☾ TÖVIS ÉS HOLD ☽- ✓

tizennyolcadik fejezet

▀ D A S H A ▀
──────────

Steph folyamatosan úgy figyel a szeme sarkából, hogy alig bírok uralkodni magamon. Szívem szerint elrángatnám a mosdóba, hogy beszámoljak neki azokról a dolgokról, amikről Axel-lel beszéltem, de azt még magamnak is fel kell dolgoznom.

Mindenki ropogtatja a frissen készült pattogatott kukoricát, de én elveszek a zajban, és képtelen vagyok a Halálos Kitérő, fogalmam sincs hányadik részére figyelni. Egyébként meg, hány rész is készült belőle? Az összes ugyanarról szól, akárcsak a Végső Állomás, mégsem unják meg az emberek.

Travis és Felix úgy igazán bele van mélyedve a filmbe, miközben tekintetük visszatükrözi a képernyőn lezajló gyilkos jelenetet. Most már Steph sem rám figyel, hanem Travis duzzadó karizmai. Figyelem, ahogy a torka mozog nyelés közben, majd enyhén megrázva a fejét, kipirult arccal a TV felé fordul. Nem nehéz kitalálni, hogy mikről fantáziálhatott.

Axel felé pillantok, aki meglepő mód teljesen el van merülve a filmben, miközben újabb adag kukoricát dob a szájába. Combja az enyémhez simul a takaró alatt, nekem pedig pillanatok alatt lángra gyúl a testem az érintésétől. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy már találkoztunk, és ismerem. Úgy üdvözli érintése a testem, mint egy rég látott jóbarátot... Az emlékeim, amelyek néha lerántanak a mélybe, a hangja, mintha már ezerszer megtörtént volna. Talán, ha megérintene, talán, ha tovább feszegetnénk a határokat, valami megindulna az emlékeimben, és képes lennék összerakni a kirakós darabkáit, megtalálni a hiányzó elemeket. Sóhaj hagyja el torkomat, mire Axel keze a combomra csúszik. Egymásra nézünk, én pedig bizseregni kezdek az ismerős érintéstől. Tekintetem a csókolnivaló ajkaira esik, és egyszerre érzem túlzottan kiszáradtnak a számat. Feltérképezem a vonásait, határozott arcélét, mély zöld szemeit, és a túrnivaló, selymes hajtincseit. Arra számítok, hogy egyszer végre áttör a gát, de nem történik semmi azon kívül, hogy rájövök, mennyire vágyom rá. Megköszörülöm a torkom, és amikor keze kissé feljebb halad a combomon, fejem a vállára hanyatlik. Szívem eszeveszetten ver, és ahogy a pulloverébe markolok, halk morajlásra leszek figyelmes, amely a mellkasa irányából jön. Megérzem ajkait a halántékomnál, és nagyon erősen kívánom azt, bár mindenkit elnyelve a föld körülöttünk. 

Aztán úgy döntök, hogy nem bírom tovább, és ledobom magamról a takarót. Halk léptekkel indulok el Axel szobája irányába, miközben erősen a hajamba túrva próbálom csillapítani a testem tombolását. Mély levegőt veszek, amint kattan mögött az ajtózár, és elindulok az ablak irányába. Még mielőtt kinyithatnám azt, Axel hangja a szoba csendjét szilánkosra töri.

- Mi a baj? – kérdezi mély, reszelős hangon. 

Hirtelen fordulok felé, hajam pedig úgy száll a térben, mint a függöny. Erősen csapódik az arcomnak, és meglepetten konstatálom, milyen szuper gyors vagyok, ha arról van szó, hogy a srác, akiért epekedem, ott áll mögöttem. Berakja maga mögött az ajtót, és gyanakodva figyel rám. Úgy fest, mint aki zavarban van, és folyton a komód felé pillantgat. Aha, talán pornó magazin vagy koton rejlik a fiókban, és attól tart, hogy megtalálom? Nem tudom, hogy tudja-e, de ismerem a pasikat, és mi, csajok is szoktunk... stresszt levezetni.

Axel ajka megrándul. Jézusom, pontosan tudja, miről folytattam eszmecserét saját magammal a fejemben?

- Édes, hidd el, nincs szükségem pornóra ahhoz, hogy – pillant végig rajtam-, levezessem a stresszt. – Ami pedig a másik dolgot illeti, rég nem volt rá szükségem – mélyeszti belém a tekintetét, amellyel az ágy lábához szegez. Hajamat a fülem mögé tűröm, és nagyokat pislantok, hogy elűzzem szemeimből a szárazságot.

- Olvasol a fejemben... - jegyzem meg a nyilvánvalót.

