Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Mivel apám a tulajdonosa annak a kávézónak amiben Elina dolgozik így tudtam, hogy ma szabadnapos. Ezt kihasználva gyorsan összekészültem majd a kocsimba ülve lementem hozzá. Pontosan 15 perc volt kocsival az utat megtenni, mikor a házuk elé értem leállítottam a kocsimat majd abból kiszállva becsöngettem.
-Megyek.-kiabálta a lány.
-Szia.-álltam az ajtóban de ő ahogy meglátta, hogy én vagyok az egyből vissza csukta az ajtót.
-Vicceltem.-nyitotta vissza az ajtót bár nekem ez annyira nem volt vicces.
-Szeretnék a csarnokban történtek után elnézést kérni tőled.-mondtam, bár elég gyatra volt mert még eddig senkitől nem kértem elnézést eddig.
-Semmi baj.-mondta még mindig az ajtóban állva.
-Szeretnélek elhívni egy teára.-mondtam, és már vártam, hogy behívjon a lakásukba.
-Szerencséd, hogy anyám nincs itthon, gyere be.-mondta majd bementünk a házba.
Ahogy beljebb mentünk egyből láttam, hogy ez a ház kicsit sem olyan, mint a szüleim háza vagy éppen az amiben én élek, vagyis a kurváimat viszem. Ez a ház nem a legmodernebb bútorokkal volt felszerelve, hanem a régi már ütött-kopott szekrények foglaltak helyet a házban. És persze ahogy látom bejárónője sincs a háznak.
-Tudom, hogy nem olyan mint a ti házatok, de azért kérlek ne nézz ilyen feltűnően körül.-szólt rám Elina.
-Sajnálom.-mondtam.
-Felöltözök és utána mehetünk.-szaladt fel az emeletre.
Még a lány az emeleten fent öltözött én akármennyire is felakartam hozzá menni tudtam, hogy az nem lenne jó pont nála, így csak a nappaliban elhelyezett képeket néztem. Már kicsinek is hosszú szöke haja volt, akár csak most. A képek alapján jobban megnézve őt és az anyukáját, hát mit ne mondjak nagyon hasonlítottak egymásra, mint két tojás.
-Megvagyok.-jött le a lépcsőn Elina.
-Akkor mehetünk?-kérdeztem a nappaliban állva.
-Igen.-húzta fel a cipőjét.
A kocsiba beszállva egy másik kávézóba vittem, egy olyanba ahova tudom, hogy átlag fizetésű ember nem nagyon jut el.
-Ville én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.-mondta a lány a kávézó ajtajában megtorpanva.
-Hé, itt vagyok és senki nem szólhat be neked.-forítottam a lány testét magammal szembe.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
izgultam, úgy izzadt a tenyerem, mint még eddig soha. Féltem, hogy az emberek akik egy ilyen puccos helyen töltik mit fognak arra mondani, hogy egy szegény lány megjelenik az ország egyik leggazdagabb emberének a fiával, talán azt, hogy egy kurva?
-Mit hozhatok maguknak?-lépett az asztalunk mellé egy hölgy.
-Én egy fekete ribizlis teát kérnék szépen.-mondtam, miközben a hölgy jegyezetelte azt amit mondtam.
-Én egy almás fahéjas teát kérnék.-mondta Ville, majd a hölgy távozott.
-Mindenki minket néz.-mondtam zavartan.
-Mert a világ legdögösebb csaja velem ül egy asztalnál.-mondta mire én olyan vörös lettem, mint a rák.
-Ville.-mondtam elpírulva.
-Igen.-mosolygott, és olyan tökéletes még a mosolya is gondoltam magamban.
-Tessék.-rakta le az asztalra a teákat a felszolgáló.
Jó volt egy asztalnál ülni Villével és beszélgetni vele egy keveset. Miután a teánkat elfogyasztottuk azután Ville fizetett majd távoztunk, gondolom egy vagyon lehetett a tea. A csarnokba tartottunk, hogy mi külön edzünk még ma a jövöhéten megrendezett első kvalifikációs versenyen. Hiszen három ilyen versenyt kell megnyerni és egy Európa bajnokságot, hogy indulhassunk az Olimpián.
-Lassú vagy Elina.-mondta Ville már a jégen korcsolyázva miközben én még csak a korcsolyám felvételével szenvedtem.
-Már kész is vagyok.-mentem fel a jégre majd elkezdtem bemelegíteni.
-Mehet akkor?-kérdezte miután végeztem, hogy akkor megcsináljuk-e a gyakorlatunkat.
Már éppen a felénél jártunk, mikor a levegőben ránézve teljesen elnevettem magamat így neki kellett szaladnunk újra, de hála istennek másodikra már sikerült. Majd még elgyakoroltuk ezt egy párszor.
-Haza viszlek.-kapcsolta le a lampákat miután végeztünk.
-Köszönöm.-mondtam majd kisétáltunk a kocsijához.
Ville hazavitt így nem kellett a sötétben és a hidegben egyedül sétálnom, de lehet jobban tettem volna, hogy szólok neki, hogy nem közvetlenül a házunk előtt rakjon ki.
-Elina te ma meg merre jártál?-támadott le egyből anyám, ahogy a házba értem.
-A csarnokba voltam.-mondtam.
-Ma nem is volt edzésetek.-mondta anyám.
-Csak bementem gyakorolni Villével.-magyaráztam neki.
-De nem megmondtam neked, hogy ne találkoz ezzel a fiúval.-kiabálta.
-De.-mondtam de közbe szólt.
-Mindenki arról beszél, hogy a legpuccosabb kávézóba vitt ma.-hadonászott a kezeivel összevissza.
-Csak egy tea volt.-sírtam el magam.
-Most mindenki azt hiszi, hogy egy kurva a lányom.-ült le a kanapéra és az arcát a tenyerébe temette.
-De anya.-guggoltam a kanapé mellé.
-Inkább Elina most tűnj a szemem elől.-mondta rám sem nézve én pedig felsétáltam a szobámba.
Tudtam, éreztem, hogy nem kellett volna igent mondanom Ville meghívására. És most, hogy megyek el holnap arra a bulira amire meghívott még a csarnokban?
