☾ TÖVIS ÉS HOLD ☽- ✓

EPILÓGUS

▀ D A S H A ▀
──────────

- Azta, te aztán... kitettél ma magadért - pillant végig rajtam Steph, amikor belépek a kávézóba, ahol vele és Lil-el találkozót beszéltünk meg. Leülök, és értetlenkedve csóválom a fejemet. Koptatott, fakó farmert, és a kedvenc kivágott vörös pulóveremet vettem fel, na meg a klassz magassarkú bakancsomat a későbbi a randimra. Hajam lágy csigákban omlik a hátamra, de tudom, fél óra múlva már úgy fog festeni, mintha madarak laknának benne. 

- Csak megadom a módját a randimnak - vonom meg a vállam.

- Ha olyan pasim lenne, mint Axel Romano, én is megadnám a módját - mutat felém Lil, akivel felettébb jóban lettünk azokután, hogy kiderült, Axel bérelte fel, hogy vigyázzon rám, amikor a pap odaátról a véremre pályázott. 

Travis és Axel valami meccsen vannak, így úgy döntöttünk a lányokkal, mi is kiélvezzük a napsütéses délelőttöt. 

- Milyen volt a tegnapi vacsi? - vonogatja szemöldökét Steph.

- Apám és Brenna imádja Axel-t - nevetek fel. - De legfőképpen Brenna. 

Steph egy hős a szememben. Az, ahogy kezeli azt, ami történt, példaértékkel bír. Tudom, hogy hitt ezekben a dolgokban, de jó pár napra szüksége volt ahhoz, hogy helyre tegyen a fejében mindent, amit meséltünk neki. Travis túlzottan készségesen próbált neki segíteni... 

- És tudod, hova visz ma Axel? - érdeklődik Lil. 

- Szerintem motorozunk, elmegyünk a partra, és... smárolunk egy csómót. 

Meg szexelünk. Mert is csodálatos. Akkor történt meg, amikor felébredt a háromnapos kómából, és te jó ég, bármikor eszembe jutnak azok pillanatok, hogy mit művelt velem, az egész testem kipirul, és lángba borul. 

A lányok ábrándosan sóhajtanak fel, én pedig vigyoromat a bögre mögé rejtem, amit az imént töltött fel forró kávéval a pincérnő. Az a pár óra, amit csacsogással töltünk hamar eltelik, én pedig utána izgatottan szelem át a parkolót, egészen oda, ahol Axel leparkol a motorjával. Amikor leveszi a sisakot, sötét hajába túr, és észveszejtő mosolyt lő felém, amint meglát. Úgy pillant végig rajtam, mint egy édes vad, én pedig olyan izgatott leszek, hogy menten leteperem. Hogy felejthettem el ezt a srácot? 

- Szia, szépségem - húz magához és úgy csókol meg, hogy abba a térdeim is beleremegnek. 

- Szia, szépfiú - pihegem. 

- Akkor mehetünk? Arra gondoltam, átszelnénk a keleti partot, aztán ehetnénk valamit.

- Tökéletes terv. 

Túlfűtött pillantása ismét végigfut rajtam.

- Aztán arra gondoltam, hogy - csókol bele a nyakamba, majd szája megtalálta a fülem mögötti érzékenypontot, és amiket suttog... Te jó Isten! Körbenézek, hogy valaki hallotta-e, bár kétlem. 

Izgatottan bólogatok, mire Axel hangosan felnevet, és átnyújtja nekem a másik sisakot.

- Akkor pattanj fel, bébi!

És én felpattanok, mögé, szorosan, és úgy ölelem, mintha soha nem akarnám elengedi, mert ez így is van. Végigsimít a combomon, mielőtt elindulva, és amikor megteszi, a gondolataim szétszélednek, aztán csak mi maradunk. Ő meg én.

A lány, és a Romano fiú. Akik közé most már nem állhat semmi. 

- VÉGE -