Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Úgy fájt a hejem mikor felébredtem, hogy azt hittem biztos nincs meg a másik fele. De mikor jobban körül néztem akkor fájt csak igazán, ugyanis megpillantottam magam mellett egy alvó személy, aki más volt, mint Ville.
-Maradj még.-rántott vissza maga mellé az ágyba.
-Ville, mennem kell.-próbáltam szabadulni.
-Kérlek, miden lány maradni akar csak te nem?-kérdezte sértetten, hát ezek után meg főleg menni akarok.
-Az anyám már tuti keress.-magyaráztam, majd el engedett.
-Csak nehogy véletlen az ő árnyékában éld le az életed.-fordult át a másik oldalára. Választ már nem adtam csak a nappaliba siettem.
-Hé, hová sietsz?-kérdezte Helma egy srác ölelésében a kanapén.
-Nem akarom tudni, hogy itt mi történt.-mutogattam. De az biztos, hogy most sietnünk kell Helma.-mondtam.
-Miért?-kérdezte és felült.
-Mert anyám már tuti keress nálatok, mindjárt dél.-lettem ideges.
-Uhh baszkii.-pattant fel, majd magára kaptam a ruháit is elindult.
-Hivtál taxit?-kérdeztem, hiszen sose érünk haza innen gyalog.
-Itt is van.-mondta, majd szószerint beugrottunk a taxiba.
-Köszönjük.-fizettem ki a taxit, majd besiettünk a lakásba.
-Kérlek mond. hogy nem volt még.-néztem Helma anyukájára de csak a lecsukta a szemeit.
-Baszki Eli.-mondta a barátnőm.
-Köszönök mindent, nekem most haza kell mennem.-mondtam majd elkezdtem futni, és tudtam, hogy szószerint az életemért szaladok.
Azonnal besiettem a lakásba, de csak csönd volt mikor beértem. Ahogy viszont beljebb léptem anya ült a kanapén és csak mérges tekintettel kémlelte a falra kirakott gyerekkori fotóimat.
-Megpróbáltalak normális, őszinte embernek felnevelni azután, hogy az apád elhagyott minket. De látom nem sikerült, hisz a lányom hazudik nekem, és a kérésem ellenére találkozik pont azzal az egy fiúval akivel sose lenne szabad neki.-mondta.
-De miért pont vele nem?-kérdeztem.
-Mert ő és a családja nem az akinek te hiszed őket.-magyarázta.
-Mondd, miért akkor ők kik?-kérdeztem.
-Még nem most, ha ennyire a saját börödőn akarod megtapasztalni hát tessék akkor csináld csak.-állt fel majd mutogatni kezdett.
-Ville nem olyan.-mondtam de közbe szólt.
-Nem is ismered, vagy már el is vette amit el akart?-kérdezte anyám.
