ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ 2- ᴇɢʏÜᴛᴛ ꜱɪᴋᴇʀÜʟʜᴇᴛ ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

hát ránk szakad a nemzeti bank...

A N N A 

-Mehet? Három... kettő... egy!

-Neeee!!!! Nem hiszlek el Annuska! -menekült kiabálva Brúnó. Ez van akkor, ha a legjobb barátnőm kapja el a csokrot. 

-Ne sírj kicsi! Előbb nekünk kell még rendesen összeházasodnunk, utána ráérsz elkezdeni gondolkozni -paskolta meg vállát Dominik, amin mindenki csak nevetni tudott. -Na drágaságaim, mi leléptünk Petivel, időbe legyetek a helyeteken! 

Hogy azért felzárkózzatok egy kicsit. Két éve belevetettem magam a saját haláltusámba, vagyis jelentkeztem az egyetemre. Egyetlen Amirám megmondta anno gyerekfejjel, hogy sportújságíró/riporter/annak aki a pálya szélén kérdezősködik -nek kell lennem. Hát így is lett. A mai naptól kezdve hivatalosan is ez a hivatásom?!

A diplomamunkámat az RBL-nél csinálhattam, amiért nem is lehetnék soha eléggé hálás. Annyi mindent tanultam tőlük... És dobpergés!!!! Amint úgy gondolom, hogy munkába tudok állni, azonnal kezdhetem is álmaim melóját. És ez azt jelenti, hogy vége a kávézói karrieremnek... Az biztos, hogy nagyon szerettem az egészet, még ha néha fárasztó, de annyira kalandos is volt.

Ameddig az ősök épp a sokadik kávéjukat itták nyugiban a mai nap, mi magunkat meg nem hazudtolva hintáztunk és játszottuk az agyunkat a játszótéren a maradék egy órában. Szerintetek meddig tartott az idilli kép, a tizenhárom közel harminc, egy lassan huszonöt, két tizen és egy tíz év alatti jelenlétében?

-És mi lesz, ha nyerünk? -keménykedett Szofi Zozival.

-Nem lesz ilyen Baba, ne aggódj!

-Igen? Akkor holnap minden hullámvasútra felülsz velem, ha most behúzzuk.

-Megbeszéltük!

-Komolyan mondom, legközelebb elhozom Vófit, bár akkor inasba leszünk rakva a két kis szaros által, de legalább nem minket savaznak végig... -konstatálta a helyzetet Kristóf.

-Na menjen mááár! -pattogott Eszter, majd el is végezte a "kezdőrúgást".

-Anna! Nem szólok többször! Gyertek már! Elkésünk! -adta el anya Lipcse utcáit.

-Képzeljétek ide a három sípszót... 

-Ennyi!!!!!!! Na mi van???? aaaa!!!!!

-Akkor eredményt hirdetek: lányok...

-Hét!

-Fiúk?

-Hat...

-Na, a csajok győztek, valamint Zozi megnyerte magának Szofit a holnapi napra, aminek én örülök a legjobban! -nevetett Szoboszlai apuka. -Na irány, mert egy rendes meccset is végig szeretnék ma nézni.

És ezzel útnak is indultunk az aréna felé (vagyis előbb a híres-neves lakásba, -ahol annyi minden történt-, mert egy pisis banda vagyunk). A hangulat az utcákon valami eszméletlen volt... 

A lelátón, amikor elfoglaltuk a helyünket, kajakra rám tört a sírás. Eskü a hormonok a hibásak! Viccet félre téve, hihetetlen volt belegondolni abba, hogy valójában mi miatt vagyunk most itt. A közvetlen közelben mind ismerősök voltak, a srácok családjaik, barátaik, és mindenki is. Aztán ott az a sok szurkoló, akik sose adták fel, még akkor sem, amikor elég szar formában voltak a fiúk. És a vendégek... akik több órát utaztak azért, hogy segítség a saját tizenegyüket, majd újra hazautaznak (remélhetőleg szomorúan, bocsika).