☾ TÖVIS ÉS HOLD ☽- ✓

huszonegyedik fejezet

▀ A X E L ▀

Sosem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, hogy sikerül bejutnom Dasha fejébe. Hogy együtt álmodunk, együtt lebegünk tudattalanul. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy ez a lány ismét úgy fog rám nézni, mint akkor. Úgy, mint aki magában őriz minden emléket rólam.

- Dasha? – szólítom meg, mire tekintete megtalál, én pedig tudom. Egyszerűen, csak tudom. – Kicsim... - lépek egyet előre, de akadályba ütközöm. Nem látok semmit, mégis láthatatlan pajzsként választ el a nőtől, akiért mindent feláldoznék.

- Axel? – néz rám értetlenül. – Hol vagyunk? Álmodom?

- Igenis, meg nem is – válaszolok őszintén. – Valaki betört az álmodba, és irányítja. Nem tudok odamenni hozzád, így arra tippelek, hogy talán ez az egész csak kettőtöknek szól.

Igen, határozottan ki vagyok zárva belőle.

- Nem értem – rázza meg a fejét.

Nem bánom, mert ha kívülálló vagyok, talán nem lát a fejembe az, aki irányít.

- Emlékszem – sóhajt fel. – Mindenre emlékszem – rázza meg a fejét. – És semmit nem értem.

Bárcsak magamhoz ránthatnám, hogy elüldözzek minden kétséget.

- Minden rendben lesz! – ígérem, bár merész tőlem, tudom jól.

- Nem mondták neked még, hogy ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani? – szólal meg a mély hang, mire mindketten megmerevedünk.

Dasha lassan megfordul, és szembe áll az idegennel, miközben önkéntelenül hátralép.

A fekete ruhás, fess alak arcán gunyoros vigyor jelenik meg. Sötét, őszes haja tökéletesen be van lőve, amitől kedvem támadna szétverni a jól fésült képét. A negyvenes éveiben járhat, és tekintete mindent ígér, csak jót nem.

Dasha testéből szakadozott sóhaj tör fel, én pedig anélkül tudom a választ, hogy ki ő, mielőtt bemutatkozna.

A játékmester megérkezett.