Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Alig aludtam az éjszaka valamit, ugyanis olyan beteg lettem, mint az állat. Gondolom megfáztam vagy nem tudom de az biztos, hogy régen voltam már ilyen rosszul.
-Hát te?-jött be anyám a szobámba reggel 6-kor.
-Beteg lettem.-néztem rá kendővel a fejemen.
-Lázas vagy?-jött oda hozzám.
-Igen.-rakta a kezét a hideg kendőre.
-Ez már szinte éget.-mondta, akkor csak nekem tűnt hidegnek.
-Hozol másikat?-kérdeztem, szegény munkába indulna, én meg még itt előtte csicskáztatom.
-Persze.-hozota a már valóban hideg kendőt a fejemre.
-Vigyázz magadra.-mondtam, mikor már majdnem kilépett a szobámból.
-Ha van valami hívj fel.-nézett rám vissza.
-Mindenképpen.-mondtam majd megpróbáltam egy keveset aludni.
Miután sikerült pihennem egy kicsit, hisz ezt még mindig nem nevezném alvásnak elmentem, hogy vegyek egy hidegebb fürdőt a szokásosnál. A zuhanyzóba állva magamra engedtem a langyos vizet, ami mondanom sem kell, hogy olyan volt, mint ha a mínusz 5 fokos vízzel zuhanyoznék. Amint végeztem azonnal magamra kaptam a melegruháimat, majd vissza feküdtem az ágyba, hogy újra megpróbáljak pihenni. Ezt azonban egy telefon hívás zavarta meg pont akkor mikor már majdnem aludtam. Értitek már majdnem aludtam, tudjátok, hogy milyen szar ugye mikor már tényleg majd hogy nem alszol és felvernek téged. Ez az, imádom az élete part kettő.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Éppen az ágyban voltam reggel mikor csippant a telefonom, ráadásul egymás után kétszer, ez általában akkor szokott lenni ha ne olvasok el egy üzenetett. A telefont a kezembe véve láttam, hogy Elina tegnap este egy üzenett küldött, hogy beteg lett és, hogy reggel biztos, hogy nem tud munkába állni. Szegény lány, tényleg mindig veri a sors. Az ágyamból kikelve gyorsan lezuhanyoztam majd magamra vettem egy fekete farmert és egy kék pulcsit. Ma nincs kedvem kiöltözni a munkahelyemen főleg ha Elina sincs ott.
-Jó reggelt Mr. Torvalds.-köszöntött a recepciós hölgy az irodaházban.
-Jó reggelt.-mosolyogtam kedvesen, hiszen jó kedvem van.
-A papírok az asztalomon?-kérdeztem Elina helyettesét.
-Igen Mr. Torvalds.-nézett rám a vörös hajú lány, aki közel sem volt olyan szép, mint Hakkinen.
-Köszönöm, kimehet.-mutattam az ajtó irányába, illetve jeleztem, hogy nem szeretném, hogy ha ben tartózkodna az irodámban.
Ahogy végeztem a munkámmal egyből eszembe jutott Elina, nem mintha nem gondolkodtam volna rá egész nap. Így a kocsimhoz siettem, majd abba bepattanva egyből Elináék házához siettem, majd mikor oda értem laparkoltam a kocsimmal a házuk előtt.
-Kinyitnád az ajtótokat?-hívtam fel a telefonon a lányt.
-Egy szia is elég lett volna kezdésnek.-mondta, majd hallottam ahogy már az ajtót nyitja.
-Szia.-mondtam, majd beléptem a lakásba.
-Szia.-köszönt vissza a lány már a házukban.
-Egyedül vagy?-szinte kérdeztem azonnal, hisz egy mérges anyukát azért szerettem volna elkerülni.
-Igen.-nevetett, hiszen ő is tudta, hogy miért kérdeztem.
-Hogy vagy?-kérdeztem, majd a gyümölcsöket kipakoltam a szatyorból.
-Jól köszönöm. És téged mi hozott erre felé?-kérdezte tőlem a lány.
-A kocsim, illetve erre volt dolgom.-hazudtam, mivel nem mondhattam azt, hogy igazából miattad jöttem ide Elina.
-Ohh.-mondta a sápadt arcú lány.
-Gyere fel.-mondta azonnal szinte.
-Biztos?-kérdeztem.
-Igen.-mondta, majd felsétáltunk a szobájába.
A szobája egyszerű és szép volt, mint ő. Szinte mindenhol képek voltak, hanem róla akkor a szüleiről. Azonban, hogy jobban megnéztem csak az anyjáról, ugyanis az apjáról csak egy kép volt, azt is éppen a kezemben tartottam.
-Ő az apukád?-kérdeztem az ágyon fekvő lánytól.
-Igen.-mondta.
-Mikor láttad utoljára?-kérdeztem, majd az ágya szélére ültem.
-6 évesen mikor kirakott a csarnok előtt, az nap furcsáltam is, hogy nem jött be velem és, hogy nem nézte meg az edzésemet.-magyarázta.
-Hogy hívják?-kérdeztem és rámosolyogtam, amolyan köszönöm, hogy elmondtad nekem mosoly volt.
- Kaius Hakkinen.-mondta könnyes szemmel.
-Szabad?-kérdeztem, majd miután bólintott oda feküdtem mellé az ágyba.
A meleg arcát simogattam, majd miután ő elaludt hoztam neki egy másik vizes kendőt az arcára, aztán pedig őt tovább simogatva, gyenge testét ölelve feküdtem tovább az ágyban. És csak arra gondoltam, hogy milyen jó őt a karjaimba zárni, menedéket adni a tökéletes testének a karjaim ölelésével, és, hogy milyen fantasztikus érzés az ártatlan, testét közel tudni az enyémhez.
