Miután a Hobbit sorozat a végére ért, új kor kezdődött. Bilbo hazaért Zsáklakba, és bízott abban hogy minden rendben lesz. Persze nem így lett! Hatalmas kalandok követték az eseményeket, és a Gonosz újra megjelent.
Bilbo továbbra sem árulja el senk...
Fornost, egy gyönyörû királyság maradványa volt ahol nem maradt semmi más, csak csupa szikla, meg jó kora fû. Régen a Királyok Északi erõdjeként emlegették, ami hatalmas falakkal és tornyokkal volt körülvéve. Fornost még Királyi Fõvárosként is örvendezett, és volt hogy a Boszorkánykirály rendezkedett be a "rezidencián". Hatalmas eseményeket élt már át, és látott szebb napokat is mint a jelenlegi valósága. Elrohir négy napi járással ért a régi városba, úgy érezte már nagyon elfáradt, és pihenésre van szüksége.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hatalmas kapuk nyitva álltak, a növényzet pedig végig futott rajtuk, mint az ér az emberek testében. Elrohir nem mert nagyon bámészkodni, és nem is bízott abban hogy egyedül lesz majd a városban. Gyorsan kinézte magának a legközelebbi õrtornyot, magára csukta az ajtót, és ott pihent, evett, és éjszakázott. Napokig élt így a toronyban, mire teljesen feltöltõdött. Igyekezett összegyûjteni az erejét. Szerencsére egész nyugodtan telt az itt töltött idõ. Egyik reggel látott a távolban egy Ork csapatot, akik aztán Angmar felé vették az irányt. Nem tudta, hogy az õt üldözõ ellenséget látja, vagy egy újabb portyázó csapatot, de igyekezett minél jobban elbújni nehogy észre vegyék. Egyre csak teltek a napok. Elrohir már csak abból vette észre, hogy egy jó ideje a toronyban bujkál, hogy csak egy fél szelet Lembas kenyere maradt az útra. Ez nem volt túl kecsegtetõ, így kénytelen volt ételt keresni magának. A városban, elkezdett sétálgatni és különbözõ gyümölcsöket, bogyókat szedett össze az útra, amiket majd meg tud enni, ha szüksége lesz rá. Mindeközben gyönyörködött a város pompájában hiszen, bár egy lepusztult kor emlékét láthatta romokban, mégis csodaszép volt. A Tünde boldogan bámészkodott, nézte az égig érõ tornyokat, és a hatalmas kapukat melyek egykor a szilárd falakat zárták. Csodálkozása közepette szerencsére sikerült elegendõ ételt gyûjtenie az útra. Miután végzett, visszavonult a toronyba becsomagolta az elemózsiát, és a tarisznyájába rejtette. Úgy gondolta megvárja, amíg lemegy a nap és sötétség borul a vidékre. Döntésének oka pedig, hogy az éj leple alatt kevésbé lesz feltûnõ, hogy a környéken jár, és talán megúszhatja, hogy észre vegyék. Állt a torony tetején, és nézte ahogy a nap alábukik a hegyeknek. A hold, mint uralkodó átvette az uralmat a Középfölde felett.
- Ithil (Hold)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
