Miután behoztak a kórházba és kiviszgáltak nem állapítottak semmi komolyat, tehát nem tört el egy csontom se és mikor a fejem leért a hideg betonra nem kaptam agyrázkodást sem. Az viszont kicsit rázos volt mikor anyám érkezése után az orvos közölte, hogy várandos vagyok.
-Biztosan haza mehetünk?-kérdezte anya az orvostól.
-Természetesen, majd csak az ultrahang viszgálatra kell legközelebb vissza jönniük.-mondta az orvos.
Ahogy kiértünk a folyosóra meghallottam a legmarkánnsabb férfi hangot a világon, azt az egyet ami képes volt még az én szívemet is elnyerni, sőt még meg is dobogtatni majd lassan összetörni.
-Anya állj, nem tólj tovább.-kértem, ugyanis az orvos kiemelte, hogy a kórházat csak kerekes székben hagyhatom el.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem, menjünk másik irányba.-szinte már könyörögve néztem rá.
-Ahogy szertnéd.-mondta.
És szépen lassan a folyosót elhagyva a hang sem hallatszott már olyan erővel és a szívem ís képes volt egy ütemet csillapodni.
2 évvel később
Mindenhol kerestem, de sehol sem találtam. Mintha valami rossz fogocskában vettem volna részt az elmúlt 2 évben. Minden este és minden reggel azzal az egy mondattal fekszem és kelek fel.
-Zavarhatom?-jött be az asszisztensem, ezzel megzavarva a gondolatmenetemet.
-Természetesen.-mutattam, hogy üljön le egy székre.
-Azt hiszem megtaláltuk.-rakta elém a képeket.
-Hadd lássam.-vettem el azonnal a képeket.
-Minden rendben uram?-kérdezte miután két percig néma csöndben bámultam a képeket.
-Nem.-raktam vissza az asztalra a képeket.
-Egy hotelben dolgozik, nem messze a válalattól.-magyarázta.
YOU ARE READING
Zimankó: a hűvös pillantás
RomanceElina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...