Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Mivel tegnap anya bezárkozott a szobájába és onnan utána ki sem rakta a lábát, így elég nehéz lett volna tőle megkérdeznem, hogy mégis tegnap a csarnokban mivolt az a párbeszéd ami közte és Ville apja között lezajlott.
-Jó reggelt.-köszöntem az asztalnál ülő anyámnak.
-Jó reggelt.-köszönt vissza majd a mai újságot tovább forgatta a kezében.
-Tegnap mivolt az a csarnokban?-érdeklődtem.
-Semmi, nem is történt semmi.-felelte higgadtan.
-Anyaa.-mondtam és közben az órát nézten nehogy elkéssek.
-Ha így folytatód lekésed a buszod.-olvasta az újságot.
-Még van 5 percem.-mondta higgadtan.
-Nem, pontosan már csak 3 perced maradt.-mosolygott, és igaza volt.
Azonnal a buszmegálló felé kezdtem rohanni, szerencsém volt ha anya nem szól én biztos, hogy ma lekésem a buszt. Mivel Helma tényleg beteg így ma én viszem az egész napot egyedül. Időben beértem, gyorsan ledobáltam a székeket, majd kiraktam a nyitva táblát a kétszárnyú üvegajtóra.
-Jó reggelt Elina.-köszönt az első vendég reggel aki a kávézó egyik törzsvendége volt.
-Jó reggelt.-köszöntem mosolyogva majd felszolgáltam neki a szokásos reggeli kávéját.
-Isteni, mint mindig.-mondta a kávéba kortyolva.
-Köszönöm.-mondtam, majd vissza sétáltam a pulthoz.
-Helma.-jött be egy fiú az ajtón aki már hónapok óta csak miatta járbe ide.
-Beteg.-mondtam.
-Basszus, azért kérnék szépen egy feketét.-mondta, majd elkészítettem neki a kávéját és az asztalához vittem.
Miután a szokásos reggeli turnus elment utána végig unatkoztam, vagyis annyira nem mert a telefonomat elővéve videókat néztem arról, ahogy anyám és apám együtt korcsolyáztak. Hiszen csak ezekből a videókból emlékszem apukámra.
-Rendben megy a munka vadmacska?-jött be zárás előtt egy igen idegesítő személy.
-Amint látod jól.-mondtam ő pedig bejött a pult mögé.
-Ide nem jöhetsz be.-szúrtam le.
-Apám üzlete ez is.-mosolygott, hát sejthettem volna.
-Én kérek elnézést.-mondtam.
-Inkább zárj be és menjünk edzésre.-mondta.
-De hiszen van még 1 órám zárásig.-mondtam nyugodtan de ő csak furán nézett rám, hogy én mégis miről is beszélek.
-Te tudod egyáltalán az órát?-kérdezte nevetve.
-Igen! Hát, de.néztem az órára ami azt mutatta, hogy kb van 10 percem még zárásig.
-Hát..-nevetett tovább.
-Elnéztem.-mondtam.
Még ő nevetgélt addig én gyorsan felmostam majd a székeket az asztal tetejére tettem, majd megvártam még 4 óra lesz és bezártam a boltot. Éppen elindultam volna sétálva a csarnok felé mikor Ville megszólított.
-Szállj be elviszlek.-mondta, én pedig vonakodva de beszálltam a kocsijába.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Szeretem mikor csajok ülnek a kocsim anyósülésén. De mikor először Elinára pillantottam az ülésben azt akartam, hogy oda más csaj ne is üljön többet, csak, hogy én nem vagyok olyan személyiség aki egy nőnél képes csak úgy megállni.
-Itt vagyunk.-álltam meg a csarnok előtt, de olyan kényelmesen el volt, hogy ha én nem is szólók neki akkor ő akár órákat is képes lett volna az ülésben ülni.
-Ohh bocsi.-szabadkozott, majd kiszállt.
Miután én is leparkoltam a kocsimmal a saját helyemre besétáltam utána a csarnokba, bár jobb lett volna, hogy ha ő megvár engem és ezt közösen tettük volna meg.
-Siess fiam.-mondta Bart hiszen rajtunk kívül már mindenki a jégen volt.
Gyorsan átöltöztem majd a korcsolyámat a padon felvéve egyből a jégre mentem, azonban Elina még nem volt fent.
-Elina siess te is.-szólt ki a jégről a lánynak Bart aki már a korcsolyáját vette fel.
-Megyek.-kiáltotta a lány majd feljött a jégre és elkezdtünk bemelegíteni.
-Mivel Elina és Ville a versenyekre készülnek így velük kicsit többet leszek, azonban a következő edzéstől már lesz segédedzőm.-magyarázta Bart majd oda jött hozzánk.
-Bemelegítettünk.-mondta Elina.
-Remélem is ugyanis mától már közösen csináltok minden egyes mozdulatott a jégen.-mondta én pedig a lányra néztem aki ennek annyira nem örült.
-Rendben.-mondtuk egyszerre.
-Akkor kezdjük.-mondta.
-Egyenesen korcsolyáz Ville mellett.-ordította Bart a lánynak.
-És most két álloforgás mindt a kettőtöknek.-mondta.
-Szép, most vedd fel Elinát és jöhet a pörgetett emelés.-mondta.
Miután vagy száz elemet még begyakoroltunk elengedett minket Bart. Jó volt újra párosban korcsolyázni még annak ellenére is, hogy Elina elég ügyetlen még ha meg kell pörgetnem a levgőben vagy emelnem kell őt esetleg.
-Haza viszlek, szállj be.-álltam meg a járdán sétáló Elina mellett.
-Köszönöm.-mondta, biztos nem lett volna neki kellemes sötétben a hidegben haza sétálni.
Ahogy beszállt a kocsiba már mondta is, hogy hova kell őt vinnem, én pedig oda vittem. Hát nem olyan lakásban laknak amiben én és a szüleim, ők egy egyszerű kétszintes már erős túlzással egy düledező házban lakik a szüleivel.
-Köszönöm.-szállt ki a kocsiból, én pedig őt figyelve vagyis a seggét figyelve megvártam még bemegy a lakásba.
Akár mennyire is elakarom kerülni valami mindig újra és újra az ő közelébe vissz, pedig apám biztos nem örülne annak, ha megtudná, hogy én nem egy gazdag negyedben lakó lánnyal kavarok. De Elina gazdagsága nem a ruhákban vagy a házukon mutatkozik meg, nem, neki az ártatlanságában a kedvességben és a szépségében mutatkozik meg az ami mindenki másnak a ruháin vagy a házán esetleg a kocsiján.
