Miután a Hobbit sorozat a végére ért, új kor kezdődött. Bilbo hazaért Zsáklakba, és bízott abban hogy minden rendben lesz. Persze nem így lett! Hatalmas kalandok követték az eseményeket, és a Gonosz újra megjelent.
Bilbo továbbra sem árulja el senk...
Elrohir kalandjának iránya a Déli Dombság vonala mellett vezetõ út volt. Szerencsére itt a környék amit az Eriad, és Arnor határai nyújtottak elég nyugodt volt. Valószínûleg még nem érte el a homály, ami napról napra nagyobb területeket próbál magához édesgetni. A Tünde herceg egy pillanatra meg is állt pihenni a Dombság árnyékában, és közben pedig figyelte az egymással versenyzõ magaslatokat. Miközben gyönyörködött, Észak felõl az égen fekete foltok haladtak felé. Ahogy közeledett, egyre nagyobb lett, és kirajzolódni látszott belõle egy alak is.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Egész távolról már kivehetõ volt, hogy a foltot madarak serege alkotja, amiben Elrohir elõször nem talált semmi furcsát. Úgy döntött meg is várja õket, így aztán leült a fûben. Bámult az ég felé, figyelte a felhõk mozgását, miközben a madarak egy egységként suhantak el felette, folyamatos károgást követve. Bár Völgyzugoly gyönyörû volt, Elrohir még soha nem járt ilyen messze otthonától, és az új dolgok csodálatos élményeket tartogattak számára. Még egy darabig pihent a fûben, amikor egy hang zavarta õt meg a csodálkozásában.
- Hé te ott! Jól érzed magad? Minden rendben?
Elrohir felkapta a fejét, és az út felé fordult. Nem tudta kivenni ki szól hozzá, mert a nap pontosan a szemébe sütött. Egy fekete alakot látott csak ami nem volt túl nagy, mondhatni inkább apró teremtés. Hangja mélységébõl ítélve egy Gondori, vagy akár Rohani katona is lehetne, nem pedig egy ilyen apró szerzet. Megfordult a fejében elõször hogy egy Törp, de õket ismerve nem érdekelné egyiket sem, hogy egy Tünde miért is ül a földön. Hogy felmérje az erõviszonyokat, és bemutatkozzon felpattant hatalmas mosollyal az arcán. Ahogy az ismeretlen fölé emelkedett, már látta, hogy egy Hobbit volt az, méghozzá az a Hobbit akit elõzõ este mentett meg a fogadóban a Törp verésétõl. Megnyugodott, és fejét biccentve meg is hajolt a félszerzet elõtt.
- Minden rendben van drága barátom. Én Elrohir vagyok Völgyzugoly népébõl. Bizonyára emlékszel még rám. Tegnap ott voltam a fogadóban, amikor verekedésbe keveredtél.
- Igen, a fogadó! - Nevetett fel hangosan a Hobbit- Nagyon köszönöm hogy megmentettél. Én Boba vagyok, a Pajkos Póni fogadóban szoktam besegíteni Papsajt barátomnak. Tegnap az a Törp nem akarta fizetni az utolsó italát, ezért rontott nekem.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
