ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

ne énekelj állandóan!

D O M I N I K 

Az ősz nagyon hamar elillant... Megérkezett a "csodálatos" havas, saras, latyakos, trutyis, német időjárás. U-tá-lom! Nem elég, hogy egyik pillanatban behavazódunk teljesen, majd mire nagynehez átaraszolok az edzőközponthoz tiszta kosz lesz a kocsim, a pálya csúszik, hideg van... Rosszabb vagyok, mint egy hisztis kisgyerek, és igen, tudom magamról, hogy ez így van, mégsem érdekel. Hadd lehessenek nekem is rossz napjaim naaaa...

Szerencsére csak egy hétig kellett szenvednem, ugyanis véget ért az idei szezon. Boldogan hagytuk magunk mögött ezt az időszakot, ugyanis a tabella harmadik helyéről indulunk neki a karácsonyi pihenőnek.

...ami után valószínűleg sokkal fáradtabbak leszünk, mint előtte, de semmi baj.

Apropó pihenés... Itt állok a bejárati ajtómban és még egyszer körül nézek, hogy tuti lekapcsoltam-e a lámpákat meg a tvt, és bizakodom, hogy minden cuccomat elraktam a bőröndömbe. 

Kezdjek félni, ha azt mondta Anna, hogy vigyek meleg ruhákat, mert nem egy melegebb kontinensre megyünk?

-Na mi a harci helyzet? -huppantam le a kanapéra a lányok lakásan.

-Kérsz popcornt? -érkezett meg a társaságomba Zita. -Szét van esve, mint a kártyavár, amit tegnap építettem, ameddig "higgadtan" pakolt -súgta halkan, nehogy meghallja Anna, mert akkor indul a harmadik világháború.

-Mit fogsz csinálni nélkülünk egy hétig? 

-Hát... az első két napban élvezni fogom a nyugalmat

-Hé!

-Vicceleeeek! Megírom az utolsó zh-mat és idénre befejeztem az iskolát. Aztán szerintem veszek egy karácsonyfát, mivel tök sok helyen láttam már, hogy rengeteg meg van véve, és persze, hogy a leszebb kell nekünk! 

-Na én ezt múltkor letudtam anyával. Megvettük a legelső műfenyőt a boltban, ami igazán igazinak nézett ki, na meg persze díszeket és fényeket rá. Imádom, ha világít a fa. Azon kívül meg van egy foci cipő, ami kiskorom óta "engem" képvisel a többi csillogós baszás között. Ez az a dísz, amit nem lehetett soha lehagyni a fáról. És most, hogy felnőttem, hoztam magammal...

-Itt elő fa lesz, úgyhogy ha fenyő illatot szeretnél gyere nyugodtan! Bár ez hülyén hangzott, hisz úgyis mindig jössz... Mi még nem egyezkedtünk milyen színű legyen, de az biztos, hogy fényekből itt se lesz hiány. Na meg csillogós baszásokból se...

-Mi ez a nagy lapulás? 

-Rád várunk! Vagyis én.

-Mondd, hogy mindent elraktál, és nem fogsz öt percenként hívogatni!

-Talán igen, talán nem... aztán ki tudja! 

-Na mehetünk?

-Ne légy türelmetlen Dominik! De amúgy ja, indulhatunk. Már várom!!!

-Hát még én! Főleg, ha tudnám is hová megyünk...

-Te se mondod el soha! Én se fogom! Majd meglátod! -kacsintott egyet, amitől teljesen beparáztam. -Egy hét múlva jövünk, a lakást meg nem eladni!

-Hogyha ennyi év után kirángattál ide és lassan egy éve itt élek, biztos hogy nem fogom! Max a cuccaidat, meg adok fel egy hirdetést, hogy új lakótársat keresek -nevetett Zita.

-Hahaha... nagyon vicces. Menjünk inkább!

-Szerintem is! Pussz Zituska!

-Dominik! Ésszel!