Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Képtelen vagyok annak a nőnek a szemébe nézni akire mindig is azt hittem, hogy egy földre szállt angyal. De hogy lehetne valaki angyal, hogy ha a szülei maga a pokol vezetői. Éppen az ágyamban feküdtem mikor megszólalt a csengőm, még jó, hogy elküldtem azt a kurvát a lakásomból. Felkelltem majd az ajtóhoz sétáltam, kinyítottam és az ajtóban Elina állt. Éppen beakartam csukni előtte az ajtót de ő gyorsabb volt.
-Most pedig beszélgetni fogunk!.-jelentette ki a lakásomban állva.
-Nem, úgyhogy most megkérlek, hogy fáradj ki a házamból.-mutattam az ajtó felé.
-Nem, tudni akarom, hogy mégis mi a franc bajod van?!.-állt meg velem szemben.
-Tudni szeretnéd?-kérdeztem tőle.
-Igen tudni.-mondta egyenesen a szemembe nézve.
-Az, hogy...-Már kezdtem volna mondani mikor eszembe jutott, hogy a szavaknál van sokkal de sokkla nagyon gonoszság is a világon. Ami nem más, mint a szerelemből kialakult bosszú.
Hirtelen megcsókoltam a lányt, aki még az elején tiltakozott de hamar felhagyott vele. Miután teljesen átadta magát nekem, a kezemet levezettem a fenekére majd belemarkoltam. Hallottam ahogy a páncéljai és a fájdalma a földre hullik, de azt ő nem tudja, hogy a legnagyobb fájdalmat csak ma fogja felvenni magára. Bevittem a szobámba abba a szobába ahol órákkal ezelőtt valaki mást keféltem. Letéptem róla a fehér felsőjét majd a melltartót is, aztán pedig a mellét kezdtem csókolgatni, szívógatni és erőteljesen markolászni. Ezek után ledobtam a lányt az ágyamra, majd magamról is levettem a pólót és a nadrágot is. Ő pedig már csak egy fekete tangában feküdt az ágyon. Lassan puszilgatni kezdtem a combjai belső részét, majd lehúztam róla a fekete tangát és az ágy mellé dobtam. A szemébe néztem, azokba a gyönyörű kék szemekbe, amikbe eddig tisztaságot láttam, de most, hogy néztem teljesen üresnek és átlagosnak tűnt. Elina magához húzott és megcsókolt, de én azonnal elhúzodtam tőle és amilyen gyorsan csak tudtam már bele is vezettem magamat a lányba. Vártam de nem sokat, azt akartam, hogy szenvedjen és, hogy sose felejtse el ezt a napot. Mint mondtam nem kiméltem, hiszen a lány kéjes nyögéseiből apró könnyek lettek.
-Ville ez fáj.-fogta meg a karom a lány miközben én ki-be jártam.
-Nekem is fájt.-néztem a szemébe de ő nem értette, hogy én miről is beszélek.
-Kérlek Ville.-szólt hozzám újra.-majd hirtelen kitisztult az agyam és újra gyengéd voltam vele.
-Én mindjárt..-súgta a fülembe és engem kirázott a hideg.
-Én is.-engedtem el magamat.
Egymás mellett feküdtünk mikor Elinának elakartam mondani, hogy mégis miért kerestem, de észre vettem, hogy a lány elaludt így nem mondtam neki semmit. Csak felöltöztem és írtam neki egy levelet amit az ágyra tettem pontosan mellé.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Csodás dolgot éltem át Villével, annak ellenére, hogy az elején olyan durva volt velem. Mikor oldalra fordultam az ágyban már csak én voltam egyedül a szobában de az is lehet, hogy a lakásban is. Felültem majd észrevettem magam mellett egy levelet.
„Mikor ide vissza jövök téged és a cuccaidat sem akarom itt meglátni, úgyhogy kérlek sietve hagyjd el a lakásomat"-állt a levélen.
Fájt, hogy itt hagyott reggel, de összetört amit írt. Felkelltem majd az ágyra néztem amin a teggnap este történtek ékes bizonyítéka ott volt pirosan. Felöltöztem majd az ágyat mérgemben teljesen leszedtem és a szoba közepére dobtam. Amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a lakásból, egyenessen haza indultam.
-Minden okés kicsim?-kérdezte anyám a lépcsőn megállva.
-Igen.-hazudtam és már alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magamat.
A szobám a váram az a hely ahol tudom bátran sírhatok. Így mikor beértem és az ajtót magamra csuktam, hát mondanom sem kell, hogy a könnyeim azonnal útnak indultak. Én pedig csak ültem a földön és sírtam, majd mikor kint már teljesen sötét lett elindultam fürdeni. Majd hogy végeztem beestem az ágyamba a többire pedig nem is igazán emlészem. De ha azt mondom, hogy egy csöppet sem izgat megértitek? Biztos valaki igen és tuti 100, hogy valaki nem.
