Miután a Hobbit sorozat a végére ért, új kor kezdődött. Bilbo hazaért Zsáklakba, és bízott abban hogy minden rendben lesz. Persze nem így lett! Hatalmas kalandok követték az eseményeket, és a Gonosz újra megjelent.
Bilbo továbbra sem árulja el senk...
Az Orkok nem nagyon álltak meg pihenni. Rohanvást mentek keresztül a Régi Gázló, és Szirtfõ mellett. Egyszer álltak csak meg, akkor is azért, mert Gandalf rejtõzködése során megcsúszott, és egy nagyobb szikladarab sok másik kisebb morzsalékkal gurulni kezdett a dombról. Erre felfigyelt az Ork csapat vezetõje, és megálljt parancsolt. Intett az egyik katonájának, hogy ellenõrizze a zörej irányát, majd tovább is indultak. Egy nagyobb termetû Ork volt, hatalmas rozsdás karddal a kezében. Arca ocsmány volt, és nagyon ráncos, és nagy lapát fülei voltak. Szemei vérben úsztak, karja pedig hatalmas izomtól duzzadt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gandalf megbújt egy fa mögött, de érezte cselekednie kell. Vagy õ lép elõször, vagy egy Ork áldozata lesz. A gonosz lény közeledett a fához, ami mögött a Mágus bujkált. Az Orkoknak általában nagyon jó volt a szaglásuk, így természetesen érezte Gandalf jelenlétét. Erõsen megszorította kardján a markolatot, és a magasba emelte. Amint a fához ért, hirtelen ugrott mögé, hogy lecsapjon áldozatára, de nem volt ott senki. Úgy érezte a szimatja cserben hagyta, és már csak a hûlt helyét látja valamiféle ólálkodónak. Azonnal bamba ábrázatot vágott a látvány érte sokktól, és a vicsorgás ami az arcára fagyott átalakult meglepõdésbe. Persze Gandalf nem tûnt el, csak érezte hogy bajban van, így egy apró csellel átlépett a fa másik felére, ahogy az Ork lecsapott. Kihasználta az alkalmat, és kardjával hátba szúrta a gonoszt. Ezzel azt gondolta végzett, de az Ork, hátában a karddal megfordult, és elkezdett kaszabolni a Mágus irányába. Gandalf pár lépést hátralépett, majd botjával erõsen homlokon csapta. Ezután hirtelen mozdulattal mögé fordult, kirántotta hátából a kardját, majd egyetlen csapással elválasztotta az Ork fejét a testétõl.. A test lerogyott, és a már földön heverõ fej mellé dõlt. A Mágus eltette kardját, majd rohanni kezdett a már messze haladó csapat után. Kisvártatva utol is érte õket, és folytatta lopakodva útját a sereg mögött. Egészen Gundabad hegyéig kísérte õket. Ott már nem merte folytatni az üldözést, úgy gondolta majd Ereborból küld egy üzenetet Elrondnak a látottakról. Gundabad nagy kitérõ volt az eredeti útvonalhoz képest, így több napi járásra volt még, mint amit tervezett. Gandalf kénytelen volt a Ered Mithrin (Szürkehegység) lábánál sétálni végig a Magányos hegység felé. Igyekezett minél jobban kerülni a feltûnést, így aztán esténként még csak tüzet sem rakott magának. Csendes éjszakákon a hold világított neki, és õ nézte a csillagok megannyi képét. Gandalf sokat törte a fejét, a gonosz megjelenésén, és nem tudta pontosan mit is kellene tennie. Ez persze számára elég kétségbeejtõ volt, hiszen pont õ volt az, aki mindig tisztában volt a következõ lépésekkel. Legalábbis igyekezett felkészülni rá. Ennek ellenére most teljes köd borult elé, és nem tudta merre tovább. Esténként a csillagokat bámulva próbálta megfejteni, a megoldást, de mindhiába. Egyik éjszaka, amikor a sötét eget bámulta egy zaj kerekedett úrrá a mellette húzódó Bakacsierdõn. Hatalmas törtetés, nagy robaj, aztán hirtelen egy nagyobb méretû nyúl ugrott ki a bokrok közül. Gandalf alig látott valamit a félhomályban, és nem is tudta mire vélni az történéseket. Ahogy közelebb ért az állat, meglátta hogy Radagast lohol az állat után, vagyis majdnem hogy a nyúl húzza, hiszen egy kötél volt a testére kötve, aminek a másik felén Radagast szinte repült a levegõben.
