Miután a Hobbit sorozat a végére ért, új kor kezdődött. Bilbo hazaért Zsáklakba, és bízott abban hogy minden rendben lesz. Persze nem így lett! Hatalmas kalandok követték az eseményeket, és a Gonosz újra megjelent.
Bilbo továbbra sem árulja el senk...
Hatalmas sövényfal elõtt állt, amit a Bakföldiek telepítettek, hogy elkerülhessék a sok veszélyt, ami az erdõbõl érkezhet. Bilbo nem tudott mit tenni, elindult a sövény mellett Észak irányba, Bakföld kapuja felé. Jó sok mérföldet tett meg mire odaért, ott pedig furcsamód egy õr állt a kapuban. Bilbonak ez új volt bár látott már ilyet, csak nem a Hobbitoknál. Náluk nem voltak falak, de nem is volt rá szükség, hiszen a környékükön még a fûszál sem sérült meg, kivéve amikor lekaszálták. Az õr egy elég pocakos Hobbit volt, Tönkös Ergrinnek hívták. Bilbo próbálta elmagyarázni miért jött, de Ergrin elég gyanakvó volt vele. Nem akarta elhinni a meséjét, így küldetett a Telek urának egy üzenetet, aki aztán eldönti átlépheti-e a Zsákos a határt. Bilbonak nem tetszett a bánásmód, de nem tudott jobbat, várt türelmesen. Ergrin pedig a maga módján tovább próbálta faggatni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- És honnan tudhatnám, hogy te nem egy Ork vagy? -Kérdezte harsányan amire felkapta Bilbo a fejét!- - Igen? Pont úgy nézek ki mint egy Ork? -Kérlek ne nevettess, és ne is alázz meg így nyíltan.-
Ergrin csak tovább fúrta a Hobbitot, mire az felpattant a hátizsákja mellõl.
- Kedves Ergrin Úr! Szerencsére a jó modorom szab határt annak, hogy bármi rosszat mondjak neked. Szeretnélek megkérni, hogy tartsuk tiszteletben egymást, és inkább ne szólj hozzám te se, és én se fogok semmit mondani. Megvárjuk az Urad válaszát, addig türelmesen leülök ide az almafa árnyékába.
Ezzel a mondattal oda is lépett a fához, ami egyébként nem is almafa volt, és letottyant szintén a hátizsákja mellé. Épphogy leült, megérkezett a küldönc, és valamit suttogott Ergrin fülébe.
- Szerencséd van Zsákos! -Mondta a Tönkös aztán félrelépett, és szabaddá tette a kaput.-
Bilbo nagyot kacagott, ránézett az akkor már teljesen ideges õrre, és mosolygott.
- Na ugye megmondtam! Lassan sétált be kényelmesen a kapun, kiélvezve az igaza minden pillanatát.
Ergrin rákiáltott:
- Zsákos!!!! Ha egyeltalán így hívnak.
Erre Bilbo megfordult, és mélyen a szemébe nézett!
- Nem tudom miben sántikálsz, de én figyelni foglak. Addig maradj csak nálunk, amíg a dolgaid úgy kívánják.
Bilbo, válaszra sem méltatta, ismét mosolyra húzta száját, visszafordult és egyre jobban távolodott a kaputól. A Hobbit nem sûrûn járt Bakföldön, így aztán kicsit bajban volt a tájékozódással. Szeretett volna eljutni minél elõbb Bortelkére, de nem tudta merre induljon. Akárkivel találkozott megkérdezte merre tovább, de senki nem mutatott ugyanarra. Bilbo kicsit úgy érezte félnótás társaságba keveredett, de próbálta feltalálni magát. Ahogy sétált jobbra, és balra egyszer csak meglátott egy öreg Hobbitot.
