Gyűrűk Ura- A gonosz felemelkedése

A Szövetség útja IV. fejezet

Gandalf szeretett volna minél gyorsabban Ereborba érni. Persze hosszú volt az út, és kalandokban sem volt hiány, de nem felejtette el az úti célját. Napokon át csak barangolt, végig a Szürkehegység mellett. Bal oldalán hatalmas sziklák terültek el, ahol elhagyatottnak tûnt minden. Jobb oldalára tekintve a sûrû Bakacsinerdõ pompázott. Ahogy haladt Erebor, és a Vasdombok irányába egyre ritkább volt az erdõ, és egyre félelmetesebb a hegység, ami magasan az égig érve hatalmas árnyékot borított a vidékre.

Az ösvényt elhagyva eltûntek a fák, és egy hatalmas tisztás tárult elé. A végtelen mezõkön túl állt egy hatalmas hegy, mely gyönyörûbb volt az összes többinél. Ez a magaslat volt a Magányos Hegy, Erebor a Törpök hazája. Ez az a hegy, melynek lábánál az Öt sereg csatázott, és a hely ahol Tölgypajzsos Thorin végül elesett. Gandalf megállt egy pillanatra, és a távolban bámult az orom hatalmasságára. Felidézte magában régi bajtársai emlékét, majd gyász borult a szívére. Nagyon sok társa hunyt el a csatamezõn, és nagyon nagy árat kellett fizetni azért, hogy Erebor újra a Törpök birodalma legyen. Gandalf kis idõ múlva erõt vett magán, elõvette minden bátorságát és elindult a hosszan tartó mezõkön át, Erebor felé. Ahogy közeledett, egyre nagyobb súlyokat érzett a vállain. Folyamatosan villantak fel jó és rossz emlékek, melyeket már soha nem tudott magából kitörölni. Szinte látta Smaugot a hatalmas sárkányt körözni az égen, majd szemei káprázatának köszönhetõen Thorin is megjelent egy pillanatra elõtte. Kitárta karjait, barátságos mosollyal fogadva a Mágust. Gandalf egy pillanatra el is veszítette magában a valóságot, és nem tudta eldönteni hogy mi a valóság. Szerencsére hamar túl tudott lendülni gondolatain, így a képek egy pillanat alatt elillantak. Hosszú-hosszú mérföldeken át gyalogolt még, mire a város kapuihoz ért. Közeledve a hegy percrõl percre nagyobbnak, és magasabbnak tûnt. Úgy duzzadt egyre mint a papír, ha vízbe eresztik. A Mágus kicsit tartott a Törpök fogadtatásától, ugyanis annak tudatában volt, hogy haragudtak rá azért ami Thorinnal történt. Páran úgy tartották, hogy ha Gandalf nem indította volna el õket az útra, akkor nem királyként, de a mai napig élne. Persze ez a harag azért is játszott nagy szerepet, hiszen Vaslábú Dáin, Thorin unokabátyja uralkodott a Erebor felett. Nem volt mit tenni, és visszafordulni már nem lehetett. Gandalf óvatosan haladt a hegy felé. Nehéz dolga volt, hiszen a magaslat mögül érkezett, így aztán meg kellett kerülnie hogy végül a kapukhoz léphessen. Ezt persze nem bánta, hiszen ameddig lehetett szívesen húzta az idõt a találkozásig. Már majdnem a bejárathoz ért.