☾ TÖVIS ÉS HOLD ☽- ✓

hetedik fejezet

▀ A X E L ▀
──────────

Végigsétálok a kavicsos úton, kezeimet pedig lassan zsebre csúsztatom a bőrkabátomban.

A ropogó tűz, a zene, és az emberek hangja már messziről felhívta magára a figyelmet. Éppen csak alkonyodott, amikor elindultam otthonról, de már a csillagok teljesen elárasztották a sötétkék eget.

Nem akartam lejönni, tényleg nem, főleg azután, hogy Travis inkább lelépett, én pedig egyedül maradtam, de valamivel muszáj lekötnöm magam és a gondolataimat, a buli pedig jó ötletnek tűnt.

Amikor Ben meglát, önelégülten elmosolyodik, és ott hagyja a helyes kis szőkét, akivel éppen beszélgetett a sörös hordó mellett. A lány sértődötten néz utána, de az öcsém számára most csak én vagyok.

– Tudtam, hogy úgyis megjelensz, mindig ezt csinálod – csap a vállamra, és a kezembe nyom egy üvegsört, amit fogalmam sincs honnan varázsolt elő út közben.

– Nem iszok, kocsival vagyok – válaszolok.

– Kocsival jöttél bulizni? – vonja fel a szemöldökét.

Nem így akartam. A városban járattam az újonnan megszerelt járgányt, és csak akkor döntöttem úgy, hogy benézek, amikor már nem volt hova mennem.

Unom már ezt a helyet.

– Ja, probléma? – kérdezek vissza.

– Nem – vágja rá egyből. – Szóval? Találkoztál vele, vagy kémkedtél utánam, onnan tudtad, hogy belefutottam? – kortyol bele a saját italába.

– Nem kémkedtem utánad, hanem ő maga mondta!

– Áú, azt hittem, számítok neked annyira, hogy... várj, mi? – néz rám értetlenül.

– Hazavittem egyik este, amikor történt egy kis baleset a fejével. Pár nap múlva egymásba futottunk, megköszönte, és említette, hogy találkoztatok. Ennyi – vonom meg a vállam. – Most akkor adsz valamit inni alkohol helyett, vagy itt álljak továbbra is?

Figyelmen kívül hagyja a kérdésemet.

– Már mindent értek. Akkor... újra forró a leves? Felmelegedett a kakaó? Kicsapott a tűz? – vigyorodik el.

– Fogd be!

– Mert akkor nem kell véghez vinnem az akciómat.

– Milyen akciót?

– Hát, hogy újra összehozzalak titeket, és végre újra a régi legyél – horkan fel.

Csak állok előtte és figyelem az arcát. Kétség nem férhet ahhoz, hogy valójában megannyi forgatókönyvet írhat meg gondolatban ebben a pillanatban.

– Törődj a magad dolgával, oké? – mormolom fáradtan, miközben végigdörzsölöm az arcomat.

– Akkor nem jött össze a dolog – néz rám összeszűkült szemekkel. – Mi a frászt csináltál? – kérdezi vádlón.

– Mi bajod?

– Mivel rontottad el?

– Én?

– Ja – bólint. – A csaj egy angyal. Ő tuti nem tett semmit.

– Ide figyelj – mutatok rá kissé idegesen. – Nem fogom most belerángatni az életembe, érted?

– Mi? Miért nem? – kérdezi most már tényleg komoly hangnemben.

– Mert valaki szarozik velem a túlvilágon keresztül azóta, hogy belefutottam Dashába – sziszegem halkan.

Ben bambán mered rám.

– Mi van?

– Egyszer a fürdőben, aztán meg az ablakon voltak óva intő üzenetek – válaszolok. – Komolyan nem értem, hogy a fenébe nem vettétek észre a hatalmas, rohadt vörös feliratot.

– Várj, ott volt akkor is, amikor átmentem? – kérdezi őszintén megdöbbenve.

– Felejtsd el – mormolom. – Most nem akarok Dashával lenni, és kész.

– Persze – néz végig rajtam hitetlenül. – Akkor rá mehetek?

Úgy nézek rá, mintha kész lennék kinyírni bármelyik pillanatban.

– Hozzá ne merj nyúlni!

– Ugyan már – nevet fel hangosan. – Sosem mennék rá egyik tesóm exére sem, főleg nem arra, akin éppen átok ül.

Tudom, hogy nem tenné, és azt is elhiszem neki, hogy jót akart azzal, hogy nyitott volt Dasha felé. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy távol tartom magam tőle.

Persze az már más kérdés, hogy ez meddig fog menni.

Aztán, megérzem a jelenlétét, nem is olyan messze tőlem...

──────────

Sziasztok! Bocsánat, hogy ismét csak egy rövidebb résszel jöttem, de ketté szedtem Alex szemszögét, hogy két nap is legyen rész. Ígérem, a következő már hosszabb lesz, és igyekszem hozni a hétvége folyamán! ;) 💖