkora egy kurva, hogy így lerészegedik, a buliban meg tuti tettette magát a paliknak. Nos, itt gurult el a gyógyszerem, és az üvöltözésünk végét egy jó kis sajtos-tejfölössel zártam. Na én azóta vagyok az "ellensége".

-Most mi lesz? -néztem le Annára, mintha egy kisfiú lennék, aki nem találja az alváshoz a plüssét.

-Figyelj... többé-kevésbé fél éve van köztünk az ami. Olyan dolgokat tudunk egymásról, amiket nem biztos, hogy bárkinek is az orrára kötnénk. A családjaink jobban szeretik a másikunkat, mint a sajátjukat. Részemről mindegy mit csinálsz. Egy a fontos, hogy ne bánd meg! -hallgatom mondandóját, ami közben teljesen szétzuhanok megint, úgy érzem. 

Szerencsére épp megérkeztünk a lánylak alsó bejáratához. Menni akartam volna haza, de Anna marasztalt. Hála az égnek, különben lehet, hogy másnap reggel az elmegyógyintézetből kéne kihozni. Így talán nem kattogok annyit a fasz Nándin, meg ezen a kibaszott helyzeten.

A nagy lószart! Semmit se aludtam egész éjjel. Egyszerűen nem ment. Csak Anna utolsó mondatán járt az eszem. Egy a fontos, hogy ne bánd meg!  És ezt mégis hogy kéne? Meg akarom tartani magamnak ezt az egészet, de mégsem tehetem, hiszen több százezrek nézik a "mindennapjaim". Igaz, hogy nem influencer vagyok, de cserébe egy mostmár egész jól ismert focista. 

Ne bánjam meg... nem érdekli, hogy hogy döntök, csak nekem legyen jó? Még mindig fura, hogy ténylegesen az a fontos neki, hogy Én hogyan gondolom a dolgokat. Más már rég kiakadt volna, hogy nem spamelem szét az instámat vele. 

Leszarom! Itt nincs már mi lenne ha, mi lett volna ha... most most van, és ennek fix így kellett lennie. Az igazak álmát alussza épp a mellkasomon az a lány, akiért mindent megadnék. Most vagy soha Dominik! 

szoboszlaidominik if we never try, how will we know?🤷‍♂️🤷‍♀️🤍☠

A N N A

Korán reggel sírással kezdeni a a napot? Ha ilyen oka van, akkor azt mondom vezessük be, de amúgy ne! Dominikot ismerve egész éjszaka ezen őrlődött. Miben fogadunk? 

Az első képet akkor csináltuk, amikor Szofi épp békén hagyott minket két másodpercre. Ekkor voltam náluk először Székesfehérváron. Hékás, most hogy így nézem, ez nekem meg sincs! Úgy tűnik vissza kell váltanom a régi énemre, amikor is csak a screenshotokkal volt tele a galériám, nem pedig igazi közös képekkel.
A második a hétvégén készült. Tájmi a személyes fotósom, akivel ezermilliom képet lövetek, de egy se tetszik, és ezzel rakom idegbe végül mindkettőnket. Ez mondjuk pont jó lett, de aztán mégis a csajos közös képet posztoltam sztoriba, ez meg elmaradt.

A szöveg amit pedig Dominik leírt... Mindig ezt mondogatom és éneklem. Rohadjon meg a tiktok, hogy ennyire felkapta anno ezt a zenét. Mondjuk ha nem így lett volna, sose hallom szerintem ezt a dalt, de ez csak részletkérdés.

Valahogy eddig mindig ilyen érzésem volt Dominik iránt, mint amit a csaje énekel. Nem akartam egyedül szerelembe esni. Féltem, hogy majd a nagy rajongásom iránta teljesen el fogja borítani az agyamat. Hát... nem csak az enyém, de az övé is megborult... 

Valamiért nem tudott meghatni a több száz, de lehet, hogy több ezer új követő és üzenet. Egyszer úgyis megunják majd... Megint úgy érzem magam, mint az edzés és a vacsora után ott kint, valahol a semmiben. Kicsi Anna, jól figyelj! Valamit nagyon jól csináltál, amikor te lettél megáldva a családi focifüggőség "átkával".

A konyhában épp palacsinta készült, ahogy a szobaajtóból láttam, a tvn pedig a Sure things szólt. Meglepő kombó, főleg Dominiktól. Halkan battyogtam ki, majd hátulról átölve Őt "énekeltünk" tovább...

Even when the sky comes falling

Even when the sun don't shine

I got faith in you and I

So put your pretty little hand in mine

Even when we're down to the wire babe

Even when it's do or die

We can do it baby simple and plain

'Cause this love is a sure thing 

Ennyiből tudtuk, hogy kinek mik kavarognak a fejében. Igazából nem is lehet ezt "megbeszélni". Beültünk a nappaliba, és csak a zenéket hallgatva tömtük be a jó kis nutellás palacsintákat. -Zita ezalatt még az igazak álmát aludta. Amikor egyszer fél három körül megébredtem valamiért, még halottam, hogy Brúnóval beszélget. -Csak ültünk összebújva, és bámultunk ki a fejünkből. Vajon mikor léptük volna meg ezt, ha az a faszfej Nándi nem kever be? Egyáltalán mi lesz ezután? Sokra nem megy vele, hogy kirakta Dominik ezt a két képet, de örüljön csak a fejének... a kiscsajok meg sírjanak csak hehe (ok, ez bunkó volt, de eddig én is ezt csináltam! had élvezzem egy kicsit, hogy most én pózolok Dominik mellett naaa)

Épp végeztem a fogmosással, amikoris csak azt hallottam, hogy az Artic Monkeys dala szól, és valaki óriás és gyors léptekkel közeledik. Már itt sem hagynak békén?

Secrets I have held in my heart
Are harder to hide than I thought
Maybe I just wanna be yours
I wanna be yoursI wanna be yours
Wanna be yours... 

-ölelt hátulról most Dominik engem, de úgy, mintha ez lenne az utolsó alkalma, hogy láthat. Furcsa volt, mert az eddigi nyugodt, mégis zavaros hangulatunkat a fülig érő mosolya váltotta fel.

-Lecsukták -mondta ki ezt az amúgy egyértelmű szót.

-Kit? -válaszul pedig felém fordította telefonját, amin a Matyitól kapott üzenet állt...