- Anyámtól örököltem a képességet – vonja meg a vállát. – De csak akkor teszem meg, amikor akarom. Általában kizárom.

- A képeket is látod? – nyelek egy nagyot.

Axel vigyorra szélesebbé válik, ahogy közelebb lép hozzám.

- Nem, édes. Nem látom a képeket, de a hangod mindent elárul. Tudtad, hogy neked olyan a fejedben is a hangszíned, mint a valóságban? Ez ritka – válaszol kimérten.

Figyelem, ahogy lassan bezárja a köztünk lévő távolságot, majd lenéz rám, és teljesen megbódít az illata. Megsebzetten nézek fel rá, mert még soha nem éreztem magam ennyire meztelennek senki előtt. Idegesen birizgálom kezeimmel a farmerom zsebeit, miközben figyelem, ahogy zöld tekintete elsötétül.

- Dasha... - suttogja, de még mielőtt folytathatná, lábujjhegyre emelkedem, kezemet a tarkójára csúsztatom, és megcsókolom. Mozdulatlanná dermed, miközben ajkaim súrolják az övét, majd erősen rásimulnak. Élesen szívom be a levegőt, miközben arcom fájdalma grimaszba torzul attól az érzéstől, amely felszabadul bennem. Halk nyögés szakad fel torkomból, és ez a kis hang elég neki ahhoz, hogy végre megmozduljon, és erősen magához rántson. Átkarolja a derekam, majd hirtelen átfordít, hogy hátam a falnak csapódik. Úgy passzíroz neki a felületnek, mintha felakarna falni, mintha évek óta erre várt volna. Talán így is volt... Vajon mennyi idő telt el azóta, hogy így megízlelhetett? Mert most már kétségem sincs afelől, hogy Axel az a fiú, akire gyanakodom. Ő az, aki miatt ebbe a helyzetbe kerültem, és én vagyok az a lány, aki miatt szenvedhetett, az elmúlt időkbe. De most nem akarok azzal foglalkozni, hogy egy pap szelleme üldöz, és boszorkányok próbálják megmenteni az életem. Nem akarok foglalkozni az emlékezetem hiányával. Félresöprök mindent, és hagyom, hogy Axel elvegye tőlem azt, amire mindig is vágyott.

Gyakorlottan, szenvedélyes érzéseket beleadva csókolja ajkaim, és fejét oldalra döntve próbálja elmélyíteni a kapcsolatunk. Ujjaim utat találnak hajába, és erősen beletúrok, mire egy jóleső morgás hagyja el a száját. Fejemet hátra vetem, ő pedig kihasználja az alkalmat arra, hogy ajkai elkalandozzanak a nyakam érzékeny felületére. Fogaival végigkaristolja a bőr, majd nyelvével egyből enyhíti a harapás nyomait.

- Axel... - sóhajtok, mire combját a lábam közé nyomja, én pedig felnyögök. Szinte megemel, olyan vehemenciával nyomul nekem. Testemen jóleső bizsergés fut végig, egészen a lábam közéig ér, én pedig tehetetlenül simulok hozzá egyre szaporábban, egyre kiéhezettebben.

- Fogalmad sincs, mióta várok erre – sóhajtja amikor szája ismét megtalálja ajkaim. Fájdalmas tekintettel néz rám, és úgy csókol, mintha magába akarná égetni az emlékem.

- Hiányoztál – suttogja két csók között, nekem pedig összeszorul a mellkasom. Amikor elszakad tőlem, és duzzadt ajkaival a reakciómat figyeli, tekintetében nem látok mást, mint színtiszta szerelmet.

Érzem, tudom, hogy ő. A megérzésem olyan tiszta, mint még sohasem, és a nagy kérdés, hogy vajon én is azt érzem-e, amit ő.

- Tudom, hogy te vagy az – vallom be. – Nem emlékszem, de tudom.

Azt hiszem, még soha nem akartam ennyire emlékezni, és még sosem éreztem azt a múltbeli énemmel kapcsolatban, hogy féltékeny vagyok rá, amiért ő megélte azt, amit én szeretnék. 

──────────

Sziasztok drágáim! 🤍 És vissza is tértem volna. Szükségem volt egy kis szünetre így év végén, év elején, de remélem vártátok már a folytatást! Elkezdtem egy másik történetet ICE ICE BABY címmel, amit inkább a laza romantikus kategóriába soroltam, ott jó pár részt előre megírtam már, így nem kell attól tartani, hogy nagy szünet lesz. Első rész este már publikálásra is kerül. Kellemes olvasást hozzá, puszi! 🤍