Elina Hakkinen gyönyörű, tehetséges műkorcsolyázó, aki gyermekkora óta űzi ezt a sportot. Mindig egyedül versenyzett, sosem indult még a páros számban, ez azonban az új edző érkezésével megváltozott. Az álomarcú lány így rákényszerűl, hogy egy párt...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Mint minden emberenek, így nekem is lehet szabadnapom. Imádom mikor akkor kelhetek mikor akarok, és nem az ébresztőm szörnyű hangját hallom meg aznap először.
-Azért már ideje lenne kikelned az ágybol Elina.-állt anyám a szobám ajtajában.
-Még egy kicsit.-mutattam a kezemen, hogy mégis mennyi időt kérek még.
-És a csarnok szerinted megvár?-kérdezte és a fejét rázta mosolyogva.
-Igazad van.-indultam el a fürdőbe.
Édesanyám is korcsolyázott régen, ott ismerkedtek meg apával ahova a mai napig lejárok én is edzeni. És még fontos azt is tudni, hogy anyukám első korcsolya párja apukám volt.
-Készen vagy? Már beindítottam a kocsit.-kiabált fel az emeletre.
-Igen.-szaladtam le a fa lépcsőn.
-Siess.-mondta, majd ő kisétált a kocsihoz.
-Itt is vagyok.-ültem be a kocsiba, ami már van vagy 1000 éves.
-Bemegyünk előtte a szupermarketbe.-mondta, majd nem sokkal később le is parkoltunk a bolt előtt.
-Bemenjek veled?-kérdeztem.
-Nem kell, csak pár dologra van úgyis szükségem.-magyarázta, majd becsukta a kocsi ajtaját és a bolt felé kezdett sétálni.
A kocsi szélvédőjén néztem ki mikor egyszer csak pont velünk szenbe egy fekete színű Porsche 718. Addig nem is igazán érdekelt az autó még a számomra egy éppen nem kedvelt személy szállt ki a kocsiból. Amilyen gyorsan csak tudtam egyből lefolytam az ülésben de már túl késő volt, úgyanis ő észrevett engem.
-Csak nem Elina ül a kocsiba?-kiabált oda, de én nem reagáltam.
-Előlem nem tudsz elbujni vadmacska.-kopogtatott az oldalsó ablak üvegen.
-Nem is akartam.-ültem fel normálisan.
-Akkor miért buktál le ahogy megláttál engem?-kérdezte és továbbra és csukott ablak üvegen keresztül tettük ezt.
-Leesett a vizem a földre.-magyaráztam.
-Nekem nem tudsz hazudni vadmacska.-mondta mosolyogva majd nem sokkal később anyám jelent meg a láthatáron.
-Szia! Te ki vagy?-kérdezte anyám miközben a dolgokat a hátsó ülésre dobálta.
-Ville Torvalds.-nyújtotta anyám felé a kezét de anyám, ahogy meghallotta a nevet csak bólintott de kezet nem fogott a fiúval.
-Azonnal megyünk.-mondta miután beült a kocsiba.
Hála istennek a szupermarkettől a csarnok nem volt olyan messze.
-Ma megnézem az edzéseteket.-szállt ki anyám, azt hittem csak lehozott.
A korcsolyámat a kezembe véve besétáltunk a jég csarnokba, oda ahol a fél életemet töltöm.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Hű, fura Elina anyukája. Értem én, hogy utálják az apámat de ilyen látványosan ezt még senki sem mutatta ki. Olyan ideges lettem emiatt, hogy a market-be már be se mentem inkább vissza ültem a kocsiba majd a csarnok felévettem az irányt.
-Igyekez Ville! Mindjárt kezdünk.-szólt hozzám Bart, azaz öreg fasz.
-Máris megyek.-mondtam unottan.
Kár volt felnéznem ugyanis a lelátokon Elina anyukája ült nem messze pedig az én apám ült. Mitt keress itt? Most komolyan jött elenőrizni engem? Végülis csak 22 éves vagyok.
-Ville! Kérlek melegítsetek be közösen Elinaval.-mentem fel a jégre.
-Rendben.-mondta a vadmacska majd neki állt külön bemelegíteni.
-Együtt kell.-mondtam neki.
-Állj mellém, az már olyan, mintha együtt csinálnánk.-mosolygott, tetszik a mosolya.
-Hogy hívják az anyukádat?-kérdeztem miközben körbe körbe mentünk a jégen.
-Ez valami kihallgatás?-kérdezte.
-Nem, csak kíváncsi vagyok.-mondtam egyszerűen, hisz valóban kíváncsi vagyok minden vele kapcsolatos dologra.
-Kielo.-mondta.
-Ki? Hol?-kérdeztem, hiszen nem tudtam, hogy először mire mondja.
-Az anyám neve Kielo.-mondta és megállt.
-Az anyád Kielo Ojala a tízszeres olimpia és húszszoros Európa-bajnok műkorcsolyázó?-kérdeztem.
-Azt hiszem igen.-mondta szerényen a lány.
-Helma merre van? Valaki tudja?-kérdezte Bart.
-Beteg.-mondta Elina.
-Elina és Ville kérlek menjetek külön, hozzátok mindjárt megyek.-mondta Bart mi pedig a csarnok másik végébe mentünk.
-Akkor kezdjük el.-jött oda hozzánk Bart, miután a többieknek adott feladatott.
-Elina kérlek csinálj két Lutz-t és egy Axel-t.-tapsolt Bart, majd a lány megcsinálta az ugrásokat.
-Ville most te jösz. Kérlek csinálj Salchow-ot és három Rittbergert.-tapsolt a kezdéshez Bart.
-Ez szebb volt.-jegyezte meg Bart, hát persze, hogy az enyém szebb volt.
Még csináltunk pár ugrást majd elkeztük a közös korcsolyázáshoz vezető elemek begyakorlását.
-Köszön mára vége.-kiabálta Bart, és mindenki lement a jégről.
Miután én és Elina is lejöttünk a jégről apám várt minket a padoknál.
-Tökéletes volt fiam.-veregette meg a vállam.
-Jó napot.-köszönt szerényen apámnak Elina.
-Szia.-bólintott apám, majd nem sokkal később Elina anyja is megjelent.
-Csak nem Kielot lehet látni a csarnokomban?-szólt oda neki apám, de várjunk ő honnan ismeri?
-Nem sokkára indulunk.-válaszolta flegmán a nő.
-Nem örülök annak, hogy a lányod a fiammal korcsolyázik együtt.
-Én sem örülök annak, hogy a fiad az én lányommal korcsolyázik.-mondta Elina anyja.
-Anya menjünk.-szólt Elina az anyjára, hogy apámmal nem éri meg veszekedni.
-Most jobb ha indultok.-bökött apám a fejével az ajtó irányába, majd egy szó nélkül távoztak.
-Mi volt ez?-kérdeztem.
-A por népnek mindig por népnek kell maradnia. Tudod fiam nem szabad hagynod, hogy ezek az emeberek bármikor felülkerekedjenek rajtad.-magyarázta apám.
De az én agyamban csak az járt, hogy ki kell derítsem, hogy mégis miért ilyen ellenszenvesek egymással a szüleink. És, hogy vajon ez milyen régre nyúlhat vissza?
