Zimankó: a hűvös pillantás

2

Ekkora egy hülyét, mint amekkora az a csávó tegnap volt, végig ezen gondolkoztam reggeli közben.

-Elfogsz késni Elina.-szólt rám anyám, és pedig az órára pillantottam és hát valóban igaza volt.

-Köszi anya.-pusziltam meg az arcát, majd a buszmegálló felé kezdtem rohanni.

-Azt hittem ma csak egyedül megyek dolgozni.-nevetett Helma, én pedig majdnem kiköptem a tüdőmet.

-És pont elértem.-jegyeztem meg ugyanis a busz utánam 2 perccel értbe.

A bérletemet felmutatva szállhattam csak fel a buszra, mint gondolom minden normális országban. A szokásos helyünkre ültünk, ami a buszsofőr mögött volt pár üléssel. Végig ültük azta a kemény 15 percet, majd leszálltunk a kávézó előtt.

-Lassan kezdem úgy érezni, hogy itt fogom leélni az életemet.-nyitotta ki a kévázó ajtaját Helma.

-Mert úgy is nézki.-nevettem, hiszen egyikünk sem volt olyan jó anyagi helyzetben, hogy egyetemre menjen.

-Hahaha, ez azért nem olyan vicces.-rakta ki a nyitva táblát az üveg ajtóra.

-Meg is érkezett az első vendég.-szóltam a már pultban álló Helmának, hogy ne a telefonját nyomja.

-Köszi.-vágott fejeket.

-Hála istennek, hogy ma csak délután 4-ig vagyunk.-ültem le egy pillanatra.

-Szerintem ez sok is.-ült le mellém.

Gyorsan eltelt az idő egészen délután 3-ig utána. mintha megállították volna.

-Nézd kik jönnek?-néztem ki az üvegajtón keresztül de hiába, hiszen csak a saját tükör képet láttam mivel, hogy Finnországban általában ilyenkor már kint sötét van.

-Kik azok?-kérdeztem de nem értettem, hogy ő hogyan látja őket.

-Ville Torvalds és a hülye haverjai és ahogy látom még valami csaj is jönn velük.-mondta, majd beléptek a kávézóba, és leültek nekünk háttal.

-Mit hozhatok?-léptem az asztaluk mellé de teljesen lefagytam, ahogy megpillantottam a tegnapi fiút aki ott volt a csarnokba este.

-Csak nem a vadmacska.-jegyezte meg és mindenki nevetni kezdett az asztalnál.

-Mit hozhatok?-kérdeztem meg újra.

-Magadat.-nevetett a fiú, és itt nekem teljesen elszakadt a cérnám.

-Szépen kérdeztelek, miért nem tudsz normálisan válaszolni?-kérdeztem idegesen.

-Húú, eddig senki nem beszélt így a nagy Ville Torvalds-al.-nevetett a haverja és végre megtudtam, hogy hívják ezt a szerencsétlent.

-Szépen beszélj velem kislány, hiszen kirugathatlak innen, sőt azt is elintézhetem, hogy sehova ne vegyek fel Finnországban.-pattan fel a helyéről.

-Sajnálom.-ijedtem meg.

-Hozz nekünk egy Pirogot.-mondta Ville.

Elindultam a Pirogért ami minden nap levan már neünk sütve előrre, így gyorsan kitudtam nekik vinni.

-Tessék.-raktam az asztalukra.

-Köszi.-nézett rám Ville unottan majd átkarolta a mellette ülő csajt.

Ahogy kiadtam nekik az édességet úgy sétáltam el az asztaluktól.

-Ne is foglalkoz velük, a gazdag gyerekek sose tudják hol a helyük.-magyarázta Helma.

-Ki az a Ville Torvalds?-kérdeztem és közben az asztalukat figyeltem.

-A leggazdagabb Finn családtagja.-nevetett keserűen.

-Bővebben?-kérdeztem.

-Ő az egyszeres olimpia bajnok, edzésen is mindig ott van, kivéve a hétfőt állíttólag akkor kurvázik.-magyarázta.

-Miért nem láttam még soha edzésen?-gondolkodtam el.

-Mert mindig mikor jött leválasztották a csarnok másik felét, így nem is láthattad.-mondta, majd Ville megindult a pult felé kezében a tányérral.

-A kiszolgálás 5-ös, tetszik rajtad ez a kötény.-röhögött.

-Köszönjük.-probáltam higgadt maradni.

-Jah és a segged is jó ebben a fekete nadrágban.-mondta de közben újra vissza fordult a már eltávolodott pulttól.

-Szemét.-jegyeztem meg halkan.

Alig várom, hogy a vadmacska ott legyen edzésen. Tetszett, hogy zavarba tudtam hozni, de az még jobban, hogy tűzes lesz mikor megpillant engem.

-Na én léptem.-szálltam be egyedül a kocsimba majd a csarnokba mentem, majd 1 órát vártam mire megérkezett a lány.

-Hogy hívnak?-egyből mellé ültem a padon.

-Semmi közöd hozzá.-mondta.

-Szia, semmi közöd hozzá.-mondtam.

-Elina.-ejtette ki a nevét, illett hozzá.

-Én Ville..-mondtam volna, hogy ha nem vág a szavamba.

-Tudom kivagy.-jegyezte meg majd felment a jégre.

-Mindenki tudja, hogy kivagyok.-jegyeztem meg a jégen.

-Én nem akartam tudni.-mondta, és pedig a szívemhez kaptam.

-Gyertek ide!-jött fel az új edző a jégre.

-Ville ma te mutatod be ma az angyalkát.-mondta én pedig kérdés nélkül meg is tettem ezt.

-Látjátok, hogy a korcsolya pengéje nem ér a jéghez.-mutatott az edző a lábamra.

-Igen.-mondták egyszerre.

-Mint láthattátok az egyik lába a korcsolyáz siklik előre a másik pedig hátra fektette a jégen.-magyarázta a tökéletes elememet.

-Elina tiéd lesz a hold.-szólt a lányhoz Bart, én pedig figyelemmel kisértem a lány minden mozdulatát.

-Szép.-tapsolták meg a többiek, valóban szép volt de én ezt nem fogom mondani.

-Ville hogy csinálta? Láttam nem nagyon figyeltél.-és még engem kér számon az öreg.

-A két korcsolyáját kifordította.-mondtam unottan.

-Ti egy pár lesztek a versenyen.-mondta Bart.

-Miért?-kérdezte egyből Elina.

-Mert mindkettőtöknek sikerült az egyik legnehezebb elem korcsolyában.-mondta, majd a többieknek is kiosztotta, hogy ki kivel lesz.

Már megérte lejönni edzésre. Hisz az elkövetkezendő hónapokban a vadmacska lesz a párom.

-korcsolyáztál már párosban?-kérdeztem miközben már a jégről lefelé tartottunk.

-Nem még nem.-mondta.

Hmm, akkor nem csak ebben leszek az első gondoltam magamban.